Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-01-13 / 3. szám

1904 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 33 áldoz, a gyülekezet harminc-, hatvan-, százszoros aratást lát. A másik részt a tulajdonképeni épületes irodalom alkotná a maga változatos fajtáival. E csoportból nem zárnám ki a nemes gyönyörűséggel s egyszersmind gaz•dag okulással járó költői remekeket sem, a melyeknek a levegője ép oly tiszta, mint a szigorú értelemben vett ,allásos műveké. Vannak költőink, a kikből egy sort sem olvashatunk a nélkül, hogy jobbakká ne lennénk általa. Helyet találhat benne a nemzeti történelem, földrajz s kivált a szépen, szemléltetően irt életrajz, a minek nevelő hatása páratlan. Végül okvetetlenül beillesztenék egy gazdasági könyvcsoportot, a mivel a nép gyakorlati szükségletét elégítenénk ki s anyagi jólétét szolgálnánk. A nép gondolkodása egyes helyeken annyira földhöz tapad, hogy olvasó kedvét csak ezen a ponton lehet sikeresen ébresztgetni. Ha ezen a ponton győztünk felette, idővel más fajta olvasmányon is két kézzel kap. Csak győzzük türelemmel, győzzük fáradsággal. Előre hallom az ellenvetést: mind szép ez, csak pénz kellene hozzá. Magam is hiszem, hogy egy emberöltőbe belekerül, míg ez a gondolat a köztudatban meggyökerezik s a mit most ábrándos lélekkel álmodunk, valósággá válik. Ámde ha a magvetést el nem kezdjük, soha el nem jutunk az aratásig. Unos-untalan kell hirdetnünk, hogy hitünkkel a resteket és hitetleneket sorban meggyőzzük. És végre a pénzkérdés sem annyira nehéz, megoldhatatlan. A szegény gyülekezetek is megvásárolhatják elhalt papjuk hátramaradt könyvtárát — kezdetül. Jót tesznek az elárvult családdal, mely nem kénytelen elkótyavetyélni a kegyeletes örökséget; egyúttal szép emléket állítanak vele az elköltözött egyházi szolgának, a ki könyveivel tovább oktatja, vigasztalja, neveli híveit akkor is, a midőn ajka bezárult és kihűlt kezét meg nem szoríthatják többé. Kovács Sándor. együtt a velők járó érzés és erkölcsi emelkedettség is pusztulni fog. A hagyomány elvének uralma az egyházi élet legtöbb ágában egész addig a fokig jogosult, a meddig a célnak ártalmára nem szolgál. A Károli-fordítás érdemét nem kicsinyeljük ; biztos, hogy kivált népszerűbb helyei nagy könnyen megöröködtek a nép elméjében; valláserkölcsi hatása mellett irodalmunk mezeit is öntözte, termékenyítette. Nyoma megtetszik népköltészetünkön, Tompa, Arany, Jókai, Beöthy, Baksay, Eötvös Károly nyelvén, ámde eszmény gyanánt még sem állíthatjuk a gyülekezet elé. Károli fordítása tényleg a XVI. század irodalmi színvonalát sem érte el. Dévai, Sztáray hasonlíthatatlanul nagyobb mesterei a nyelvnek; erőre, formásságra fölötte állanak s Károlit már a következő évszáz első felében javította Szenei Molnár Albert. Az azonban kétségtelen, hogy a revíziónak nem szabad a Biblia nyelvéről letörölni az ódonság hamvát. Nem válhatik tisztára modernné. Bizonyos stílszerűséget is látok abban, hogy a régi igazságok a régiség megindító s megkapó ruhájában jelennek meg előttünk. Örömestebb elidőzünk valamely őserdő mohos derekú fái és időbarnította zordon sziklái közt, mint valamely mesterséges kert cikornyás, keresett ízléssel ide oda kanyargatott útjain. Amott mintha közelebb éreznénk magunkhoz a világteremtő akaratot és szeretetet. Károli Bibliájának olyan megifjítása, mely a réginek erejét, ódonságát, sajátságos varázsát megőrzi, terjengősségét, bőbeszédűségét, helyenként jelentkező értelmetlenségét ellenben eltünteti, csak áldása lehetne egyházi életünknek. Kívánatos volna, ha egyházunk a maga hatáskörében is tenne valamit a Bibliáért, hogy a minden igazság könyve tartalmához méltó nyelven szólhatna hozzánk. Az ó-testamentomnak eddig megjelent revideált kiadása tényleg nem éri fel a réginek szépségeit s így a versenyben feltétlenül hátra marad. A revízió sikere nem az átdolgozok tudásától, műveltségétől, gondosságától függ csupán; szükséges hozzá az ihlet, a mi a nyelvbe erőt, bájt, varázst önt. Más szóval költői tehetség, a mit a legalaposabb, legszélesebb körű nyelvtudomány sem pótolhat. Áz újtestamentom átvizsgálása úgy látszik, egészen le került a napirendről. Azt se tudjuk, megbíztak-e vele valami bizottságot vagy szerkesztőt? Aligha, mert valami életjelt mégis csak adna magáról. SZEMLE. A Károli-Biblia. Az őszi egyetemes gyűlésen esperesi karunk egyik köztiszteletben álló tagja, Petrovits Soma szóba hozta a bibliafordítás revízióját. Megokolásul arra hivatkozott, hogy a közhasználatban levő Károli-fordítás nyelve elavult, a Bibliának pedig a nemzet élő nyelvén kell a hívekhez szólnia. Azonfelül a nehezebb könyvek fordításának hűségéhez és tudományos értékéhez is sok szó fér A régi fordítás védelmére Gyurátz Ferenc püspökünk tört lándzsát. 0 viszont a kegyelet tiszteletreméltó érzelméből indult ki s azt a megtámadhatatlan igazságot vitatta, hogy az egyházi életben a hagyomány s az évszázados szokás, meghajolásszentesitette tekintély elvével, mint teljesen jogosult tényezővel számolni kell, az elhamarkodott reform sok kárt okozhat, a konkolylyal együtt a búzát is kitépheti. Károli fordítását Gyurátz oly jelentőségűnek látja, mint Lutherét, Tyndallét, a melyekből egész irodalom támadt, egész sor kiválónál kiválóbb költőt és írót nevelt. Mondatai, szólásmódjai mélyen belevésődtek a nép emlékezetébe s attól tarthatni, hogy a megszokott szólásokkal TÁRCA. A martirság kora a pozsonyi evang. egyház történetében.

1 (Folytatás.) Végül nem utolsó oka volt, a miért magukat az aláírásra elszánták, hogy a börtönben szenvedett bánásmód, fenyegetés, gond, fájdalom, sőt kétségbeesés akaraterejüket lassankint felemésztette.

2 A védőirat a mi szempontunkból nem azért fontos, hogy mi volt az egyéni indító ok a reversalis aláírására, hanem azért, mert látjuk, hogy az evan1 Mutató szerzőnek a pozsonyi egyház történelmét tárgyaló s eredeti forrásokon alapuló munkájából, mely a pozsonyi egyház 300 éves örömünnepére készül. Szeríc. Albert József. 2 Extract-Schreiben aus Pressburg vom 12. September 1672. Reimundus Rimando

: I. m. 201. o.