Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-23 / 26. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 263 sok. Calisius ezredes elbeszélése szerint a savoyai herceg felháborodott a katholikus papság vakmerőségén s kijelentette, hogy tovább tűrni nem lehet. A buzgó katholikus Pállffy nádor is azt ajánlotta a királynak, fékezze meg a papok türelmetlenségét, mely az országot állandó zavar fészkévé teszi s a protestánsokban csak a dacot növeli- (Folyt köv.) OKTATÁSÜGY. Az egyetemes egyház theologiai akadémiáján Pozsonyban a mult héten folytak le a szak- és alapvizsgálatok. A szakvizsgálaton Gyurátz Ferenc dunántúli püspök elnökölt, a ki a kérdéseket és feleleteket mindvégig feszült figyelemmel kisérte s közben maga is kérdezett. A vizsgálatok eredménve a következő : a szakvizsgálatra jelentkezett 9 hallgató; kettő az Írásbeliből elégtelen jegyet kapott s új dolgozat készítésére utasíttatott. A megmaradt 7 tanuló a szóbeli vizsgálatot mind megállta, még pedig jeles eredménynyel 2, ú. m. Adamis Gyula, (Szenic, Nyitram., pozsonyi lyceum) és Sziits Gábor (Kisbaboth, Győrm., pozsonyi lyceum); jó eredménynyel 3, ú. m. Laczkó Pál (Szárazbrezó, Nógrádm., losonci áll. gymnasium, 1 jó, 1 elégs.), Vrabel Vilmos (Farnad, Esztergomm., pozsonyi lyceum, 3 jó); Gaál Gábor (Agárd, Nógrádm., pozsonyi lyceum 4 jó); elégséges eredménynyel 2. Az alapvizsgálatra jelentkezett 13 hallgató, visszalépett 4, tiszta jelessel végzett Törteli Lajos (Tápiószentmárton, Pestmegye, pozsonyi lyceum), Karaszka János (Selmecbánya, selmeci lyceum) és Varsányi (Wurm) Mátyás (Cinkota, Pestmegye, budapesti gymnasium); Horémusz Pál (Hódmezővásárhely, ev. ref. gymnasium); jó eredménynyel Bogyay Aladár (NyitraSzerdahely, pozsonyi lyc.), Dienes Gyula (Besztercebánya, selmeci lyc.). A többi elégséges eredménynyel. Egy hallgató két tárgyból elégtelenre felelt. A vizsgálat alkalmával, mint az elnöklő püspök megjegyezte, a tanári kar szigorú mértéket alkalmazott épen a vizsgálat komolysága és hitele érdekében. Az eredmény kihirdetésekor Gyurátz Ferenc püspök szép beszédet intézett a kibocsátott ifjakhoz. Leikökre kötötte, hogy az intézet s tanáraik iránt hálásak maradjanak s a választott munkamezőre a Jézus Krisztust vigyék magukkal. Egymást szeressék és megbecsüljék, magyar, német, tót ajkú pap forrjon egygyé a Krisztus, az egyház és magyar haza szeretetében, hű szolgálatában. A püspök Pozsonyból Sopronba utazott. Késmárkon az ev. lyceumban Materny Lajos tiszavidéki esperes elnöklésével és Stromp László kormányképviselő jelenlétében jún. 15 — 18. közt tartattak az érettségi vizsgálatok. Az eredmény a következő: Jelesen érett 5, névszerint Alexander Erzsébet, Cziáky Ferenc, báró Prónay Gábor, báró Prónay György (báró Prónay Gábor fiai) és Zsuffa Milán. Jól 6, egyszerűen 19, javító vizsgálatra utasíttatott 1, egy év nrnlva ismétlő vizsgálatra 1 tanuló. A főiskolák és gymnasiitmok, valamint tanítóképzők igazgatóságait tisztelettel felkérjük a vizsgálatok eredményének szíves közlésére. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. A valdensekröl. Közli: Dunántúli. A valdensek története az egyháztörténelem legérdekesebb fejezetei közé tartozik. Hiszen csodával határos, hogy ez a maroknyi hithű nép annyi keserű üldözés közepette nemcsak fenn tudott maradni mind a mai napig, hanem épen a közelmúltban és a jelenben hatalmas fejlődésnek indult. A legújabb időkig az egyháztörténelem azt tanította, hogy a valdensek irányzatának kezdője Walclo Péter lyoni kereskedő volt, a ki a XII. században élt. Ma már ez a nézet ebben az alakban nem áll. Az az evangeliumi irányzat, a melyet Waldo Péter hirdetett, az ő fellépésekor nem volt ismeretlen. Waldo Péter csak egy „revivalt", újraéledést hozott létre a vele rokon gondolkozásuak között. Ha tehát nem W^aldo Pétertől származik ez a keresztyén felekezet, honnét ered akkor, s honnét vette elnevezését? Újabb kutatók azt állítják, hogy a valdensis név a „valles densae" szóból származik, értvén ez alatt a Cotti Alpesek völgyeit, a melyek ma is fő helyei a valdenseknek. A mi pedig a római tévedésekkel szemben való evangeliomi irányzatok küzdelmét illeti: ez már a negyedik század óta tart Olaszországban, előbb Vigilantius és Ambrosius, a kilencedik században pedig Claudius szereztek kiváló érdemeket e téren, mint buzgó protestálok. Ezeknek a férfiaknak munkássága a piemoriti völgyek szakadékaiban élő lakosoknak lelkében hálás talajra talál s ebből magyarázható az is, hogy Waldo Péter e piemonti ősprotestánsoknak oly szívesen látott vendége lőn. A mi a pápaságot illeti, nem titok, hogy az evangeliomi reformtörekvéseknek sohase volt barátja. A hol csak lehetett, e törekvéseknek útját állotta. De oly szenvedélylyel és dühvel, mint a valdensek ellen, sehol se lépett fel. Mi lehet ennek az oka ? Az, hogy a valdensis egyház nemcsak evangelimoi, de egyúttal evangelizáló egyház volt. Ha a valdens mozgalom megmaradt volna vadregényes szűkebb hazájában, világért se lettek volna oly nagy szálka a pápaság szemében. A valdensiek azonban az Üdvözítő parancsához híven, elmentek széles e világra és tanítottak minden népet. A valdensek piemonti gyülekezeteiben csak oly férfiak lehettek igehirdetőkké, a kik előbb missiói utat tettek idegen országokban. Csak azt fogadták el igazi lelkésznek, a ki hitéről ilyen páli tanúbizonyságot tett. Mint Pál az ő Timotheusával avagy Barnabásával, a valdensek lelkészjelöltjei is ketten-ketten elindultak Istennek nevében az evangeliom hirdetésére. A hasonlat még másban is található. Pál sem vetette meg a világi foglalkgzást: tudjuk, sátorponyva-készítéssel is foglalkozott. Ezek a valdensek is nemcsak az Úr igéjében, de a világszerint való dolgokban is jártasak voltak, ki ebben, ki abban. Egyik selymet, másik ékszert, szöveteket stb. vitt magával s azzal kereskedett. De a kereskedés csak alkalom volt, hogy a szent Igét ingyen juttassák a szomjazó lelkeknek. A kiben hajlandóságot láttak az Ige befogadására, a Szentírás legfőbb részeinek másolatával ajándékozták meg s lelkére kötötték, hogy ezt alázatos lélekkel olvassa. Igy jutottak ők Közép- és Dél-Európa minden részébe. Igy jutott az evangeliom még a római nép kezébe is.