Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-23 / 26. szám

264 EVANGEL

lliUS ŐRÁLLÓ 1905 Ez fájt legjobban a pápáknak. Ezért érte a valdenseket minden más evangeliomi irányzatú népnél több és kitartóbb, engesztelhetetlenebb üldözés. Eleinte a védekezés a valdensis missionáriusok ellen úgy történt, hogy kivégezték őket. Később rájöttek, hogy ez a védekezés elégtelen, mert a pieinonti völgyekből új meg új missionáriusok kerülnek ki a vértanúk helyébe. A piemonti völgyek lakóit kell tehát kiirtani s akkor a tőlük származó veszély örökre megszűnik! XXII. János pápa a tizennegyedik század harmincas éveiben egy expeditiót küldött a lucernái és perosai völgyekbe, hogy itt a vatikáni határozatoknak érvényt szerezzenek ! Mire ment ez a keresztes had az „eretnekekkel", nem tudni. A későbbi pápák is többször törtek a valdensisek ellen, de nem sok sikerrel, mert a világi földesurak észrevették, hogy a szorgalmas valdensek kipusztítása anyagi érdekeiket veszélyezteti. Az 1500. év karácsonyán a pragelasi völgyre tört egy üldöző csapat. A ki az orvul megtámadott valdensis nép közül el tudott is menekülni, a hegyek hőmezőin nagyrészt elpusztult a hideg meg az éhség miatt. Cataneo Albert cremonai archidiakonus 1588-ban a pápa megbízásából 18,000 emberrel indult a valdensek ellen. Ezek azonban családostul Pra del Tor hegyi erősségbe menekültek. A pápai hadak természetesen nyomon követték a menekülőket. A pra del tori út azonban oly keskeny, hogy egymás mellett egyszerre csak két ember fér el a sziklahasadékban. Itt a valdensisek a támadók ellen oly vitézül küzdöttek, hogy a pápai sereget csúfosan megverték. La Trinita generalis is vezetett egy sereget a valdensek ellen, de az Úr nem hagyta el hű népét. A valdensisek a generális jöttének hírére a hegyek barlangjaiba rejtették el feleségeiket, gyermekeiket és a megvénhedetteket; maguk meg csapatokrá oszolva, nagy erőfeszítéssel le tudták küzdeni a rájuk váró veszedelmet. Közben a háborút pártoló savoyai herceg is meghalt s az ellenség csapatai elvonultak. Az 1655. év hozta rájuk a legnagyobb megpróbáltatást, a legkegyetlenebb üldözést. Ennek a rémes üldözésnek minden borzalmát leírta az egykorú történetíró, Leger, a ki az események lezajlása után bejárta a piemonti völgyeket és a szemtanúk elbeszéléseit hűségesen feljegyezte. Róma azt a parancsot adta ki, hogy a lusernai völgyben lakó minden valdensis hagyja el hazáját, ha 20 nap leforgása alatt római katholikussá nem lesz. A valdensisek egyhangúlag megtagadták az engedelmességet s mintegy kétezeren felvonultak a hegyek magaslataira. Pianezza pieinonti kapitány utánuk ment katonáival, valami ürügy alatt a valdensisek közé férkőzött és ápril 27-én adott jelre elkezdte a valdensisek mészárlását. Az anyák emlőiről letépett csecsemőket a sziklákhoz vagdalták vagy felszabdalták, az öregeket és betegeket elégették, másokat összekötözve legurítottak a sziklákon. Jauavel és a rorai 25 család egy ideig megtudta magát védeni, de végre nem bírtak a 3000 katonával : kevés kivétellel mindnyájan elestek. Ennek a gyalázatos mészárlásnak híre bejárta egész Európát, s mindenütt borzalmat és utálatot keltett a mészárlók ellen. A tiltakozás Angolországban volt leghangosabb és legerélyesebb. Maga Cromwell rendelte el, hogy a még megmaradt valdensek