Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-01 / 36. szám

351 EVANGELlliUS ŐRÁLLÓ 1905 egyházmegyei közigazgatás rendezése; idejében sok hasznos alkotás létesült, anyaegyházak születtek, szórványok fiókegyházakká, fiókok filiákká alakultak, iskolák, templomok épültek. Föllendült az aszódi gymnasium, az esperesség ösztöndijalapokat gyűjtött. Az egyházmegye azzal a hittel búcsúzott tőle, hogy tanácsát, lelkesedését, a kormányrúd mellől leszállva sem vonja meg egykori seregétől. Az új esperest, Szeberényi Lajos fóthi lelkészt, az egykori pozsonyi theol. akad. tanárnak s Petőfi barátjának fiát szinte osztatlan bizalom s nagy várakozás köszönti székén. Beniczky felügyelő szavai szerint „olyan ember életében, a ki a köznek él, fontos a bizalom és szeretet megnyilatkozása, mert ebből merít erőt." Szeberényi beköszöntőjét nagy figyelemmel hallgatták a gyűlés tagjai s a karzatra gyúlt érdeklődők. Tartalmából kiemeljük a következőket: „Midőn a választás eredményéről értesültem, megvallom, kettős érzés támadt bennem: egyfelől a jól eső öröm, mely ily megtiszteltetés mellett természetes és elmaradhatatlan, másfelől azonban föltámadt bennem az aggodalom érzete is. Mert a szép állásban nem csak a kitüntetést látom, mely a közbizalomból eredve díszt ad az egyénnek, hanem látom a nehéz kötelességeket, látom a súlyos felelősséget is, melyekkel számolnom kell. A ki egy ily nagy és tekintélyes egyházmegye vezetésére vállalkozik, az bizonyára érzi azt, a mit Pál apostol ír a korintusbeliekhez : „engem szorongat a mindennap ellenem támadó sokaság, azaz a minden gyülekezetek felől való szorgalmatosság." És ha elgondolom, mily derék, mily jeles férfiak ültek előttem e főesperesi székben, mint most lemondott derék főesperesünk Török József, ki 17 éven át viselte tisztét híven, becsülettel és rendet tudott csinálni ott, a hol azelőtt zilált állapotok voltak ; vagy még messzebbre tekintve vissza a múltba, erről a helyről igazgatta egykor esperességünk ügyeit nyugalomba vonult püspökünk, Sárkány Sámuel, nem jogosult-e részemről az aggodalmas kérdés: vájjon lesz e bennem annyi erő, mint volt bennük, képes leszek-e ha kell szigorral, ha kell szelídséggel, de mindig bölcsen vezetni esperességünk ügyeit, mint tették jeles elődeim ?! Az aggodalomnak azonban el kell enyésznie ott, a hol a kötelesség parancsoló szava hív. Gyermekkorom óta abban nőttem föl, hogy életem minden mozzanatában, minden változásában az isteni bölcs gondviselés rendelését láttam. Ezt látom most is megválasztatásomban. És ha az isteni gondviselés az eddiginél szélesebb munkakört jelölt ki számomra, ha engem rendelt eszközül arra, hogy a pestmegyei esperességben az ő szőlejének egyik vezető munkása legyek, bízom benne és erős az én hitem, hogy mennyei segedelmét sem fogja tőlem jó törekvéseimben megtagadni az, a ki erős az erőtelenekben. Érzem, hogy nehéz és sokoldalú a munka, a mely reám vár; de épen azért, mert sokoldalú, annak részletezésével a mélyen tisztelt közgyűlést nem fárasztom. Munkaprogrammomat kifejezi e néhány szó: Építeni az Isten országát, és pedig építeni az egyedül helyes és egyedül biztos alapon, mert más fundámentomot senki nem vethet azon kívül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus. Építeni az Isten országát, ez magában foglalja azt, hogy védeni kell evangelikus egyházunkat egyfelől a vakbuzgóság ellen, mely hol nyíltan, hol aknamunkával soha se szűnt meg ellenünk támadni, és védeni kell másfelől a terjedő vallásbeli közöny, sőt egyházellenes romboló áramlat ellen, mely Sionunk falát akarja alámosni. Építeni az Isten országát, ez magában foglalja azt, hogy a zsinati törvények rendelkezései az egyházi életben megvalósíttassanak, de magában foglalja azt is^ hogy ébreszszük, erősítsük az evangyéliomi hitéletet az egyházban és iskolában a társadalmi és a magán életben. E nagy munkában irányítóm lesz a törvény, a melyre esküdtem, de irányítóm lesz ama másik, még nagyobb, világföntartó törvény : a szeretet, melyet minden keresztyénnek, de kivált az Úr szolgájának szivébe vésve kell viselnie. Szeretet az egyház iránt, melyet szolgálok, szeretet azok iránt, kiket vezetni hivatva vagyok. Ezzel a szeretettel lehet csak betölteni Üdvözítőnk amaz utasítását: a ki köztetek etsö akar lenni, valamennyinek szolgája legyen

