Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-07-21 / 30. szám
1905 EVANGEL IKUS ŐRÁLLÓ 295 s tanítóra. — Az egyes jelentések kapcsán tudomásul vette az értekezlet, hogy a liturgiái bizottság munkálata folyamatban van, a konfirmációi emléklapok 5000 példányban elkészültek és szép keletnek örvendenek s ugyancsak elkészült a csinos alakú „Családi emlékkönyv," mely az új házasoknál a vallásos érzés ápolását célozza. Ezt "darabonként 60 fillérért bocsátja árúba az egylet azzal a felhívással, hogy a lelkész gyülekezetével egyetértve keressen arra valami fedezetet, de az emlékkönyvet díjtalanul ossza ki. — Ezek után általános, — mondható — zajos tetszéssel fogadott munkát olvasott Ziermann Lajos ily címen „a vasárnap története és megszentelése", minek kinyomatása határoztatott el. Végül meghallgattuk Varga Gyula pénztáros számadását, mely 612 kor. 19 fill, bevétellel szemben 554"22 kor. kiadást és 304'97 kor. összvagyont mutat, mint igazán csekély morzsát azzal a sok és nagy jószándékkal szemben mit az egylet megvalósítani szeretne; továbbá meghallgattuk Scholcz Ödön jelentését a külmissióról, mely iránt az érdeklődés fokozódni látszik. — Déli 12 óra elmúlván, az elnök buzgó imádságával az értekezlet véget ért s a szivekbe látó jó Isten megmondhatná, hogy talán nem eredménytelenül. A kerületi értekezlet. A ker. elnökség júl. 11-én d. u. 5 órára hívta össze értekezletre a kerület tagjait a templomba, hogy a közgyűlés tárgyait előkészítsék s az esetleg egy-némelyik tárgynál mutatkozó véleményeltéréseket kiegyenlítsék. Gyurátz Ferenc püspök ismertette a fontosabb tárgyakat, így az új népoktatási törvényjavaslatot is, mely százados önkormányzatunkon új rést üt. Előkerült azután az Őrálló és Hivatalos Közlemények kiadásának ügye, a mely tárgyról tartalmas és objectiv szép vita indult meg, mely minden tekintetben méltó volt e nagy s előkelő gondolkodású kerület régi híréhez. Az összes felszólalók, Pröhle Henrik, Scholtz Ödön, Purgly Sándor, Takács Ferenc, Jausz Vilmos, Hering Zsigmond hangsúlyozták, hogy mindakettő fontos hivatást teljesít; többen kívánták, hogy az Őrálló és Hivatalos K. választassék egészen ketté. Kovács Sándor szerkesztő részletesen tájékoztatta a kerületet a lap ügyeinek állásáról, s felvilágosító szavai után az értekezlet egy értelmű leg elfogadta a folyó évre a lap költségvetési tételét, azonban bekivánja a lap számadását, a mi természetszerű folyománya önkormányzati életünknek. Másnap a közgyűlés végleg megadta a Hivatalos Közleményeknek a hivatalos jelleget s az Őrállót az összes gyülekezeteknek és híveknek melegen ajánlotta. (Midőn a lap nevében a kerület bizalmáért és határozatáért köszönetet mondunk, egyúttal ezt kötelezőnek tekintjük a megkettőztetett buzgalomra és jövendő munkára. Szerk.) A lelkészavatás. Júl. 12-én ünnepi istentisztelet előzte meg a közgyűlést. Gyurátz püspök a soproni végzett theologusokat — az eddigi szokástól eltérően a kerületi gyűlés alkalmával avatta fel. Nem tudjuk eléggé dicsérni e gondolat életre való voltát. A szertartás megható ünnepélyessége nagy hatást tett az egybegyűlt közönségre; sok hallgató szemében megcsillant a könny, a midőn a lelkipásztorság fenséges munkájáról szóló mély értelmű fejtegetéseket hallotta. Az ifjú Timótheusokra is nagyobb jelentősége van a felavatásnak, ha fogadalmukat a kerületi gyűlés színe előtt teszik le. A fölavatottak s a hívek egyiránt épülnek a szent pillanatban. A mult éven Győrött volt papavatás, szintén óriási érdeklődés mellett, az őszszel pedig Nemes-Dömölkön lesz, ez ősi articularis gyülekezetünkben, a dunántúli magyar evangelikusság központjában. Az istentisztelet a gyülekezet énekével kezdődött. Utána Pröhle Henrik a jelölteknek kiszolgáltatta az Úrvacsoráját, megint ének következett s erre Gyurátz Ferenc avató beszéde. Alapigéjét a Jelenések könyvéből választotta (II. 10.): „Semmit ne félj azokban, amelyeket szenvedendő vagy. Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját". A mélyen járó fejtegetéseket, Gyurátz komoly ünnepi páthoszát, megilletődéssel és feszült figyelemmel hallgatta a közönség. Hasonló figyelem jutott Pröhlének is, a ki az alkalomhoz illő rövid s tömör beszéddel vezette be az Úrvacsora-osztást. A püspök beszéde után fölzendült a kőszegi gyülekezeti vegyeskar szép karéneke, a melyet Hammer Gyula tanított be és vezetett. Ezután az eskütétel és megáldás következett; az eskűmintát Kund Samu esperes olvasta; a felavatottakat a püspök után az összes jelenlevő esperesek megáldották. Az aesthetikai szempontból is teljesen kifogástalan istentisztelet a gyülekezet énekével ért véget; az oszladozó gyülekezet szépen és bőkezűen adakozott a gyámintézet szeretetadományára. A hét felavatott ifjúból 2 papfiú, 2 pedig tanító gyermeke. Valamennyit a soproni alma mater nevelte s valamennyi a kerületben talál alkalmazást, ki nevelőki segédlelkészképen. Nevök: Kovács Mihály, Magyar Géza, Németh Gyula, Schád Boldizsár, Szalay Mihály, Szovják Géza, Zsiray Lajos. A kerületi gyűlés. Az istentisztelet végeztével rövid szünet után a ker. elnökség a jegyzői karral elfoglalta helyét az asztalnál s megkezdődött a közgyűlés. Ihász Lajos ker. felügyelő hosszabb beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Hiteles szövege a következő : Fötiszteletü és Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés! Megint egy év suhant el felettünk! . . . Mily változás e rövid idő alatt! Mult évben tele reménynyel, örömmel üdvözöltük egymást; míg ma, csüggedten, fáradtan. Mindegyikünk homlokán ott látjuk a tűnődést, az aggodalmat és a kérdést: mit hoz reánk a jövő ! ? . . . Nem lesz-e fejlődésünk megakasztva, a — nálunk minden nagy nemzeti kérdést uraló — politika által ? ... Előző évi megnyitómban, igaz örömmel jelenthettem, hogy végre akadt egy kormány, melynek feje nyíltan felvette programmpontjai közé az 1848. XX. törvénycikk megvalósítását . . . oly hosszú pihenés után . .. Ma már — fájdalom ! — e nemes célokra törekvő kormány a múlté, mert a politika magasan lobogó szenvedélye és szeszélye, a folyó év január hó 26-án megejtett választásokon megbuktatta a nyilt, egyenes, szókimondó, őszinte, egyik legnagyobb államférfiunkat és kormányát; melynek helyébe mai napig sem tudott a pártok szövetkezete másikat létrehozni. Buktatási tényével csakis a bizonytalanságot, a zavart idézte elő közállapotaink végtelen kárára . . . Úgy, hogy méltán kérdezhetjük: tekintve a politikai eredménytelenséget és közgazdasági nagy kárt, hogy: tehát mire volt jó, avagy szükséges, ezt a nagy felkavarodást támasztani? Majd a jövőben, ha a kibontakozás vezérfonalát sikerül valakinek megtalálni, alakul egy kormány, melynek talán lesz ideje, felkavart, zűrzavaros közviszonyaink, — hosszú időt és fáradságot igénylő — rendbehozása után, a mi kívánalmainkkal és sérelmeinkkel is foglalkozni a magas politika mellett...
