Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-05-26 / 22. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 218 zönynyel kellett küzdenie ; határozottan övé az érdem, hogy az értekezleteket egy jobb jövő számára fentar­totta; ha jól tudom, az értekezlet alapszabályai is tőle valók. Sajnos Hörk József a kerületből távozott, szeren­csére azonban hozzá méltó utódot nyertünk Fischer Miklós, iglói főgymn. igazgatóban. Önzetlen munkássága, tapintata, tudása az értekezletet magas színvonalúvá tette. Eddig az értekezletek a ker. közgyűlések helyén és idejében tartattak, a hová — mivel a ker. közgyűlé­sek szorgalmi időre esnek — rendszerint csak az egyes iskolák vezető tanárai mehettek el; így is azonban az érdeklődés ez értekezletek iránt évről-évre fokozódott, úgy, hogy végre az eperjesi főgymn. tanári kar indítványára határozatba ment, hogy a ker. értekezletek évenként felváltva valamely ker. iskola székhelyén alkalmas idő­ben hívassanak egybe és pedig azért, mert így több tanárnak van alkalma azokon résztvenni s az egyes intézeteknek s tanárainak megismerése jótékony hatás­sal lesz a közszellem megteremtésére. Ilyen értekezlet először a mult évben Eperjesen volt. Az ősi Collegium buzgó felügyelője lelkes szavak­ban üdvözölte a ker. tanárságnak, valamint B.-Csaba és Selmecbánya megjelent képviselőit. Az elnök tartalmas megnyitója, az értekezlet gazdag tárgysorozata, a magas színvonalon álló viták, az erős egyházias szellem s a jelenlevők testvéries együttérzése megerősített azon meg­győződésemben, hogy egy Evangelikus Tanáregyesület létesítésére a kedvező talaj megvan. A Tanáregyesület eszméjével már régebben foglalkoztam. Mint az Országos Tanáregyesület választmányának több éven keresztül tagja — egyrészt meggyőződtem ugyan arról, hogy ez egyesület vezetői a prot. tanárság ügyeit is szívükön viselik, de másrészt meg kellett arról is győződnöm, hogy az ilyen általános jellegű intézmények kénytelenek minden kérdésben uniformisálásra törekedni, iskoláink sajátos történeti fejlődése és e fejlődés folytán keletke­zett sajátos szellem — a mely úgy a magyarság, mint az ev. egyház szempontjából — oly becses örökségünk, itt támpontot nem talál s természetszerűleg nem is találhat, Hogy e szellemet óvjuk, ápoljuk s a hol hanyatlóban van, új életre keltsük, szükségünk van egy a mi cél­jainkat szolgáló Ev. Tanáregyesületre. Erőtől duzzadó, életrevaló értekezletünk adta meg a bátorságot nekem arra, hogy előbb az eperjesi főgymn. tanári kar értekezletén, majd annak megbízásából a ker. tanárok most említett eperjesi értekezletén az Ág. h. ev. tanárok országos Egyesületének tárgyában indítványt terjeszszek elő a következő megokolással: Tisztelt értekezlet! Az épen most befejezést nyert s a vallástanítás kérdését felölelő vita magában véve hatalmas érv egy ág. h. ev. tanáregyesület megalkotására. Ha magyar tanügyünk ujabbkori fejlődését figyelemmel kísérjük, saj­nosan kell tapasztalnunk, hogy az ág. h. ev. iskolák, mint ilyenek, a magyar tanügynek miként való alakulá­sára befolyással nem voltak, nincsenek. Pedig valamikor iskoláinkban hatalmas éltető erő munkálkodott, a mely sajátosságunknak, az evangeliomi szellemnek megfelelően gyúrta át tanügyi intézményeinket, egész tanításunkat. Tanáraink iskolájukkal, egyházunkkal összeforrott­nak tudták magukat. Az állammal kötött szerződési viszony, a melyet ma már szegénységünk miatt minden evang. gymnasium elfogadott, az állami tantervet isko­láinkban is kötelezővé tette. Ennek egyébként áldásos hatása mellett megvoltak káros következményei. Meg­szoktuk mi is, mint az állami