Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-07-28 / 31. szám

307 EVANGEL

lliUS ŐRÁLLÓ 1905 a gyűjtés összege emelkedett, úgy, hogy 12 egyház (Zsarkó, Hosszúfalu, Fűrészmező, Oláhpatak, Baradna, Csanálos, Osgyán, Szentandrás, Kükemező, Szepesvághely, Ujhely, Kölese, Szomolnok) részesülhetett a szeretet filléreiből egyenként 100 —100 K adományban, továbbá dr. Meskó László megújította tavalyi 200 K adományát, Yladár Emil 100 K-t adományozott, Zelenka püspök is újból 200 K-t adott két szegény lelkész segélyezésére, úgy, hogy a szeretet szelleme a lefolyt évben is ott állott a maga áldásaival a gyámintézet szent oltáránál, addig másrészről fájdalommal állapították meg azt a szomorú tényt, hogy dacára az évek óta ismételt szeretetteljes figyelmeztetésnek, számos egyházközség, sőt Árva egyházmegye a maga egészében nem tart oífertoriumot e célra. Ennek hatása alatt mondta ki aztán a másnapi kerületi gyűlés, hogy mivel az csak az egyes lelkészek mulasztásában lelheti magyarázatát, az esperességi elöljáróságok felhivatnak az ilyenekkel szemben rendbírság alkalmazására. Egyébként a 250 K kerületi szeretetadományban, a mely Materny elnök kezdeményezésére az eddig a Leopoldianum céljaira megszavazott segélyösszegekből alakult, az egy év alatt kétszer is leégett Húnfalu részesült, kisebb-nagyobb segélyezésben részesítettek Garamvölgy, Ruszkin, Ujvásár, Tállya egyházközségek és Bortnyik György meg Jungmann Géza lelkészek. Yégiil tudomásul szolgált, hogy az egyetemes gyámintézet a Luther-társasággal karöltve szeptember 12—13-án Miskolcon fog ülésezni, ez ülésekre kiküldték a képviselőket s aztán bevonultak a templomba, hol Becht Henrik valóban művészi orgonajátékával kezdetét vette a gyámintézeti istentisztelet. Az alkalmi éneket a „Jövel szentlélek Úr Isten" dallamára Dubovay Béla miskolci lelkész szerezte. A szószéki beszédet pedig Kemény Lajos osgyáni lelkész tartotta Ap. csel. IX. 13—31. alapján. Istentisztelet után tartatott meg a szokásos elöértekezlet, a mely — bár a késő esti órákba nyúlt — csak néhány tárgygyal foglalkozott és pedig első sorban dr. Marleó Sándor főjegyző lemondásával, a melyet a kerületnek ez egyik legkiválóbb, legérdemesebb munkaerejéhez ragaszkodó értekezlet ugyan megdöbbenéssel hallott, de semmikép tudomásul venni nem akart és főkép a ,,Hivatalos Lap" ügyével. Ennek a tárgyalását a kerületi elnökség azon jelentése vezette be, a mely szerint ezen hivatalos színezetű hetilap alapításának, a szerkesztő megválasztásának, a lap technikai beosztásának stb. előmunkálataival az egyházegyetem mult évi határozata alapján a kerületi elnökségek bízattak meg, kik is megállapodtak abban, hogy a lapnak címe „Evangelikus Órálló" legyen, jellegét az képezze, hogy a négy egyházkerület hivatalos közlönyévé váljék, úgy azonban, hogy a szellemi részért önálló hatáskörben a szerkesztő legyen felelős; továbbá, hogy míg ezen előfizetés útján megrendelhető „Őrálló" a hazai evang. egyetemes egyház életnyilvánításairól adjon lehetőleg hű, tárgyilagos, a kor ízlésének és tudományának színvonalán álló tudósításokat, iránycikkeket, szemlét — addig legyen mellette egy „Hivatalos Közlemény ék" c. melléklet is, a mely a kerületi és esperességi elnökségek eddig körlevél útján közzéadott közleményeit ingyen juttassa el az egyes egyházközségekhez. Jelentette továbbá az elnökség, hogy a szerkesztő személyében megtörtént a megállapodás, e tisztre Kovács Sándor pozsonyi theol. akad. tanár választatott, ki feladatának eddig valóban további bizalomra kötelező módon tett eleget. Végül jelentette az elnökség, hogy