Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-09 / 24. szám

1905 243 Igen, azt mondod, felséges és vigasztaló lehetett ez Jézus kortársaira nézve. Azok látták ezt a szeretetet. Azok számára teljes fényében ragyogott. De mi már nem látjuk azt. Tizenkilenc század van közöttünk és közötte. Miként tapasztalhatjuk mi Isten szeretetét ? A szellem itt van, barátom. Az a szellem, melylyel Jézus volt megtelve. Az a szellem, mely minden szavából sugárzott, az a szellem, melyről minden tette tanúbizonyságot tett, különösen pedig halála a Golgatán felállított kereszten. Isten szent szeretetének szelleme. Pünkösd ünnepén megtöltötte Jézus tanítványait e szellemmel, és azon órától kezdve él és hat a Jézus Krisztus gyülekezetében. Körülöttünk hullámzik az. Reánk lehel az. Reánk lehel az az evangéliomból — hirdetve Jézus életét és halálát és feltámadását és Istennek általa kijelentett szeretetét. Ha ez a hír feléd hangzik, Jézus szívedbe lehel. Ha a te szíved kinyílik, beárad az ő szelleme és megtölti szívedet. Tapasztalod, hogy Isten a szeretet. Tapasztalod, hogy ő szeret téged, bármily méltatlan vagy is e szeretetre. Egy elpusztíthatlan bizonyosság keletkezik szívedben, abban a biztos tudatban megpihensz — abban dűl el számodra élet és halál. Boldog vagy, mert van nyugtod és békéd. Jó vagy. Követed a Jézust. Minden azon fordul meg, hogy teljesen bele éljük magunkat Jézus szellemébe. Teljesen, egészen I minden utógondolat és hamisság nélkül. Szent igénk i oly komolyan végződik: «Ez pedig a kárhoztatás, hogy világosság jött e világra; de az emberek inkább szerették a sötétséget, hogy nem a világosságot; mert . .az ő cselekedeteik gonoszok valának; mert valaki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megyen a világosságra, hogy az ő cselekedetei meg ne feddettessenek. A ki pedig igazán cselekszik, a világosságra megyen, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalók legyenek, hogy azok Isten szerint valók». Uram, könyörülj rajtunk. Ámen. Cs. Zay Péter. 1735—1783. írta : Zay Miklós gróf. Zay Péter életrajza egy darab protestáns egyháztörténelem. A XVIII. században szerepel, midőn a vallásS szabadságért vívott harc nem fegyverrel folyik többé, de erőszak, furfang és törvényszegő politika ellen kell meg• védelmezni a hivek megfogyott seregét. A hitújítás fenmaradásáért vívotlf küzdelemmel együtt haladt az egyházi önkormányzat kiépítése. Mint a hogy a kovács pörölye alatt keménynyé válik a vas s a reá mért ütések súlya alatt nyer szilárd formát, úgy a protestáns egyházi önkormányzat is az ellenreformáció szüntelen zaklatásai közt ' vált szilárddá és egységessé. Zay Péter félig gyerekember még, mikor hitsorsosai a gyöngébb és szegényebb protestáns felekezet: az ágostai hitvallású evangélikusok élére állítják, mint egyetemes egyházi és iskolai felügyelőt. Az egyházi felügyelők és gondnokok intézménye még az előző századból való, midőn a régi patronusok helyett új egyházvédőket kerestek a hivek százezrei. A III. Károly korabeli üldözések elhintették a felbomlás csiráit és a sok helyütt pásztor nélkül maradt nyáj körében a fegyelem és összetartás lazulni kezdett. 1735 után a világi elem lett a vaskapocs, mely az omladozni kezdő köveket és gerendákat együvé szorította. Ha valamely gyülekezet elvesztette prédikátorát, a felügyelő vagy főgondnok óvta meg a szétzülléstől, ő tartotta meg a gyöngéket és ingadozókat apáik hitében. Az 1715. XXX. t.