Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-01 / 36. szám

352 1905 resség szükségesnek tartja a tanító képviselők szaporítását s óhaja, hogy a legalább hat tanitójú iskolák igazgatója bele jusson a bizottságba. Egyértelniüleg helytelenítették, hogy a rendelet évnegyedenként tartat gyűléseket a bizottsággal, ezt sem a szükség nem kívánja, sem költség nincs rá. Legfölebb Budapesten és Pozsonyban lehetne megvalósítani, de az eddigi gyakorlat ott is ellene mond. A tanítók az iskolaszéki tagságot a 40 éves életkorhoz akarják kötni. Zolnay, Kruttschnitt és Galle kifejtették, hogy ez beleütközik az Egyházi Alkotmányba, mely csupán a nagykorúságot köti ki feltételül. Máskülönben sem volna tanácsos, mert oly korban, a midőn a hitközöny terjed, az egyház és iskola ügyei iránt való érdeklődést nem korlátok közé kell szorítani, hanem inkább kiterjeszteni. Fölmerült az a gondolat, hogy egyházi életünk sarkalatos elvének megfelelően az iskolaszéknek kettős elnöksége legyen, egyházi és világi. Korén és Sárkány szerint ez oly községekben, a hol a felügyelő távol lakik, gyors intézkedés szüksége esetén kész akadály, az állami törvények s a polgári hatóságok pedig csak elnököt ismernek, nem elnökséget. A munkafelosztás elve is azt kivánja, hogy az iskolaügy a lelkész hatáskörébe tartozzék, míg az anyagi és jogi ügyek inkább a felügyelő munkakörét alkotják. Egy másik indítvány azt ajánlotta, hogy az iskolaügyek, a tanítóválasztással, jelöléssel együtt — a fegyelmi ügyek kivételével — egészen az alesperes munkakörébe osztassanak, mint a ki a hivatalánál fogva legjobban ismeri a tanítók képességét, érdemeit. A közgyűlés a régi gyakorlat mellett döntött, mely szerint az iskolák csak paedagogiai tekintetben tartoznak az alesperes alá, a jelölés, választás, hiványrendezés stb., mint inkább közigazgatási természetű dolgok az esperesnek elvitathatatlan elnöki jogai. Végül Alexy Lajos a tanítók nevében a máig szokásos iskolavizsgálat eltörlését kívánta. A díszvizsga — úgymond, inkább szinház és paedagogiai értéke nincsen. Helyesebb volna, ha a körlelkész, munkája közben, előre való bejelentés nélkül vizsgálja az iskolát; a dologtévő napi ruhában jobban szemügyre veheti sajátságait, a tanító módszerét, a fegyelmet és az oktatás színvonalát. Több hozzászólás után a körlelkészeket bízták meg részletes szabályzat kidolgozásával. Előkerült az az indítvány, hogy az iskolai és tanítói javadalom a telekkönyvben az egyház nevén jegyeztessék fel. A kérdés jogi oldalát Zolnay világította meg. A javadalom nem jogi személy magában véve, hanem csupán a tulajdonnak egy jellemvonása, Mivel egyházi alkotmányunk a hivány csonkítást merőben kizárja, a javadalmaknak minden feltétel és megjegyzés nélkül való átírását nem látja célszerűnek, mert a következő nemzedék, mely az átírásra nem emlékezik, könnyen alábbszállatná a tanítói javadalmat. Hogy ezt meggátoljuk, a tulajdonjog mellé be kell jegyeztetni mint jellemvonást, hogy milyen célra szolgál az illető tulajdon. Kruttschnitt egy rendeletre hivatkozott, mely szerint minden ily átírás fölterjesztendő a miniszterhez jóváhagyás végett. Török József fölemlíti, hogy e rendelet ellen fölírt az egyetemes gyűlés a miniszterhez, mert tartalma autonómiánkba és szentesített alkotmányúnkba ütközik. Sárkány Béla felhozza a zólyomi egyházat, a hol az ily átírás könnyű szerrel s minden akadály nélkül sikerült. A közgyűlés Zolnay indítványát fogadta el. A papi özvegy-árva intézet jelentését Kruttschnitt Antai mutatta be. Igaz gyönyörűségünkre szolgált, hogy minden sor és szám ez intézet virágzását hirdette. Az a nemzedék, mely megteremtette és ily magas fokra emelte, halhatatlan emléket emelt benne magának. Jankó Károly pénztáros, Laukó Károly ellenőr példás munkásságát tisztelettel s hódolattal ismeri el a megye. Bevétele 82,000 K, kiadása 44,000 K. (kerekszámmal). A vagyon érteke 243,000 K. A segélyezés összege 12,290 K, mely 14 család közt oszlik meg. Azt hiszszük, ez az intézet az ország első ily nemű evang. intézete. Az egyházmegyének van egy felterjesztése a kerülethez a lelkészi állás intercalaris jövedelmére vonatkozólag. A bányaker. papválasztási szabályrendelet I. F. 8. §. az üresedés idejére esedékes félévi lelkészi jövedelmet feltétlenül minden esetben az egyetemes nyugdíjintézet javára foglalja le, Ezzel szemben az E A. 75. §., az egyet, nyugdíjint. szabályrendelet 13. §. csupán V