e lap fentartása a tiszai egyházkerületre épúgy, mint a többi kerületekre nagy terhet ró, de csak most. Az alapítás évében, a mennyiben az ezután következő évek folyamán a lap csak 600 korona subvenciót igényel egyházkerületenként az esetre, ha hivatalos jellege végleg megállapíttatik és megrendelése az egyes egyházközségekre nézve kötelezővé tétetik. Ez elnöki jelentés kapcsán indúlt meg a nagyszabású vita. Elsőnek Kulinyi Géza szólalt fel, hangoztatva, hogy egy ily szellemű lapnak szükségét elismeri, kívánatosnak tartja, hogy legyen oly egyházi közlöny, a mely az egyházi politikának hű tüköré legyen (haragos, szenvedélyes közbekiáltások: mi köze a politikának az egyházhoz ? mire a szónok megmagyarázza, hogy kárhoztatott kifejezés alatt kizárólag az egyházkormányzat azon oldalait érti, a melyek az egyház beléletének az állam és más felekezetek életével való érintkezése pontján állanak elő) — kész a subvenció megadására és hozzájárul ahhoz, hogy az egyházközségek^ köteleztessenek a megrendelésre. Homola I. utal arra, hogy a lap hivatalos jelleggel való szerkesztése kizárja az önállóságot és a felelősség gyakorlati alkalmazásának lehetőségét. Ki legyen a felelős ? Az egyetemes egyház ? Vagy az egyik, vagy a másik kerület ? Hevessy Bertalan rokonszenves fogadtatásban részesült felszólalásában bizonyítja, hogy a szerkesztő személyes felelőssége és arravalósága mellett teljesen biztosítva látja az evang. egyházi érdekeket. Draskóczy L. ezt kiegészíti azzal, hogy a kerületnek, ha azt látná, hogy a lap nem a kivánt szellemi irányban halad, bármikor módja lesz megvonni a segélyt és a hivatalos közlöny jellegének fentartását, — Bánó Árpád pedig azzal, hogy joga lesz a kerületnek az előfizetés kötelezettsége alól is feloldani az egyházközségeket. Révész János ellene van a subvenciónak. Tapasztalás bizonyítja, — úgymond — hogy minden valamire való vállalat a saját erejéből küzdötte fel magát. Mutassa meg az „Őrálló" is, hogy életrevaló, tegye magát nélkülözhetetlenné szellemi színvonala által. Ellene van az egyházközségek elkötelezésének is, mert ez végre is belevág az egyházközség autonom jogába. Uj terhet rovunk ezzel a különben is eléggé megterhelt gyülekezeteinkre. Erre az elnökség engedelmével a lap jelenvolt szerkesztője, Kovács Sándor világosította meg úgy szellemi, mint technikai szempontból a kérdést. Előadása igen jó benyomást tett a hallgatóságra és új fordulatot adott a vitának. A szerkesztő felszólalása után szólásra jelentkezett Materny Lajos, a ki úgymond elvileg nem ellensége a lapnak. De tisztán akar látni a vállalat és a kerület hozzájárulásának pénzügyi oldalán. Megkívánja, hogy a lap adjon költségvetést. Addig nem érzi magát feljogosítva arra, hogy hozzájáruljon a szubvencióhoz. Zelenka Pál püspök megnyugtatja Maternyt, hogy a lap vállalata semmiképen nem kockázatos, sőt jöhet idő, a midőn a négy egyházkerületnek jövedelmi forrásává is válik. Egyébként kijelenti, hogy költségvetést csak a teljes első évfolyam lejárása alatt szerzett tapasztalatok alapján lehet adni. Mire Kubinyi Géza is csatlakozik a Materny Lajos aggodalmaihoz, kockázatos vállalatba belemenni — annak dacára, hogy kívánja az ilyen irányú lapot — ő sem kiván, szabatos tájékoztatást óhajt felől, hogy mit kiván a szerkesztő az egyetemes és a k illeti pénztártól. Korbély Géza anyagi szempontból nen szól a támogatás ellen. De szellemi részvény-társasái hivatalos jelleggel elképzelni nem tud. Ám adja a a szerkesztő a „Hivatalos Közleményeket" valóban hivatalos jelleggel, legyen ennek megrendelése az egyer egyházközségekre nézve