Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-08 / 37. szám

364 EVANGELlliUS ŐRÁLLÓ 1905 arányú feladatra Pozsony, bármekkora a lelkesedése és ereje, még sem győz elegendő munkást nevelni. (Helyeslés). Ballik püspök bemutatja a trencséni egyházmegye határozatát, mely szerint a papi értekezlet ezentúl vándorgyűléseket tart, a diakonissa ügyet istentisztelet vagy vallásos ünnepély keretében a hivek előtt ismerteti s javára offertoriumot. rendez. Trsztyénszky Ferenc a költő aranyszavával kezdi: „Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett." A fejlődés következő fokaira, a messze jövőbe nem néz addig, a míg a jelennek sem tudunk istenigazában megfelelni. A való az, hogy most bontogatja szárnyait egyetlen anyaintézetünk Pozsonyban. Vannak már fiókjai az ország minden részében, Rozsnyón, Lőcsén, Eperjesen, Sopronban, Kőszegen, Modorban s mindenütt áldás árad nyomában. A gyülekezet s lelkész közt ébren tartja a kölcsönhatást. Számos testvér nyilatkozata szerint „a diakonissa fölér egy káplánnal." A pozsonyi anyaintézet azonban kicsi, nem bír a szükségletnek megfelelni. Ha nékünk csak egy Kaiserswerthünk volna, egész Magyarországot ellátná. Pozsony most építkezik, intézetét korszerűbbé fejleszti s ezért nyújtja ki segélykérő tagjait valamennyi magyarországi hitestvér felé. Kétségtelen, hogy az indítást Németországból vettük, a hol ez az intézmény virágzik. Nemcsak anyagilag hatalmas, hanem szelleme, lelke is hatalom, hozzá simul az egyház életéhez s annak igazán szolgálója. Neudettelsauban, a hol szólónak egyik leánya több hónapon át tartózkodott, az intézet élén egy előkelő családból való, fenkölten gondolkodó, nemes érzésű s kiváló bibliai műveltségű nő állt, a ki testvéreivel szombaton a vasárnapi evangéliomot végig elemezte s mintegy előkészítette őket az ige épületes hallgatására, a templomi buzgólkodásra. Ily apostoli lélekre volna szükség. De ettől az ideáltól még távol állunk. Ha ismét felébred a társadalomban a Krisztus után való vágy, nálunk is akadnak követői. Katasztrófa előtt állunk, de ne rettegjünk tőle, mert csak a hitvány, a salak vész el s a romokon új élet támad. Tagadhatatlan, hogy a német intézmények mintaszerűek, de csak saját talajukon, a német viszonyok közt azok. Teljes, rostálatlan beplántálásuk nem volna szerencsés gondolat. A nemzeti sajátságokat, individualitást tekintetben kell venni. A legkiválóbb német diakonissa sem válik be nálunk, mert autochton élettel és szellemmel találkozik, a minek sajátságait, sarkalatos jellemvonásait nem ismeri, meg sem értheti. Az legyen a cél, hogy hazai intézet nekünk, egyenesen a mi szolgálatunkra nevelt diakonissókkal lássa el az országot. Egységes vezetés mellett kitűnő gyarmatok támadnak. Hatáskörüket előre megszabni kár. A helyi viszonyok szerint magától meg fog alakulni. Oda állítják, a hol legnagyobb szükség van segítő-kezére. Ne beszéljünk sokat, de tegyünk valamit! Előfordul, hogy valamelyik egyház magyar diakonissát kér, ámde magyar csak elvétve akad, mert magyar növendéket a vidék nem igen küld Pozsonyba. Ne tót, ne német, ne magyar, hanem első sorban evang. diakonissát kell nevelni. (Általános helyeslés). Az értekezlet elhatározta, hogy a diakonissa intézmény fejlesztésében közreműködik, az anyaintézetet gyámolítja, diakonissa jelölteket keres s ha talál, nevelőbe Pozsonyba küldi. Az espereseket pedig felhívja, hogy sűrűn látogassák az intézetet s ajánlják híveik figyelmébe. Baltik püspök jelentette ezután, hogy a külmissióra tavaly begyült 480 K-t elküldötte Lipcsébe. Az idei gyűjtés összegét is oda kell küldeni. A