Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-07-28 / 31. szám
308 EVANGEL lliUS ŐRÁLLÓ 1905 igazán kötelező, de az „Őrálló" hivatalos jellegétől óvakodjunk, azt adja ki a szerkesztő a saját felelőségére, teljesen önállóan és függetlenül. Hivatkozik a ref. egyház kebelében csak a közelmúltban fölmerült sajnálatos eseményekre a „Sárospataki Lapok "-kai kapcsolatosan, — ott — úgymond — e hivatalos jellegű lap ügye földúlta az egyházmegyék, sőt az egész kerület békéjét. A hosszadalmassá lenni kezdő vitának Szentiványi Árpád kerületi felügyelő felszólalása vetett véget. Szerinte nagy tévedésben vannak azok, a kik az „Őrálló" közleményeiben hivatalos jelleget keresnek. A kerületek elnökségei e részben teljesen szabad kezet biztosítottak a szerkesztőnek, — a megállapodás lényege az volt és az marad, hogy egyrészről a 4 kerület biztosítja a szerkesztőt a lap anyagi támogatásáról, de másrészből megkívánja, hogy a lap az evang. egyetemes egyház közvéleményének hű szószólója legyen s e részben várja el a szerkesztő gondos munkáját. Ennyi és nem több a megállapodás lényege. Sugalmazás, irányítás eddig sem volt még csak kísérlet tárgya sem, nem lesz ezután sem. Biztosítja a kerületet, hogy e lap így szerkesztve függetlenebb, mint az, a melyik esetleg egyéni vagy szüklátkörű pártpolitikai szempontok alapján indúlt el. Teljes garanciát talál a szerkesztő személyében és a mindenkori evang. egyetemes közvélemény erejében. Anyagilag pedig a kerület jobban megterhelve nem lesz, mint az eddigi püspöki körlevelek nyomtatási költsége által. Nem lát benne sérelmet az egyházközség autonómiájára, ha az előfizetés kötelezővé tétetik egyházközségenként 8 K-val E felszólalás után már csak Hrobony I. és ismételve Hevessy Bertalan vették igénybe a hallgatóság figyelmét pár percre, azután az értekezlet az elnökség előterjesztéséhez hozzájárult s ezt cselekedte — most már minden vita nélkül — a másnapi kerületi közgyűlés is. Még két érdekes pontot tárgyalt le az értekezlet. Ugyanis a reform testvéregyház azzal a kérelemmel fordult az egyházkerülethez, hogy a fönnhatósága alatt álló főgymnasiumokban ne engedje meg a 12—14 éves korban levő evang. ref. növendékeknek a confirmáció megtörténtének igazolása nélkül való fölvételét s ugyancsak e föltétel hiján ne adasson osztályzatot a vallástanár a 4. osztályosoknak. Gyürky Pál elfogadott határozati javaslatában kimondotta az értekezlet (és másnap a közgyűlés is), hogy erre nem vállalkozhatik, mert e kérelem törvényes alap hiján való. Valóban különös egyházhatósági rendőri funkciót kívánnak benne az atyafiak. A másik érdekes pont volt Medveczky Sándor rimaszombati felügyelő, buzgó egyháztag felszólalása, a melyben hálás elismeréssel fordul a kerület főpásztorához igazán buzgó, fáradhatatlan tevékenységéért, de figyelmébe ajánlja azon immár tagadhatatlan tényt, hogy a hitbuzgóság már a nép egyszerű fiaiban is lankad, a socialismus kinövése és a szekták apostolainak alattomos buzgólkodása növelik az egyházhoz való hűtelenség hajlamait. Lelkészek, tanítók, egyházhatóságok sokat tehetnek ennek leküzdésére, de legtöbbet a kerület főpásztora a kanonika visitáció útján. A nép egész nemzedékeken át hálásan emlékszik meg ez eseményről, óhajtva várja a napot, midőn főpásztorát üdvözölheti, megismerheti s ebben egy újabb észrevétlen kapocs támad hivek és egyház között, a melynek különben személyes, tárgyi és jogi előnyei is elvitázhatatlanok. Kéri tehát a püspököt ezen, őseink által kipróbált eszköz igénybevételére, biztosítva őt egyúttal arról is, hogy bárhol jelenjék meg, a legnagyobb tisztelettel és szeretettel fogja