Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-05-26 / 22. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 219 Ez a javaslat azonban bármilyen lesz, nekünk addig is minden eszközt meg kell ragadni, a mely a tervbe vett egyesületet megvalósításához közelebb viszi. Az Evangelikus Őrálló nemes ügynek áll szolgálatába, ha megnyitja hasábjait azok számara, a kik ez egye­sület megalkotását hőn óhajtják. Az alkotás nagy mun­kájában egyet szem elől tévesztenünk nem szabad; t. i. azt, hogy ez egyesület egyeseknek vagy intézeteknek versengési színhelye ne legyen. Kisebb szervezeteknek átka nálunk e versengés, a kicsinyeskedés, az önzés, az intézményeknek egyes előretöretők által való kihasz­nálása, a kik mindent, még a legkevesebbet is eszköznek tekintik céljaik elérésére. Olyan bajok ezek, a melyek­kel ez alkalommal is számolnunk kell. Tehát tanügyünk legönzetlenebb és legkiválóbb mun­kásait kell megnyernünk, kik tudásukkal és nemes lel­kesedésükkel tudnak irányt adni s ez intézménybe lelket, tartalmat önteni; mert különben csakhamar bekövetkezik az elkedvetlenedés s vállalkozásunk szalmalángnak bizo­nyúl. Ha Albert József indítványát elfogadjuk, illetve ha sikerül egyesületünk eszméjének megnyerni Zsilinszky Mihály ő excellentiáját és Schneller Istvánt, úgy az Ev. Tanáregyesület léte, felvirágzása biztosítva van. A másik fontos előföltétele ez egyesület életrevalóságának jól construalt szervezetében leend. Fő, hogy legyen valóban egyesületünknek célja, eszmei tartalma, a melyért közö­sen lelkesedik fő- és középiskolai tanár egyaránt; e mellett tagolódjék különböző szakosztályokra, a melyek­ben főiskolai, középiskolai, tanítóképezdei és vallástaná­rok saját ügyeikkel foglalkozhatnak. Fontos kérdésnek tekintem az egyesületi gyűlések helyének és idejének szerencsés megválasztását is. Tekintettel arra, hogy kevesen vagyunk, szegények vagyunk s hogy intézeteink az ország különböző részei­ben egymástól távol fekszenek, eleve le kell mondanunk arról, hogy leendő egyesületünk minden évben gyűlésez­zen. Az ilyen évi gyűlések lassanként elnéptelenednek. Elég volna minden 3 vagy 2 évben tartani ilyen egye­sületi gyűlést, a melyet ily módon gondosabban is lehetne előkészíteni s magas színvonalú tárgysorozatával, látoga­tottságával kétségkívül emelő hatással volna a jelenlevő tagokra, az idegenek pedig a legjobb véleményt for­málnák e gyűlésekben való részvétel után iskoláinkról. A mi már most a kezdeményezést illeti, azt hiszem, hogy leghelyesebb, ha a tiszai egyházkerületi tanári értekezlet kiküldött bizottságában teljesen megbízunk, mert e bizottság tisztán e célra van kiküldve s élén kipróbált kiváló férfiú áll, t. i. Fischer Miklós. Hiszszük s reméljük, hogy e bizottság az őszszel egybehívandó egyetemes gyűlés idejéig kész javaslattal járul a tiszai ker. tanári értekezlet útján az ez alkalommal szokás sze­rint együtt levő igazgatók és tanári testületi képviselők elé. Á zászlóbontás megtörtént; rajtunk magyar evan­gelikus tanárokon múlik, hogy az ige testet öltsön! Eperjes. Gömöry János. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Dowie és a keresztyén katholikus egyház Zionban. (Befejezés.) A Zionváros lakosainak valláserkölcsi állapotát minden idegen látogató dicséri. Minden műhelyben meg­kezdik a munkát reggeli ájtatossággal. Minden reggel s minden este 9 órakor imára szólít a gőzgép sípja; „akkor a könyvelő leteszi a tollát, az ács a fűrészt, a kovács a kalapácsot s 3 percre felemeli kezét-szivét imában az Úrhoz". (1904. 