Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-09-08 / 37. szám
360 EVANGEL lliUS ŐRÁLLÓ 1905 egyháztörténeti vonatkozású okiratával együtt e napokban fog napvilágot látni azon terjedelmes kötetben, a mely egyetemes felügyelő úr bölcs áldozatkészségéből „Magyar evangelikus egyháztörténeti emlékek a tótprónai és biatnicai Prónay nemzetség acsai levéltárából és könyvtárából" címen e hó folyamán fogja elhagyni a sajtót. Magának a levélnek szövege a következő: * „A békességnek Istene, a ki a halálból kihozta az ő juhainak az örökkévaló testamentumnak vére által való nagy Pásztorát, a mi Urunk Jézus Krisztust, tégyen titeket tökéletesekké minden jó cselekedetben, az ő akaratjának cselekedésére, cselekedvén ti bennetek azt, a mi ő előtte kedves, a Jézus Krisztus által, kinek dicsőség legyen mind örökkön örökké. Amen ! Zsid. 13 r. 20. 21. Tisztelendő, tudós férfiak, pártfogók, barátok, szomszédok, Az Ur Jézus Krisztusban szeretett atyámfiai! Napról-napra megújul az Úrnak hűsége, miként Jeremiás próféta tanítja, a ki siralmainak 3-ik részében (22—23. vers) ezt írja: „Istennek kegyelme meg nem szűnik, irgalmának vége nem lesz. Megújul minden reggel, nagy a te Hűséged! Igazolja őt Isai sarja, Dávid, Israelnek, a Jákób Istenének a Krisztusban megbizonyosodott embere (2. Sám. 23. r. 1. v.), a kegyes zsoltáréneklő férfiú, a ki a 89-ik zsoltár 1. versében, a honnan az imént elmúlt vasárnap is nevét vette* így énekel: „Az Úrnak kegyelmét zengem örökké"; a miként a 33-ik zsoltár 5. verse is fennen hirdeti, hogy „az Úrnak jó voltával rakva a föld!" Illik azért, hogy a mi kegyes hűségünk is (de nem az a csinált kegyesség ám, a melyről Pál apostol a Timotheushoz írt 2-ik levél 3. r. 5. versében dorgálólag mondja: „kik a kegyesség képét mutatják, erejét azonban megtagadják; azért kerüld ezeket !")** napról-napra megújuljon, s vele a töredelemben s az áhítatos könyörgésekben való buzgólkodásunk is, minden rendbeli állapotaink jóvoltára, a miként ugyancsak a népek ama isteni ihletésű apostola, Pál mondja (I. Tim. 2. r. 1., 2., 3. v.): „Intelek azért mindeneknek előtte, hogy legyenek könyörgések, kérések, imádkozások, hálaadások minden emberekért. A királyokértvés minden méltóságban helyheztettekért ; hogy csendes és nyugodalmas élettel éljünk minden istenfélelemmel és tisztességgel. Mert az a jó és kedves dolog, a mi megtartó Istenünk előtt". Időszerű ezt mélyen a lelkünkbe vésnünk Magyarhonnak, a mi szeretett édes szülőhazánknak a közel jövőben, f. május hó 16. s következő napjain Ónodon megtartandó országgyűlése alkalmából, a mely gyűlés egyrészt, a milyen fontos és jelentékeny, másrészt nem kevésbbé megérdemli, hogy sikereért maguhk s gyülekezeteink buzgó szívvel imádkozzunk. Jelen körlevelemet a célból intésen i:ztelendő esperességeinkhez s arra kérem tisztelendő testvéreimet, hogy ki-ki ez alkalom oktassa ki a maga gyülekezetét e diéta nagy szükségéről és jelentőségéről, azért tartsanak érte mindenütt közös imákat, mert e gyűlés azon egyetlen mód és út, a melyen mindaz, a mi Istennek dicsőségét, evangeliumi igazság gyarapodását, a lelkek örök üdvösségét s e földi békességünk helyreálltát szol* A zsoltárhely latin szövege: „Misericordias Domini in aeternum cantabo . . Innen a vasárnapnak, a melynek pericopája e zsoltár, a neve : „Dominica Misericordias". * * A latin szöveg így hangzik : „Sed etiam veram pietatem non fucatam Pietisticam, de quali S. Paulus etc. etc.) innoveri decet apud nos in dies" stb. . .. gálja, benfoglaltatik s a melyben összes reménységünk és vágyunk összpontosul. Illik azért, hogy komoly bűnbánattal és töredelemmel működjünk közre annak sikereért. Ez alkalommal a tisztelendő esperes uraknak s általuk az egyes esperességeknek különösen s ünnepélyesen a lelkükre kötöm, hogy mindenütt alkalmazkodjanak a minap Rózsahegyen tartott zsinat határozataihoz, mint ezt már mi is megcselekedtük. „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, úgy cselekedjetek, mint férfiak, legyetek erősek. Minden dolgaitok atyafiúi szeretettel legyenek." I. Kor. 16, 13., 14. A bűnbánat, bojt és könyörgések közönséges napjául Máté apostol ünnepe szolgál, mely szept. 21-ikére esik. Az ez alkalomból szokásos bibliai igékre nézve, úgy az egyszerű felolvasás, mint igehirdetés szempontjából, maga az ünnep útbaigazít. Isten áldjon mindnyájatokat gyülekezeteitekkel együtt! Kelt Selmecbányán, 1707 május 11-én. Tisztelendőségteknek az Úrban atyafia Pilarik István s. k., superintendens. A vallásügy a szécsényi országgyűlésen 1705-ben. Irta: Dómján Elek. A kuruc hatalom és harci dicsőség tetőpontján, 1705-ben hívta össze II. Rákóczi Ferenc fejedelem az ócsai táborból az országgyűlést Rákos mezejére szept. elsejére szóló határidővel. Az országgyűlés össze is gyülekezett, nem ugyan Rákos mezején, hanem — a budai és déli oldalról fenyegető német veszedelem miatt, — a fejedelem aug. 19-iki rendeletével Szécsény városában, Nógrád területén. 1687 óta ez az első nemzetgyűlés, a melyen a nemzet függetlenül a bécsi udvar fenyegetéstől, tanácskozhatott jövendőjéről s égő sebei orvoslásáról. Ezen országgyűlés összehívásának okául maga a fejedelem, a bécsi udvar, a császár követeinek alattomos és konkoly hintő munkáját jelöli meg első sorban, hogy azok a tervszerűleg és állandóan a béke létrejöttének akadályaiul a fejedelem és Bercsényi magánérdekeire mutattak, nem is sikertelenül annyiban, hogy e tervszerűleg terjesztett rágalom lassanként utat talált a nemesség szívéhez is. Ezzel szemben tehát bizonyságot kellett tennie a fejedelemnek a valóról az országgyűlés színe előtt és alkalmat kellett ezzel kapcsolatban adnia a császár követeinek, hogy megbízatásukat már most a nemzet színe előtt adják elő. Az országgyűlés összehívásának második főokául azon esküvőjére hivatkozik a fejedelem, a melyet az előző évben a Gyöngyösön előtte megjelent és a bécsi udvar, illetőleg ennek bizalmasa ős követe, Okolicsányi Pál felbujtására a vallási sérelmek azonnali orvoslását követelő 13 vágvidéki vármegye küldöttségei előtt tett arra nézve, hogy sérelmeiket s követeléseiket a nemzet gyűlése elé terjeszti s a mit ez határoz a vallási kérdésekben, mindenben pontosan végrehajtja. A vallási sérelmek orvoslása a nemzet testén volt a szécsényi országgyűlésnek legnevezetesebb tárgya, alapvető munkája, a mely nélkül a nemzeti védelemnek egységes szervezése teljességgel meghiusult volna. Mert volt a nemzetgyűlés összehívásának még egy ilyen fontos oka; az egész kormányzatnak és szabadságai visszavívására felkelt és fegyverben álló nemzet önvédelmének s a császárral szemben, tehát kifelé való