őt üdvözölni egyházkerületének népe. Zelenka püspök válaszában utal arra, hogy bár formális canonica visitációt nem tartott sehol, de a hol a szükség parancsolta, személyes megjelenesét, mindenütt ott volt, Ő különben egyházunk demokratikus szervezetével nehezen találja összeegyeztethetőnek a canonica visitáció alkalmából kifejlődött parádés, bandériumos, episcopalis visitácionális rendszert, Ha a közel jövőben várható zsinat e tekintetben evangélikus szellemű megállapodásra fog jutni, ő készséggel fog neki engedelmeskedni. Ezzel a tartalmas lefolyású konferencia néhány apróbb formalitás elintézése után véget ért. Másnap reggel Gyürky Pál főjegyző buzgó könyörgést tartott a kerületi közgyűlést bevezető istentiszteleten és 10 óra tájban körülbelül 160 tag részvételével kezdetét vette a közgylűés, a melyen jelenvoltak többek közt: Lehoczky Miklós, Münnich Kálmán, Kubinyi Géza, Bánó Árpád, Benczúr Géza esperességi, dr. Schmidt Gyula kollégiumi felügyelő, Gyürky Pál, Materny Lajos, Terray Gyula, Hajdú János, Székely Gyula, Turóczy Pál, Skripeny János, Simkovics János, Weber Samu, Bohus Pál, főesperesek, dr. Zelenka Lajos, dr. Szánthó Gyula, dr. Mikler Károly, Nemes Károly, Geduly Henrik kerületi jegyzők, dr. Glósz Károly kerületi ügyész, Hámos Zoltán gömöri főispán, Hammersberg László képviselő, dr. Szlávik Mátyás theologiai dékán, Bruckner Károly, Leffier Sámuel, Loisch Ödön, Szántó Gyula főgymn. igazgatók, számos theologiai és jogakadémiai tanár, a kerületi törvényszék bírái, az árvaház elnöke Hevessy Bertalan, e lapok szerkesztője, számos lelkesz és világi kiküldött. A közgyűlést Szentiványi Árpád ker. felügyelő nyitotta meg a következő beszéddel: Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Mielőtt az évenként tartatni szokott egyházkerületi közgyűlésen megjelenteket szívélyesen üdvözölném, kell, hogy megemlékezzem azon sötét pontozatokról, a melyek magyar protestantismus látóhatárán mutatkoznak. Ezek nemcsak abban nyilvánulnak, hogy már ez évben is, nemcsak hogy a felemelt államsegély többletét meg nem kaptuk, de sőt 2200 koronával kevesebb lett részünkre kiutalványozva, mint a mult évben s így ismét le kellett mondanunk számos jogos, egyházi és hazafiúi kulturszempontból egyaránt fontos életszükséglet megvalósításáról, de nyilvánulnak különösen abban, hogy a már ez évben majdnem a megvalósulás stádiumába lépő 1848. XX. t.-c. életbeléptetése ismét bizonytalan időre elhalasztatott, a mi más szóval annyit is tesz, hogy továbbra is fennáll azon égbekiáltó igazságtalanság, a mely szerint a törvény által biztosított jogegyenlőség és viszonosság eszménye továbbra is csak eszmény marad, a törvény betűje és szelleme szerint régen végrehajtatni kötelezett egyenlő elbánáson az állam továbbra is tűri a rést, a nyilvánvalóan sérelmes állapotot. Tartozom e felelősségteljes helyről megvilágítani a kivezető utat. Felfogásom szerint más teendő nincs, mint hogy vegyük elő ismét azon régi, kipróbált fegyvert, mely részünkre mindig sikert biztosított és melylyel mindig meg tudtuk védelmezni szentegyházunk érdekeit — s ez nem más, mint az ősök evangeliumi hithüségén alajmló vallásosság és kitartás, a melyet — ha mindenki tanúsítani fog, ha mindenki elfoglalja és tisztességgel tölti be azt a helyet, a melyet számára a Gondviselés egyházunkban kijelölt, ha mindenki állhatatosan követelni fogja egy életben levő, de szunnyadásra kárhoztatott törvény megvalósítását — meg vagyok róla győződve. hogy az rövid időn belül meg is valósul annál is inkább, mert tudnia kell mindenkinek, hogy e törvényben biztosított jogaink megvalósítása által nemcsak