4 évit köt le, azt is csak arra az esetre, ha az elhalálozott lelkész után sem özvegy, sem leszármazók, sem munkaképtelen szülők nem maradtak. A lemondás, elmozdítás esetére azonban nem rendelkezik, A pestmegyei özvegy-árva intézet 14. §. szerint viszont: az alaptőkéhez csatolandó f) az időközi lelkészi jövedelmek azon esetekben, a melyekre nézve az E. A. 73. 74. 75. §-ai nem intézkednek, nevezetesen családos lelkész elhalása esetén a törvényes V

2 év, a családtalan lelkész elhalása esetén a törvényes 1/

i év utáni időre, továbbá a lemonzás, eltávozás, törvényes elmozdítás által beálló üresedés idejére járó jövedelem. Az esperesség azt kéri a kerülettől, hogy a lelkészválasztó szabályrendelet 8. §-át törölje s helyébe az E. A. 74—75. §-ait iktassa. A kérés teljesen jogos s nem hiszszük, hogy bárki ellent mondana. Még fölemlítjük, hogy Dobronyovszky Gyula indítványára a Theol. Otthon évi segélyét fölemelték, a verses búcsúztatók elhagyását ajánlják s több adás-vételi szerződést jóváhagytak. A gyűlés az elnökség lelkes éltetésével ért véget. <T.) Csanád-Csongrád. A hajdani, szinte kerületnek beillő békési egyházmegyének egyik alkotórésze, Csanád-Csongrád esperessége aug. 18-án Szegeden tartotta évi közgyűlését Petrovits Soma esperes és Hász Antal felügyelő elnöklésével. (A békési júl. elején, az arad-békési aug. elején tartott gyűlést. Sajnáljuk, hogy tudósítást nem közölhettünk). Ez egyházmegye azon kevés boldogok közé tartozik, a melyeknek nincs a világ érdeklődését s kíváncsiságát izgató történetök. Ráillik Petőfi szava, a mivel a Tiszát jellemezte: „Oly simán, oly szelíden ballagott le parttalan medrében". Az esperesség nem nagy s életére rányomta Petrovits esperes szelíd, csendes, hasznos munkát kedvelő, az ellentétek elsimítására fáradhatatlan egyénisége a maga képét. A gyűlést megelőző értekezletek a tárgyakat annyira előkészítették, hogy jelentékenyebb vita nélkül nem egész három óra alatt letárgyaltak mindent s déli egy órára már a jegyzőkönyvet is hitelesítették. Egyedül Nagylak gondoskodott izgalmas részletről, ezt alább említjük meg. A gyűlés vezetésének munkáján Hász Antal felügyelő osztozott az esperessel, egy művelt, vallásos érzésű ember, a kit papok és világiak egyenlő szeretettel vesznek körül s a ki a határozottság magyar erényét a tapintat lutheránus charismájával tudja párosítani. A gyűlés tagjai a szegedi egyház kis templomában gyűltek össze. Jól esett látnunk, hogy a férfiak mellett mint érdeklődő közönség több nő is megjelent. A rövid gyámintézeti istentisztelet után Hász Antal pár meleg szóval megnyitotta a tanácskozást s az esperes előadta évi jelentését. Megemlékezett a kerületben beállt változásokról. Sárkány lemondásáról és Bachát Dániel püspökké választásáról. A jelentés kivált Szentes, Hódmezővásárhely és Tiszaföldvár életéből közölt örvendetes