177. old.) A Zionvárosban nincs sem orvos sem patika, dohány és szivarkereskedés sem, mert a dohányzás Dowie szerint a „legutálatosabb bűnök egyike". Az egész városban egy csepp alkohol sincs. Dowie a pálinkát „folyékony tűsnek s destilált kárhozatnak" nevezi. Végtére nem szabad a Zion város­ban disznóhússal élni. „Az egyedüli kérelmet, melyet Krisztus az ördögöknek egyszer teljesített, az volt, hogy disznókba mehessenek be. Ez a véleménye Krisztusnak a disznóhús élvezetére s ez az enyim is" mondja Dowie. (1904. 263. old.) A Zionvárosban a 8 órai munkaidő van bevezetve. A város szervezete tiszta theokratikus. Benne minden Isten törvénye szerint kell, hogy végbe menjen, ámde közelebbről mégis csak Dowie akarata szerint mén minden. Zion jelszava tulajdonképen nem az „Krisztus minden mindenben", hanem „Dowie minden mindenben!" Ki Dowie akaratának nem enged, vagy ellenszegül, haladéktalanul kiutasíttatik a városból. Dowienak s missionariusainak rövid időn belül sikerült úgy az Egyesült-Államokban, mint Ausztráliában is Zionközségeket alapítani. Hívei számáról ma még megbízható statisztikai adat nincs, azonban ők maguk már 1900-ban 30,000 tagról beszéltek. 1903-ban Dowie 3000 híve kíséretében hódító hadjáratot indított New­Yorkba s bár 4 millió Zionlapot osztott ki ott, mégis semmi látható eredményt el nem ért. Nagy reményeket fűzött Dowie világvisitátionális útjához, melyet 1904. évi január hótól július hóig tett meg; ámde eme hadjáratá­ban is diadalmának látszatja sincs. Megjelenése Ausztrá­liában hallatlan skandalummal járt s Angliában sem ért el semmi célt. Csak Zürichben fogadták örömmel, a hol ő már 1900. egy Zionközséget alapított volt. Ott egy gazdag úriasszony Lieburg nevű kastélyát — Turgan Kantonban — rendelkezésre bocsátotta a dowiecismusnak, a honnét aztán kiindult a propaganda Zionért. Herisau és Sct-Gallenben kis Zionközségek keletkeztek s mikor 1904-ben piinköstkor odaérkezett Dowie, már szép szánni híve fogadhatta. 1900 óta ott 800 személyt kereszteltek meg háromszoros vízalámerítéssel s utóbbi ottlétekor maga Dowie is megkeresztelt több száz személyt a városi uszodában s azonkívül 3 evangélistát, 13 diakónust s 16 diakonissát is ordinált a németországi és svájci missióra. Nyolc napig tartózkodott ő ott s ezen idő alatt 1060 betegre tette le a kezét. Feltűnő azonban az, hogy a legpontosabb utánjárás dacára is egyetlenegy biztos gyógyulás sem volt megállapítható, de annál több haláleset azok között, kik minden bizalmukat Dowie csodatevő imájába vetették. Ez pedig korántsem tünteti fel jó színben Dowienak amerikai csodagyógyitásait sem. Dowie nagy útjáról hazatérve a 11 napig tartó sátorosünnepet ülte meg híveivel Zionban, t. i. azt a sátorosünnepet, mely Sach. 4, 16 stb. alapján a parusia előtti utolsó időben megszentelendő. Lengő papiruhában, 6 felügyelője, 300 hivatalnoka, 300 Zionchorusa s 1000 egyenruhás testőrsége, valamint az egész megújító sere­gével — körülbelül 4—5000 ember — kíséretében a templomtérre vonúlt ünnepélyes processióban s onnét aztán a Siloah tabernakulumba, a hol aztán Dowie, a III. Illés áj, nagyszerű kijelentéseket tett: egy második Zionváros alapítása a mexikói öböl mellett, s még több másokat más országokban s végtére Jeruzsálemben. De úgylátszik még valami különös dolog van készülőben, t. i. az apostoli hivatal helyreállítása egy Dowie által közrebocsátandó „kathol. levélben" (1904. 160. oldal.) Legújabb értesülések szerint Dowie már most is a Krisz­tus első és főapostolának mondja magát. Lássuk most már „a ker. katholikus egyház", a dowiecismus tanát.

Next

/
Thumbnails
Contents