Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-08-18 / 34. szám

I. év. Budapest, 1905. augusztus 18. 34. szám. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ I KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: A mi hitünk, —p. — A lelkészhiányról s ennek legbiztosabb megszüntetési módjáról. Stromp László. — Politizáltunk-e egyházunkban? Jánossy Lajos. — Tárca: A XVIII. század protestáns történelméből. — Egyházi élet. — Szerkesztői üzenetek. „A mi hitünk." „Az a diadalom, a mely meggyőzte a világot, a mi hitünk". (I. Ján. 5, 4.) „A mi hitiink". Milyen egyszerű, milyen világos szó; és mégis, mégis, de sokan nem értjük, de sokan félremagyarázzuk, de sokan nem törődünk vele. Pedig kulcs az, melyet ha nem bírunk, hét pecséttel lezárt titok marad számunkra az Istennek Igéje s az emberiségnek a története; szövétnek az, mely világosságot áraszt lelkünk világának sötétségébe; útlevél az az örökkévalóság hazájába. Olvasom az Istennek Igéjét s azt tanulom belőle, hogy az alap, a melyen üdvösségünk felépül, Istennek a Jézus Krisztusban kijelentett kegyelme ; s az építőmester a hit. Maga az isteni Mester mindig csak e lvitet sürgeti. A pogány római katona szolgáját meggyógyítja, mert „még az Izrael népe között sem talált ilyen nagy hitet". A szegény beteg asszonyt nagy bajától megszabadítja: „Lányom, a te hited megtartott téged". A bánatos Jairust, a ki meghalt leányát siratja, e szavakkal vigasztalja meg: „Ne félj, csak higyj". Az egész Isten Igéjén a hitnek szózata hangozik végig; a betegekhez, fáradtakhoz, megterheltekhez, halálra váltakhoz intézett édes, bíztató, vigasztaló, hívogató szótól kezdve, fel egészen azon diadalmi énekig, a melyet egy apostol ajka hangoztatott egykor az első keresztyén közösséghez s Ä mely azóta, közel 2000 éve, millió és millió szívben talált viszhangot és igazolást: ,,Az a diadalom, a mely meggyőzte a világot, a mi hitünk De hát mi is e hit tartalma? Elfogadni valónak azt, hogy Krisztus született, élt, tanított, szenvedett, meghalt és feltámadott? Nem. Ez maga még nem hit, csak elhivés, s ha már ez maga üdvözítene, hát az ördög maga is üdvözülne, mert ő is tudja, hogy mindez való . . . Magában véve tehát e külső történeti hit, e fides historica, még nem elegendő, hanem kell, hogy egy benső, egy subjectiv tapasztalat és bizonyosság is járuljon hozzá, egy fides salvifica, az t. i., hogy a Krisztus értem is született, élt, tanított, szenvedett, meghalt és feltámadott; és kell, hogy e benső tapasztalatot és bizonyosságot még egy benső törekvés is kiegészítse: meghalni és feltámadni a Krisztussal ; meghalni a bűnnek és feltámadni a Krisztus szellemében való új életre. Gyönyörűen fejezi ki ez igazságot az apostol, a midőn azt mondja: „Szívvel hiszünk (értsd meg jól: a szívvel és nem a fejjel) az igazságra" (Róm. 10, 9); s egy a bűnnek töredelméből a saját nagy benső lelki küzdelme útján diadalmasan kiemelkedő hívő ker. egyéniség igaz ihletével jellemzi ugyan ő a személyes élő hitnek e mindent átható és megszentelő erejét: „Elek pedig nem én, hanem él bennem a Krisztus". A hit iehát nemcsak amolyan objectiv emlékezetbirtok,avagy amolyan theoretikai tulajdon, mint jJ.- a Pythagorás tétele; nem is bizonyos objectiv tantételek különbeni elkárhozás terhe alatt való köteles tekintélyszerű elfogadása s igaznak tartása, mint ezt Rómából tanítják: ellenkezőleg, teljesen egyéni tulajdon az, a szívben élő, ható, ezt s innen az egész embert újjászülő és megszentelő. És ha én magamnak nincsen ilyen hitem, úgy hasztalan gondoskodik az én üdvösségemről bárki más, akár gyóntató pap, akár egyház, akár zsinat, akár pápa; nem használ az nekem semmit, mert meg van írva: „A te hited tart meg téged". De ha megvan ez a hitem, akkor hasztalan átkoz ki engem pápa, zsinat s bármely hatalmasság; hasztalan igyekszik megemészteni testemet, elpusztítani életemet, a győztes mégis én maradok; mert meg vagyon írva: „Az a diadalom, a mely meggyőzte a világot, a mi hitünk". —p.