Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-01-06 / 2. szám

1904 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 27 a magas korral járó gyengeséget. Engedje a kegyelem Istene, hogy úgy legyen! Jótékonyság. Ö Felsége a magyar király az ipoly­sági evang. templom építésére 400 kor.-t adományozott. — Báró Berg Miksáné úrnő Kapuvárról az 1903. évi karácsonyra is elküldte 100 kor. adományát a vadosfai gyülekezet szegény sorsú iskolásgyermekei részére. — A pozsonyi ev. nőegylet, mely Forray Istvánné és Hubert Paula elnöklete alatt működik, az idei karácsony alkalmával 258 szegény gyermeket ruházott föl mint­egy 2200 korona kiadással. Az egylet vagyona mintegy 20.000 koronára rúg s az evang. egyházközség pénz­tára kezeli. — Hasonló felruházó ünnep volt Komárom­ban és Gergelyiben. A könyörületes női szívek élő tüzé­nél sok didergő szegény melegedett föl. Alig van gyüle­kezetünk, a hol karácsony estéje egyúttal a szegényeket tápláló és ruházó szeretet ünnepe ne volna. Halálozás. Holbok József felső- és alsószakonyi lelkipásztor, a soproni alsó egyházmegye kiérdemült főjegyzője 75 éves korában, mult évi december 28-án elhunyt. 50 álló esztendeig munkálkodott az Úrnak szőlle­jében. Gyülekezete s nagy család gyászolja az elköltö­zött egyházi szolgát. Temetése az év utolsó napján volt nagy részvét mellett. Vallásos esték. A pusztaföldvári (Békésm.) gyüle­kezetben, a hol a lelkipásztori munkát a socialistaizgatás fölöttébb megnehezíti, mult évi dec. 21-én volt az első vallásos este felolvasással, énekkel, szavalattal. Felolva­sott Rédei Károly lelkész A három gyürü meséjéről, a melynek tanulságát a falubeli több hitfelekezet egymás­hoz való viszonyára alkalmazta; továbbáYersényi Elemér jegyző a Rákóczyakról. Szavalt Meskó István áll. tanító (Imádság idején. Szabolcskától), Keller Irén (Ó-év estéjén, Medgyes Lajostól), Dobozy János áll. tanító (Éji láto­gatás, Gyulai Páltól). Az éneket az állami elemi iskola növendékei adták elő. A tapasztalt nagy érdeklődés arra bírta a gyülekezet lelkészét, hogy az estéket a téli időn át kéthetenkint állandósítsa. A buzgó kezdet után hű kitartást és sok sikert kívánunk. — A gergelyi egyház­ban az idén is folynak a vallásos esték és pedig állandó nagy érdeklődés mellett. Legutóbb a külső-vathi filiában volt az összejövetel és Mohácsy Lajos lelkész a lelki­ismeretről tartott híveinek előadást. — A balassagyar­mati ág. hitv. evang. iparosok szövetkezetében Vitéz Lajos missiói lelkész rendezi a vallásos estéket a közön­ség nagy részvétele mellett. Dec. 26-án karácsonyfa­ünnepet is tartott. IRODALOM. Carlyle Tamás Lutherről. (Vége.) (K. S.) A wormsi gyűlés a modern európai történelem legfen­ségesebb jelenete. „Itt állok, máskép nem tehetek. Sem nem tanácsos, sem nem helyes a lelkiismeret ellen cselekedni." A tömegek aggódó tekintettel, lélekzetüket visszafojtva figyel­tek reá: Vájjon hű marad-e ? Megtagadja-e az emberek előtt azt, a ki őt elbocsátotta ? Cserbenhagyja-e a félénk lelkeket, a kik benne remélnek ? Nem tagadta meg, nem hagyta cser­ben. Ebben a jelenetben van minden újkori szabadság gyö­kere. Hasztalan ócsárolják, ezt tagadni nem lehet. Az a fel­fogás, hogy a pápaság ismét emelkedőben van, új kápolnákat épít és igy tovább; a lehető legártatlanabb. Különös eljárás: összeszámítani egy pár pápista templomot, meghallgatni egy csomó protestáns szőrszálhasogatást, hozzávenni azt az unal­mas, elálmosító ürességet, a mely még protestánsnak nevezi magát és azt mondani: lám, a protestantizmus halott, a pápista­ság elevenebb, élni fog ő utána i — Igen, az az elálmosító üresség, a mely protestánsnak nevezi magát, az halott, de