intézetek, hogy minden tanügyi kérdésben felülről nyerjünk irányítást, kezde­ményező lépés tőlünk nem történik, az újabb nagyfon­tosságú reformok a mi szempontunkból megvilágítást nem nyernek. Rendeletre élünk és cselekszünk, gépekké lettünk. Egyházi közgyűléseink speciális tanügyi kérdések­kel nem foglalkoznak, nem is foglalkozhatnak, az idő rövidsége miatt az administrativ teendők elvégzése itt a fődolog s ha fel is merül néha bennünket érdeklő dolog, az természetéből folyólag, az egy pár jelenlévő tanárt kivéve, senkit sem érdekel. így aztán legfontosabb tan­ügyi reformjaink (az új tanterv, előbb a görögöt pótló tantárgy, a torna és játék-délutánok, tornaversenyek) megvalósultak a nélkül, hogy azokhoz hozzászóltunk volna. Valóban ez a szükség teremtette meg a vallástanárok értekezletét, valamint ez magyarázza meg az első gym­nasiumi székhelyen tartott értekezletünk népes voltát, Anyagi érdekeink megvédése, előbbre vitele szem­pontjából is érezzük szervezetlen voltunkat. Igaz, hogy anyagi érdekeink felettes hatóságaink részéről támoga­tásban részesülnek, hogy kerületi értekezletünknek ezekre vonatkozó óhajtásait az egyházkerületi gyűlésen meg­hallgatják, támogatják, azonban érdekeinket szívükön viselő vezetőink szava még inkább meghallgatásra találna a kormánynál, ha az összes tanárság szervezett egye­sülete állana mögöttünk. Ez egyesületet a kerületi érte­kezlet nem pótolja, mivel ez már csoportokra osztja a tanárokat. Tudomásom szerint a tiszai egyházkerületen kívül ilyen értekezletek nem is tartatnak, de meg az értekezleteknek consultativ jellegük van. Óhajtásunk tehát az, hogy az Ág. h. ev. Tanár­egyesület eszméje mielőbb testet ölfsön. Nem separatis­ticus célt akarunk ez egyesület által szolgálni. Az or­szágos Tanáregyesület helybeli körének jelenlevő tisztelt elnöke bizonyságot tehet arról, hogy a velük való érint­kezést keresve-keressük, a kör működésében tevékeny rész veszünk, azonban az egyesület sajátos jellegünk­nek ápolására, érdekeink megvédésére nincsen hivatva, s így egy ág. h. ev. tanáregyesület üdvös munkásságát nem pótolja. Ha már most az Ág. h. ev. Tanáregyesület meg­alakulását ily módon szükségesnek ismerjük el, kérdés, vájjon szegénységünk s intézeteinknek egymástól való nagy távolsága miatt ez egyáltalában megvalósítható-e? Ha látom ez értekezletnek jelen nagy és örvendetes látogatottságát, ha látom, hogy a más kerületben és tőlünk távol fekvő Békéscsaba és Selmecbánya is el­küldték hozzánk képviselőiket, úgy e kérdésre az igenlő feleletet bátran megadhatom. Lehet, hogy lesznek gyű­léseink, a melyen az egyes intézetek csak egy-két tag­gal lesznek képviselve, de hiszem, hogy minden fon­tosabb ügy a mai nagy érdeklődés mellett fog tárgyal­tatni a jövőben is. Gyűléseink néptelenségétől nem kell tartanunk; hogy pedig egy ilyen egyesület működése milyen kiszámíthatatlan üdvös hatással lesz iskoláinkra, egyházunkra, ezt az elmondottak alapján — meg vagyok győződve — az egyesület megalkotása be fogja bizo­nyítani. # Az értekezleten jelenlevő kerületi tanárok erre kimondották, hogy az országos tanáregyesület megala­kítását szükségesnek tartják s e végből bizottságot kül­döttek ki a kérdés tanulmányozására és az előkészítő lépések megtételére. A bizottság, illetve annak elnöke, Fischer Miklós, felhívást küldött ez ügyben az összes hazai ág. h. ev. tanintézetek tanári testületeihez; hogy milyen eredményt ért el, arról valószínűleg az egyházkerületi közgyűlés idején a ker. értekezletnek fog beszámolni s ugyanitt fog javaslatot tenni a követendő lépésekre nézve.

Next

/
Thumbnails
Contents