Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-07-07 / 28. szám

I év Budapest, 1905. július 7. 28. szám EVAMELÍKIIS ÖEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és diját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész cvre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ara az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Üdvözlet Bachát Dánielnek a bányakeriilet új püspökének! — Tárca: A XVIII. század protestáns történelméből. — Oktatásügy". — Egyházi élet. — Irodalom. — Szerkesztői üzenetek. Üdvözlet Bachát Dánielnek a bányakerület űj püspökének! Legnagyobb kerületünk fenséges módon megnyilatkozott közbizalma Bachát Dánielt ültette a püspöki székbe. Reá ruházta azt a hatalmat, mely a régi századokban végtelen üldözéssel, szenvedéssel, a földönfutás gyötrelmével járt, a mi napjainkban pedig gazdagon omló verítéket, szakadatlan, megőrlő munkát jelent. Ez a tiszt, ha lelkiismeretes ember viseli, egyértelmű a biztos vértanúsággal. A kit nem önszeretet, hanem önmegtagadás vezérel, vagy összeroskad óriás terhe alatt vagy elég az önelégületlenség s epesztő nyngtalan mnnkavágy olthatatlan tüzében. Külső, hiú lelkeket tápláló kitüntetésnek az evangelikus püspökség nagyon szerény. A midőn püspököt keresünk, nem oly férfiú után kutatunk, a ki a ragyogás művészetében otthonos, hanem a ki a dologtévő napok terhét bírja s boldogan, örömmel hordozza. Nem egy ember akad a keresztyénségen kívül is, a ki a fáradalmakat, a szenvedést békével, panasztalanul, zúgolódás nélkül tűri, de a keresztyén paptól, az evangelikus püspöktől azt várjuk, hogy belső lelki örömöt érezzen, a midőn nyájáért fárad s egyháza sebeit gyógyítgatja. Isteni küldetés az, a melynek a legcsekélyebb öröm, a legparányibb jutalom, elismerés reménye nélkül, tengernyi bántalom és kín biztos tudatával is engedelmeskedni kell. Erős hit, Krisztushoz tapadó lélek, a belső sugallat előtt fejet hajtó serény egyéniség kívántatik hozzá. Hogy az ajkak ne szóljanak egyebet, a kezek ne cselekedjenek mást, mint a mit Istennek örök igéje parancsol. Bachát Dánielt több érdemes jelölt közül nagy többség választotta ki. E nagy többség bizalma a mennyire megtisztelő, annyira kötelező is. Sok gyülekezet, sok fájó seb, sok kielégítetlen vágy várja kezéből orvosságát, gileádi balzsamát. Megnyugvással látjuk kezében a zászlót, mert érezzük, hogy a régi nyomokról nem fog letérni; a mi elődei örökségéből értékesnek bizonyult, azt föl fogjuk lelni az ő kormányzatában is. De tőle még többet várunk; nehéz idők köszöntöttek reánk, szinte tanácstalanul állunk a szilaj habok közt. Földiekben bizakodunk, idegen oltárra viszszük áldozatunkat s e világ szerelme elbűvölte, tőrbe csalta esendő szívünket. Hamis jelszavak zavarják egyházi életünk vérkeringését. Anyagi helyzetünk javulásától, a gazdagságtól várjuk viszonyaink föllendülését. Egyre ritkábban és bátortalanabbul hangzik az a szó, hogy önmagunk erkölcsi és szellemi reformációja, újjászületése biztosabb út a jövendő sikerekhez a földi gazdagságnál. Bacháttól is várjuk, hogy folyton hirdesse nékünk azt, a „ki nélkül semmit nem cselekedhetünk" ; azt, hogy élni csak azon egyház fog, a melyben magában van életerő, a kit mások gyámolítása tartogat, annak nincs jövendője. Az új püspök nagy műveltséget, széles látást, munkakedvet s atyai szelídséget visz a kormányrúd mellé. Mint író, bizonyára elsőrendű hivatásának tartja az evangelikus irodalom felkarolását. A sajtó ma az evangéliumi magvetés legbiztosabb eszköze, hatalmasabb az élőszónál, a mely gyakran nyom nélkül enyészik el a^ pusztában. Észre fogja venni, hogy a nagy bányakerületnek voltaképen csonka organismusa van; szétágazó erei vannak csupán, de tüdeje, szíve, mely a vérkeringést szabályozná, nincsen: hiányzik főiskolája. Sok szívnek dédelgetett álma a budapesti theol. facultas,-mely egyházunk