maga a protestantizmus tudtomra még nem halt meg! A pro­testantizmus hozta létre Göthét és Napoleont, a német irodal­mat és a franczia forradalmat, az életnek kétségbevonhatatlan jeleit. Voltaképen mi élet, ha nem a protestantizmus? — A pápaság építhet új templomokat, hadd tegye kedve szerint! A pápaság vissza nem térhet, épp oly kevéssé, mint a pogány­ság, a mely egynéhány országban még sínylődik. Csak ennél nagyobb veszedelme ne legyen Európának, mint a szegény öreg pápaság föléledése! Épp így megkísérelhetné Thor a föltámadást! — A Régi nem hal meg addig, míg a mi benne jó volt, az utolsó cseppig át nem ömlik az Újba. „Ritkán találunk olyan embert, a ki egy mozgalmat megindított s a ki maga belesodródva el nem pusztult. Ez a forradalmak rendes lefolyása. Luther jóformán ura maradt ennek a legnagyobb forradalomnak; minden rendű és rangú protestáns ő reá tekintett mint vezérre, s ő fentartotta a békét, szilárd központ maradt. A ki erre képes, abban királyi tehetség lakozik; annak az adománynak kell benne lennie, a melynél fogva minden alkalommal meg tudja ítélni, hol van a dolog valódi lényege, bátran arra helyezkedik, mint igazi erős emberhez illik, a ki köré gyűlnek aztán más derék embe­rek. Másként nem is lehetne vezér. Luther mély, tiszta ítélő­tehetsége, a hallgatás, türelem, mérséklet ereje s egy csomó más erő ezek közt a körülmények közt nagyon figyelemre­méltó. Biztos és gyors tekintettel fölismeri a helyzetet és megtalálja a kivezető utat. Hasonló bizonyságot tesznek róla írott müvei. Fejtegetéseinek elméleti része ma már sok tekin­tetben elavult; de még most is sajátságos vonzó erőt gya­korol. A nyelvtani részt ma is élvezettel olvashatni; irodalom­történeti érdeme a legnagyobb; dialektusa az egész német irodalomnak nyelvévé vált. Az a huszonnégy negyedívrét kötet nincs jól írva, hevenyészve készült, egészen más célzata volt, minthogy irodalmi mű legyen. De nincs könyv, a mely­ben helyesebb, valódibb, hogy úgy mondjam, nemesebb fér­fiasságot találtam volna. Nyers becsületesség, egyenesség, egyszerűség, nyers józanész és erő. Cikkázó villámokat lövel; találó népies mondásai a dolog mélyére hatolnak. Jó humor, gyöngéd szeretet és mélység: ez az ember akár költő is lehe­tett volna! Az ő feladata volt: epost alkotni és nem írni. Ezt a Luthert nagy gondolkodónak nevezem, a minthogy lelki nagysága azzá is avatja. Szavai „félig nyert csaták: Ő az az emberi bátorság valódi kifejezője. „Ha a világ mind ördög volna". „Ha Lipcsében volna dolgom, még akkor is belova­golnék, ha kilenc napig csupa herceg esne is". Luther bátorsága nem a düh és gyűlölet merészsége, a bosszúvágy berzenkedése. Szíve szelíd, telve szánalommal és szeretettel, mint az anyáé és a gyermeké. Tiszta mint a sziklából kibuggyanó forrásvíz. Ha ilyen szívben támad bátor­ság, az isteni szikrából támad és szent lánggá lobban. Istenbe vetett bizalom az ő ereje és bátorsága. Ez tartja fenn, a midőn üldözött vadként bolyong, a haragos fellegsátor alatt, kis Magdalénája betegágyánál. Igazi, valóságos nagy ember. Nagy értelmileg, bátorságban, szeretetben, tisztességben ; egyike a leghívebb, legértékesebb embereknek. Nagy, nem mint egy kicsiszolt obeliszk, hanem mint egy alpesi hegy, olyan egyszerű, becsületes, öntudatlan, egy szikrát se pózoló, egészen más célt követve, mint azt, hogy nagygyá legyen. Törhetetlen gránit, messzire, magasra felnyúlva az égig, de szakadékaiban üde források, örök zöld bájos völgyek virágokkal. Valódi szellemi hős és próféta ; még egy igazi fia a természetnek és a ténynek, a kiért a mostani és jövendő századok hálafohászt zenghetnek az égnek.

Next

/
Thumbnails
Contents