-c. megtiltotta a protestánsoknak, hogy mint testület járuljanak a király elé. Legtöbbször a felügyelő vagy főgondnok tette magáévá a község, egyházmegye, kerület baját. A szervezkedés e klasszikus korában, 1735. június 29-ikén született csömöri báró Zay Péter a regényes fekvésű zay-podhragyi várban. Ugyanez évben tartottak az evangélikusok atyja, Imre elnöklete alatt egy nagyfontosságú gyűlést Pesten, mikor a négy kerület élére világi felügyelőket választottak. A kis Péter szeme alig nyílt meg s már is tapasztalhatta, hogy szüleit, rokonait, hitsorsosait a vallási üldözés egy percig sem hagyja nyugton. Azért egyre fokozódott nála az egyház rajongó szeretete, melyet anyja, báró Zay Mária Krisztina gondos kézzel csepegtetett szivébe. Eleinte házi nevelők oktatták, majd atyja Pozsonyba küldte, hogy Thomka-Szászky igazgató s az akkoriban Haliéból hazakerült tanárjelölt, Sztrecsko János György vezetése alatt folytassa tanulmányait. Midőn 1754-ben, atyja halála után az élénk véralkotú, tanulni és szórakozni vágyó ifjú Pestre és Bécsbe kerül, a protestáns urak általánosan érdeklődnek iránta, benne látják jövendő vezérüket. Már Zay Imre vezető szerepet játszott az egyházban, fiát Pétert 1758-ban, egy szűkkörű értekezleten a Prónayak, Jeszenákok, Podmaniczkyak, Tihanyiak forma szerint is megtették generalis inspectornak. Feladata abból állt, hogy összegyűjtötte a vallási ágensek, az egyház bécsi és pozsonyi megbizottainak fizetésére szánt pénzt, gondoskodott a kegyes alapítványok megőrzéséről, folyamodásokat írt, küldöttségeket vezetett vagy menesztett a felség elé és védelmezte a hivek sokaságát az ellenreformáció üldözései ellen. 1764/65-ben, mikor Mária Terézia országgyűlést hirdet Pozsonyba, Zay hónapokig ül a koronázó városban, fényes úri házat tart, összejöveteleket rendez, melyeken a protestánsok megvitatják és eligazítják egyházuk ügyes-bajos dolgait. Zay Péter nyilvános működésének legfontosabb részét az egyházi önkormányzat kiépítése és az iskola szabadsága körül vívott küzdelmek képezik. Azon általános mozgalom elől, mely a francia írók műveinek, kivált Rousseau „Emilé"-jének hatása alatt európaszerte megindult, sem Mária Terézia, sem Zay Péter és társai nem zárkóztak el ridegen. Bécsben megérlelődött az eszme, hogy Ausztria és Magyarország iskoláit meg kell reformálni, egységessé kell tenni a közoktatást. Zayék 1769. szept. 19-ikén értekezletre gyűltek Pest városába s egy emlékiratot dolgoztak ki „Determinationes de scholis publicis in meliorem ordinem redigendis" cím alatt, zsinórmértékül a négy evang. főiskola részére. Míg egyfelől Zay Péterék eszméiket anyagi és hatalmi eszközök hiján nem tudták megvalósítani, az államosító törekvések árja feltartóztathatlanul haladt előre. Az udvarnál Ausztria és Magyarország összes iskoláiban egy és ugyanazon tantervet szerették volna életbe léptetni s az egész birodalom közoktatásügyét Bécsből igazgatni, mi a magyar kancellária hazafias ellenállásán szenvedett hajótörést. Végre két európai műveltségű magyar ember: Ürményi és Trsztyánszky megbízást nyert, hogy dolgozzon ki uj tanulmányi rendszert és egységes tantervet Magyarország részére. így született meg a hires „Ratio Educationis." 1773-ban egy meglepő fordulat következett be az egyházpolitika terén. Beleznay gróf tábornok, ki ez év őszén Mária Teréziánál járt, dunamelléki főcuratorrá történt megválasztásának bejelentése végett, ama nem