Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-09 / 24. szám

244 EVANGELlliUS ŐRÁLLÓ 1905 várt nyilatkozatot hallotta a királyasszonytól, hogy terhére van, ha a kerületek külön-külön zaklatják tenger sok sérelmükkel. Jobb szeretné, ha közös folyamodással járulnának elébe. A felség határozott óhajára jött létre a Generale Consistorium a reformátusoknál és szerveződtek az ág. hitv. evangélikusok egyetemes gyűlései. Nagy haladás volt ez a multakhoz képest, a mikor szigorúan megtiltották a két felekezet tagjainak népes összejövetelek tartását s nem volt szabad köznévvel formált folyamodásokkal lépniök a trón zsámolyához. Zay Péter és társai 1774. ápril 20-ikán tartották Pesten az első egyetemes közgyűlést s aztán Zay személyes vezetése alatt küldöttség ment Bécsbe a hozott határozatok bejelentése meg a sérelmek orvoslásának alázatos sürgetése végett. A küldöttség nemcsak Mária Teréziánál, de a trónörökösnél, József császárnál is kihallgatást nyert. Úgy a királyasszony mint fia oda nyilatkoztak, hogy a törvények megtartására tett királyi eskü áll útjában az evangélikusok teljes vallásszabadságának. E kérdés tisztázása és saját álláspontjuk megvédelmezése végett Zay Péter és Ráday Gedeon, a költő ugyanez évben egy német nyelvű emlékiratot vittek Bécsbe, melyet Mária Terézia udvari történészének, a tudós és felvilágosult Kollár Ádámnak adott ki véleményadás végett. Kollár új érvekkel támogatta a protestánsok nézeteit és szellemdús dolgozata mintegy előhírnöke a kor nagy eseményének: a türelmi parancsnak. Mária Terézia királyasszony egyéni nézeteiben nagy átalakulás ment végbe a 70-es évek folyamán. „A vakhit, így kiáltott föl egy izben, még az elmúlt, sötét időkből maradt fenn, de nem a felvilágosult századba való!" Más alkalommal pedig e szavakkal bűcsúzott Zay Pétertől: „Adja tudtul az evangélikusoknak, hogy én mindnyájuk iránt, úgy egyetemlegesen mint egyenkint, kegyes hajlandósággal vagyok. Nem teszek köztük és a katholikusok közt különbséget. De tudassa velük, hogy parancsolójuk vagyok!" A kedvező fordulatot a valláspolitika terén nagyrészt a szabadelvű áramlat és a jezsuita szerzet eltörlése idézte elő. A „Ratio Educationis", mely a Jézus-rendi atyák elavult tanítási módszerét volt hivatva pótolni, az új eszmék talajából nőtt ki, de azért fölkeltette a protestánsok mély és tartós ellenszenvét. A régi rendszer ugyan roskadozott, de oszlopos hivei ott ültek a kormányszékeknél s a korszerű reformok örve alatt folytathatták a szent irtóháborút az eretnekség ellen. Zay 1778-ban összehívja a második egyetemes konventet, mely ismét a református testvérekkel szövetkezve áll ki a csatasíkra. A két felekezet nemcsak a „Ratio Educationis" erőszakolása, de az új tankerületi főigazgatók szereplése ellen is tiltakozik, kik lépten-nyomon beleártják magukat a protestáns iskolák belügyeibe. 1780-ban meghal Mária Terézia s II. József új szellemet visz a kormányzásba. Világboldogító eszméihez képest biztosítani akarja a lelkiismereti szabadságot. Ellenben a protestáns önkormányzat, a magyar felfogás ez eredeti alkotása nem bírja rokonszenvét. Neki egység kell az állami és társadalmi élet összes ágaiban, rendszer és normale, mely nélkül nincs boldogság e sártekén. 1781-ben jelenik meg a türelmi parancs, melyet a hivek millióinak örömriadala kisér. 1782 telén kálvinisták és lutheránusok együttes gyűlést tartanak Pesten gróf Beleznay Miklós és báró Zay Péter iker-elnöklete alatt, melynek kebeléből két küldött megy hálálkodni József császárhoz. II. Józsefnek sajátságos tervei vannak, az evang. egyházi kormányzat terén: a német consistorialrendszert akarja meghonosítani. 