1

1. Az új esperest eskütételekor a paptársak nevében Kovácsy Kálmán, a tanítók részéről pedig Alexy Lajos ceglédi tanító üdvözölte. Megjelent a fóthi gyülekezet küldöttsége is s élén a gondnok egyszerű meleg szavakkal köszönte meg a kitüntetést, mely az egyházat papjuk esperessé választásával érte. Ugyanezen gyűlés iktatta be Sárkány Béla alesperest is. Sárkány még fiatal ember, azonban tájékozottsága, szorgalma s munkaereje, felszólalásainak alapos volta záloga annak, hogy az egyházmegye bizalma benne is méltó emberre akadt. Nagyon sok tárgynak előadója volt s javaslatait a gyűlés majdnem kivétel nélkül mind elfogadta. Főjegyzővé Kruttschnitt Antalt, jegyzővé Galle Istvánt választotta meg a gyűlés, dékánokul pedig Korén Mártont és Noszkó Istvánt. Valamennyi kipróbált mnnkaerő. A közgyűlés első részén Török József elnökölt. Ez a rész mintegy utolsó beszámoló volt; felolvasta évi jelentését, mely a megye virágzó hitéletének tömör rajza s új alkotásokról, iskolák építéséről tesz tanúbizonyságot. Első nap a tulajdonképeni közigazgatási ügyeket, fellebbezéseket, a mult évi jegyzőkönyv pontjait tárgyalták le, a melyek inkább helyi természetűek lévén, fölemlítésöket mellőzzük. Másnapra maradt az egyetemesebb érdekű ügyek csoportja. Szeberényi Lajos az iskolaügy állásáról tett jelentést. E szerint az oktatás színvonala emelkedik, egyre apadnak a panaszok. A nevelés ügyének két kiváló munkása dőlt ki a mult esztendőn, Mészáros János, a ki az országnak egyik elsőrangú paedagogusa volt és Záboyi Gusztáv. A jelentéssel kapcsolatban az aszódi algymnasium részére állandó kerületi stipendiumokat kér a megye, egyúttal sürgeti az államsegélyre vonatkozó szerződés jóváhagyását. Kovácsy Kálmán e pontnál felszólalt. Szerinte a felügyelő, a ki mint alispán határozott politikai egyéniség s meggyőződését félremagyarázás nélkül jelentette ki, nem desavuálhatja magát azzal, hogy a mai törvénytelen kormánytól bármit is kérjen. Beniczky Lajos felügyelő nyomban felelt e felszólalásra. „Isten segítségével eclclig meg tudtuk őrizni egyházi életünket szeplőtelenül minden politikától. Nincs ok, a miért e helyes ösvényről most letérjünk. (Altalános élénk helyeslés.) Menjen az ügy a maga útján, az egyházi forumokon át." A maglódi iskola államosítását megengedték az egyház befolyásának teljes biztosítása mellett. Nagyobb s mélyen szántó vita indúlt meg az iskolai bizottságokról szóló szabályrendeleti javaslat tárgyalásánál. A javaslatot Alexy Lajos ceglédi tanító ismertette, a kinek széleskörű tájékozottságra, tiszta itélő tehetségre valló előadása a gyűlésnek egyik kiemelkedő mozzanata volt. Felpanaszolta, hogy ez annyira fontos szabályrendelet voltaképen a tanítói kar megkérdezése nélkül jött létre. Jogos sérelmük az is, hogy az egyházmegyei iskolai bizottságban a tanítóságnak alig van képviselője, holott a leánynevelők, polgári iskolák igazgatói hivatalból tagok. Az elemi oktatás, mely alapvetés, ép annyi figyelmet érdemel, mint az oktatásnak felsőbb fokai. Az espe