javára pénzt gyűjtsenek. Össze is gyúlt 360,000 ft. Ugyancsak Cromwell irt egy levelet XIV. Lajoshoz a valdensek érdekében. Ebből az időből származik Milton sonnetje is, a melynek megírására a valdensek égbekiáltó siralma adta az indítékot. Milton sonnetje az 1655. évi mészárlásról, az úgynevezett „p iemonti húsvétról". Uraim! Bőszüld meg lemészárolt szentjeidet, a kiknek csontjai az alpesek fagyos szikláin hevernek! Ne felejtsd el, hogy ők már akkor imádtak tégedet, a mikor őseink még bálványok előtt térdeltek! írd az emlékezet könyvébe azoknak jajveszékelését, a kik időtlen időktől fogva a te hűséges juhaid voltak, s ime most közülök szirteknek oldalán vérszomjas ellen anyát és csecsemőt egyaránt gyilkol. Halálszavuk szerte visszhangozza Piemont völgyétől az egeknek végtelensége. Az ő mártír vérük, poruk gazdagon keljen ki s legyen a tiara haláltorává. S kik korán ismerék szentséges utadat, idején kerüljék a bábeli tájakat! XIV. Lajos valósággal közbe is lépett a valdensek érdekében, de ennek nem sokáig volt hatása. Az 1686. évben a valdenseket kiáltvány útján szólították fel, hogy vagy hódoljanak meg Rómának, avagy menjenek számkivetésbe. A valdensek 3 napig sikerrel védték magukat, de később csellel legyőzték őket. Az alatt a szín alatt, hogy a békét biztosítják, az ellenség csapatai a valdensek faluit ellepték, kifosztották és a valdenseket foglyul ejtették. így jutott közülök 14,000 börtönbe, a hol 10,000 valdensis a nyomorúság miatt elhalt, a börtönből kijött 4000 csak csont és bőr volt már s alig tudott járni. Ez a Lázár-csapat megindult az alpeseken keresztül és Svájcban keresett menedéket. 2600-an szerencsésen eljutottak Genfbe s e város lakosai keresztyén vendégszeretettel fogadták őket. (Folyt, köv.) EGYHÁZI ÉLET. A soproni felső egyházmegye június hó 14-én Sopronban tartotta ez évi közgyűlését, melynek kiváló érdekességet kölcsönzött az új felügyelőnek, dr. Démy Lajosnak beiktatása. Reggeli 8 órakor gyámintézeti istentiszteletre gyülekeztek össze az esperességi kiküldöttek. Az ünnepi szónok Pröhle Károly lajtaujfalui lelkész és theol. tanár volt, a ki II. Tim. 1. r. 6—7. v. felett mondott igen szép, magvas és épületes beszédet. A beiktató ünnepélyre megjelentek a vármegye, a város, a római kath. és az izr. vallásfelekezetek képviselői is. A választási jegyzőkönyv szerint az egyházmegye Brunner János soproni lelkészt egy újabb cyklusra ismét egyhangúlag esperesnek választván, mindenekelőtt ő foglalta el helyét s az új felügyelőt már ő iktatta be hivatalába. Dr. Démy Lajost a közgyűlés lelkesült éljenzéssel fogadta. Az eskü letétele után következett a minden tekintetben sikerült, tartalmas és emelkedett hangú székfoglaló beszéd. Megilletődve, a vallásos érzelem őszinte hangján mondott hálát az új felügyelő a gondviselő, jó Istennek, a ki bölcsőjétől kezdve mindekkorig atyai jósággal vezette. Majd megköszönvén a belé helyezett bizalmat, a megtisztelő állást, melyet a vele járó felelősség miatt nem keresett, sőt félve fogadott, evangeliomi kötelességérzettel mégis elvállalja. Részletesebben három tárgyról szólott ú. m. 1. prot. autonómiáról, a melynek kiváló becsét és értékét hangsúlyozva, erélyes szavakkal kelt ki korunknak közönye és lágymelegsége, a közügyek iránt való részvétlensége ellen, melynek elszomo-