1783- nyarán jelenik meg a helytartótanács egy rendelete, mely a türelmi parancsnak a zsinatokról szóló pontját átvitte az egyetemes gyűlésekre. Ha az evangélikusok egyeteme össze akar gyűlni, eleve be kell azt jelenteni a főkormányszéknél s három napnál tovább nem maradhatnak együtt. Az evangélikusok inkább szűkebb körű értekezleteken vagy a kerületekben igazították el ügyeiket, semhogy a pesti konvent ily torzképe legyen az önkormányzatnak. Zay Péter 1783. nov. 21-ikén hevenyészett ilyen kis arányú tanácskozást a határszéli fővárosban, a hol megkísérelte az egyház beléletét összhangba hozni II. József törekvéseivel. Főtárgyul szolgált a császár megkeresése, ki a helytartótanács meg a modori elöljáróság útján az egységes lithurgia behozatalát sürgette Torkos püspöknél. Zay Péterék kerületi gyűlést tűztek ki és szükségesnek mondották, hogy 1784-ben zsinat jöjjön össze Zólyom városában a lithurgia ügye, a consistoriumok szervezése s az egyházi jog kidolgozása végett. Legalább a papíron készek voltak elfogadni, hogy egy állandó tanács, négy egyházi, négy világi taggal Sopronból vagy Pozsonyból intézze az evangélikusok ügyeit. József elhamarkodott reformjai miatt csakhamar országszerte nagyra nőtt az elégületlenség s lassan átcsapott a protestánsok körébe, kik noha hivatalt vállalnak az új rendszer alatt, lépten-nyomon akadályokat gördítenek a császár túlzó törekvései elé. 1786 táján Zay Péter betegeskedni kezd, a XVIII. században divatos életmód, a kellő mozgás hiánya korán megrontják az óriás termetű férfiú életerejét. A közviszonyok és saját helyzete mind jobban keserítik. Az evangelikus urak ócsai Balogh Pétert, a jozefinus kor egyik nagyeszű politikusát állítják melléje helyettes főfelügyelő gyanánt, azon kikötéssel, hogy Zay halála esetén rögtön foglalja el a generalis inspectori széket. Zay Péter családi tűzhelye mellett tölti hátralévő napjait. Háromszor nősült. Első nejével, báró Calisius Eleonorával közvetlenül egyetemes felügyelővé történt megválasztatása után, 1758-ban kelt egybe, a másodikat, gróf Auersperg Mária Annát 1762-ben Sopronban vezette oltárhoz, végül utolsó esküvőjét 1775-ben tartotta Teschenben első nejének húgával, Lujza Amáliával. E házassági frigy sok pénzébe került, mert Mária Terézia azon feltétel alatt mentette föl Zayt a sógorsági viszony okozta akadályok alól, ha pár ezer aranyat áldoz a pozsonyi magyar mintaiskolára. Számos zsenge korukban elhúnyt gyermekein kívül Imre 1787-ben mint hadnagy lépett a gróf Wurmser-féle huszárezredbe (viszont ennek tia Károly Zay Péter egyik utóda lett az egyet, felügyelői széken), Zsigmond mint Trencsén vármegye aljegyzője 21 éves korában halt meg. 1788. okt. 4-ikén húnyta le szemeit örök álomra báró Zay Péter. Még kevéssel halála előtt a zsinati előmunkálatokkal van elfoglalva, ir, dolgozik, nehogy egy kedvező fordulat készületlenül találja az evangelikus hiveket. Kimúlása hirtelen következett be, éjszaka szélhűdés érte s másnap neje kezeit tördelve, hangos zokogással vetette rá magát kihűlt tetemére. Kedvenc eszméjét, a zsinatot nem látta megvalósulni, barátai és utódai vezették el az evangélikus népet az igéret földére. A II. József halálát követő 1790-iki év nagy változtatásokat hozott létre úgy a magyar nemzet, mint a protestáns egyházak életében. Az evangélikusok a kornak megfelelően kijavították és átépítették az önkormányzat ódon palotáját. Zay Péter rég a családi sírboltban porladozott, mikor eszméi, a melyekért harminc éven át küzdött, diadalra jutottak és egymásután mentek át a valóságba. Pályája tövises volt, mert nemcsak a közélet terén és a társadalomban kellett a hitújítás ellenségeivel megmérkőznie, de küzdenie kellett saját hitsorsosainak széthúzó törekvéseivel