Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-22 / 39. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 387 Olt azt tanítsák, a mi éltet És ne, a mely öl, a belül . . . Áthalva új, kis nemzedéket, Legyen ott Krisztus mindenütt! S künn a közélel Forgatagában, Förgetegében, A hol az érdek Harcai dúlnak S el-el vadulnak; A hol temérdek Sebet adunk, Sebet kapunk; Hol az igazság, Ha gyönge — vérzik, Hol erős gazság Ökle megérzik; Hol a kenyér Ara verejték S néha — vér; Hol kiki tűr És kiki üt — — Hogy harcunk emberséges légyen S ne csupa csúfság, Ne csupa szégyen : Legyen ott Krisztus mindenült! Még fegyveres csatákon is, Mikor a hon vagy a szabadság Kezünkbe adja az acélt S ölünk, halunk, Nem nézve eszközt, csak a célt, Hogy ellenségeinkben is Embert szeressünk, Testvért becsüljünk S kegyetlenségbe itt se essünk; Hogy ihletett hőssé avassa, Ki szent eszmékért halni tud A lágy szívűt S hogy irgalommal által hassa A zord szívül, Kemény kezűt: Legyen ott Krisztus mindenütt! S essék az ember bármi tájra És érje jó vagy balszerencse: Keresse Ót s akadjon Rája, Hogy megsegítse és megmentse, tíölcsőnktiil míg a sírhoz érünk Mint láthatatlan szent vezérünk S ha éltünk végórája i

it: Mint megnyugvásunk és reményünk: Legyen ott Krisztus mindenütt! Kozma Andor. A Luther-Társaság célja. Zsilinszky Mihály elnök ünnepi megnyitó beszéde a LutherTársaság miskolci estéjén. Mélyen tisztelt miskolci ev. gyülekezet! Kedves testvéreim az Úrban! Szent vallásunk isteni alapitója, a ki a megromlott világot megváltá tanával és pecsételte meg vérhullásával, azon utasítással küldötte széjjel az ő tanítványait, hogy menjenek széles e világra, tanítsanak minden népeket s kereszteljék meg őket. Helyes értelemben mi mindnyájan Krisztus tanítványai és apostolai, megkeresztelt utódai vagyunk. Nem közvetlenül uraim, mert hiszen az ő kora és a mi korunk között 19 század mult el a végtelenség tengerében, és ezen hosszú időszak alatt sok és nagy népek, nemzetek tűntek le a cselekvés színpadáról, jóformán neveiket sem ismerjük; és sok új nagy nép és nemzet keletkezett, emelkedett virágzásra, sok vallási és társadalmi próféta támadt, hogy Krisztus tudományát feleslegessé tegye. Ha ezen hosszú időszakra figyelmes szemmel tekintünk vissza, kétségen kivül igen sok örvendetes, de igen sok szomorú tapasztalatot szerzünk. Ez utóbbiban legszomorúbb volt az, hogy a középkor sötét századaiban a keresztyénségnek világossága elhomályosíttatott, a Krisztusnak ú. n. földi helytartói nagyon is sok földi gondok után vetették magokat, mindazok, a kik a hierarchia kapcsával és a dogmáknak külső scholasticus tudományával olvadtak össze, sokban eltértek Krisztusnak üdvözítő tanától. Ezzel nemcsak Krisztus tudományától tértek el, hanem valósággal kivetkőztették krisztusi egyszerűségéből és isteni mivoltából. Isten helyett bálványokat és csodatévő szenteket, hit helyett dogmákat és az ész helyett száraz tekintélyt, alázatosság helyett gőgöt, szabadság helyett lelki szolgaságot és testvériség helyett gyűlöletet szítottak mindazok ellen, a kik véleményszabadságukkal élve, más nézeteket vallottak. Ebből az erkölcsi sülyedésből a reformáció emeli ki a keresztyénséget. Luther, a kinek nagy nevét a mi társaságunk címéül választotta, férfias bátorsággal lépett fel ezek ellen a keresztyénségben felburjánzott visszaélések ellen. És ismerve reformátori elődeinek szomorú sorsát és történetét, mégis határozottan rátámadt az akkori világ legnagyobb tekintélyére és felemelte helyébe a porból a bibliát, oda tartotta a világ szeme elé, ezzel a szóval: „Ebben van az igazság, ebben van az élet, ebben van az igazi üdvösség!" Az ő tana által pedig, a melyben hirdette a tudománybeli szabad vizsgálódás tényét, a melyben az oly nagy jelentőségű lelkiismereti feltétlen szabadságot, oly szellemi forradalmat indított meg, a mely a szellem világában egészen új korszaknak lett szülője. íme mi ezen új korszaknak, ezen szellemi megújhodásnak, ezen lelki szabadságnak, ezen lelkiismereti függetlenségnek korszakából valók vagyunk; mi azt a fáklyát, a melyet a reformátorok meggyújtottak, kezünkbe veszszük és lobogtatjuk, a világ előtt hirdetve, hogy ezen jelek alatt lehet úgy az erkölcsi, mint a szellemi világban előrehaladni. A Luther-Társaság ép abból a célból alakult, hogy a reformáció szellemét terjeszsze, áldásait hirdesse, hogy az evangyéliom örök igazságait elplántálja élő szóval, írásban, könyvekben, tettekben egyszerre. A Luther-Társaság nem osztalékra alapított részvénytársaság, nem anyagi haszonért dolgozik, nem hajhászsza a világ kincseit, egyedüli célja és öröme, hogy ebben az evangyéliomot az ő hivei között erősítse, ébreszsze