belmissióra szánt 51 K-t a tavaly gyűjtött összeghez csatolják s takarékpénztárban gyümölcsöztetik. (Összesen 122 K). Nagyobb vita támadt megint a Luther-Társaság átiratánál, mely parochialis könyvtárak alakítását s az egyházi műemlékek megőrzését ajánlja. Trsztyénszky szerint legelőbb tisztába kell jönni azzal, mit értünk a parochialis könyvtár elnevezésen. Első sorban a népnek való olvasmányra gondol, a minek a pap s a gyülekezet egyiránt hasznát látná. Strom]) azt vitatja, hogy a LutherTársaság átiratán egyszerű tudomásul vétellel átsiklani nem lehet. A Társaságot az indította e lépésre, hogy se népies, se tudományos irodalmunk nem bír boldogulni, mert nincs olvasó és vevő közönség. Händel Vilmos szerint a tót és német nyelvű irodalomra is gondot kell fordítani. Szekerka Pál felpanaszolta, hogy a szenici lelkészt könyvek terjesztése miatt iparigazolványnyal zaklatta a hatóság. (Felkiáltások: milyen könyvek voltak?) Jó könyvek, vallásosak. Bándy Endre azt ajánlja, hogy minden gyüleke/.et szerezze meg elhalt papja könyvtárát. Az elárvult családon is segít vele, magának pedig szellemi kincset szerez. így könnyen megalakul a gyülekezeti könytár. Ajánlatos volna minden egyházból bekérni a könyvtári adatokat. A papnál vagy az iskolában legyenek készletben a népnek való könyvek. A gyülekezeteket rá kell bírni, hogy adakozzanak erre a célra, a melynek haszna annyira nyilván való. l)r. Masznyik Endre: Mindegyik fajta könyvtár szükséges, de ezt intézményesen kell megalkotni, a könyvek sorát megállapítani. Vitatkozni azonban céltalan, mert nincsen kidolgozott javaslat, a mi felett tanácskozhatnánk. Bízzunk meg valakit javaslat kidolgozásával s akkor hozzá szólhatunk. Az értekezlet a tárgyat a jövő év munkarendjére tűzi. Hollerung Károly egy róm. kath. német lelkész „Nostra maxima culpa" című munkáját ismertette röviden élő szóval, mert részletes tanulmányának felolvasására nem jutott idő. A tanulmányt magát az Őrálló közölni fogja. Végül Bándy a lévai nőegylet alapszabály sérelmét hozta szóba s azután Baltik elnök hálaadó imádsággal berekesztette a tanulságos ülést. A kerületi értekezlet. Esti 6 órára zsűfolásig megtelt a gyűlés tagjaival a theol. akadémia tanácsterme Az elnökség ismertette a másnapi gyűlés tárgysorozatát. Nagyobb vitát csak két tárgy keltett. A nyitraiak panaszt emeltek a mult évi jegyzőkönyv egy pontja ellen, a melyben a miavai lelkészválasztásról szólva, a jelölésből törölt Hlavács Milánt azzal jellemzi, hogy „Krisztus nyájának pásztora nem lehet". Nyitra szerint e mondatban súlyos ítélet van, holott ily Ítéletet csak bíróság mondhat ki szabályszerű vizsgálat után. Miután az elnökség tájékoztatta a panaszosokat, hogy a kérdéses kijelentés nem a határozatban, hanem az előadói javaslatból merített megokolásban foglaltatik s így voltaképen ítélet ereje nincsen, Nyitra a panaszt visszavonta. Annál feszültebb érdeklődés kisérte a fehér-komáromi híres határozat tárgyalását, a melyről az Orállóban is vita folyt. Fehér-Komárom indítványának hiteles szövege a következő: Kivonat a fehér-komáromi ág. hitv. ev. egyházmegye Révkomáromban az 1905. évi július 21-én tartott r. évi közgyűlésének jegyzökönyvéből. 52. Helyettes felügyelő beterjeszti dr. Petőcz Károly következő indítványát: „ tekintettel arra, hogy az államnak országgyülésileg measzavazott költségvetése nincs, az egyházmegye utasítja az egyházközségeket, hogy állami adóikat és illetékeiket mindaddig ne fizessék meg, míg az alkotmányos kormányzat helyre nem áll, hanem tegyék az esedékes részleteket takarékpénztárba. Ezen intézkedés végrehajtásáért tegye