Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-08-11 / 33. szám

ev. Budapest, 1905. augusztus II. 33. szám EVAMELI EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló mellék­lete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELEI.ŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló meg­rendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM : Ének. Sántlia Károly. — A lelkészhiány elhárításáról. Hollerung Károly. — Szemle. — Oktatásügy. A bonyhádi gymnasium ügye. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. Ének. Mind jó, a mit Isten tészen! Gyermekszívem ezt vallja. Ha búbaj is az én részem, Bőséges 0 irgalma. Fölemeli Búval teli Lelkemet az egekre Míg sirok keseregve. Mind jó, a mit Isten tészen ! Akár áld, akár dorgál; Kevéssel is megelégszem, Mert az is jómra szolgál. Oh csak vezess, Oh csak szeress; Hatalmas kezed alatt Megalázom magamat. Mind jó, a mit Isten tészen! Ki mindnyájunknak Atyja. Nála a segítség készen, Sorsunk 0 igazgatja. Ha balja nyom, S érzem bajom: Jobbját örömmel áldom, Megfoszt, hogy jobbal áldjon. Mind jó, a mit Isten tészen! Legyen meg akaratja! A kiben e hit meglészen, Szívét megnyugtathatja. Jó keresztyén A keresztjén Csak könnyít mindenképen, Ha bízik Istenében. Mind jó, a mit Isten tészen! Ha szomorú a lelkem, De járok az Ö kedvében, A legfőbb jót megleltem: Vigasztalást Es bíztatást, Hogyha Hozzá liü vagyok, Nem lehetek elhagyott! Mind jó, a mit Isten tészen! Ezt vallom mindhalálig. Mint atya, úgy vezet kézen, S minden búm jóra válik. 0 tudja jól, Mi fáj és hol, Kegyes Atyánk 0 nékünk Boldogság, Őt dicsérnünk! Schmolke után Sántlia Károly. A lelkészhiány elhárításáról. Évek óta érezzük már a lelkészhiányt egyházunk­ban és noha olyik jobb lelkészállomás megüresedésénél számos pályázó jelentkezik is, e tény nem annak a jele, mintha nagyon is sok volna a lelkészünk, mert a tapasz­talat azt mutatja, hogy jövedelmezőbb állásért lelkészeink közül sokan könnyen elhagyják addigi állásukat. Lelkész­hiány mégis van, ezt mutatja az a körülmény, hogy a legkisebb egyházközségek nem tudnak lelkipásztort, — beteges, hajlottkorú lelkészek pedig nem tudnak segéd­lelkészt kapni. A fennálló lelkészhiány szüntette meg azt a helyes szokást is, mely szerint theologusok főúri családoknál nevelői állást foglaltak, mi úgy az ők, mint az illető családok szempontjából csak örvendetes követ­kezményekkel járt, mert míg egyrészt őket társadalmilag csiszolta, addig másrészt az illető családban az egyházias szellemet fejlesztette. A mostani állapotok azt mutatják, hogy a theologusok száma évről-évre emelkedik s így jogosult a remény, hogy a lelkészhiány a jövőben meg­fog szűnni. És én mégis azt állítom, hogy lelkészhiány van és lesz is, ha minden állás be is lesz töltve. Az egyetem, a kerületek, az esperességek, a társadalom és egyesek igen sokat tettek theologiai otthonok létesítését illetőleg s ha ily jókedvű adakozók a jövőben is akad­nak, ifjaink majdnem ingyen végezhetik a theologiai pályát. Ha ifjaink pályát választanak s olyat óhajtanak, mely őket legelőbb juttatja tisztességes hivatalhoz, ön­álló tűzhelyhez, úgy a theologiai pályát választják;

Next

/
Thumbnails
Contents