Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-21 / 17. szám

162 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1905 tisztelt nevet vívott ki. Bács-Bodrogh vármegye jubileumi monográfiájába megírta a bácsi protestánsok történetét. Kiadta a kiskéri egyházközség 100 éves történetét. Leirta Bács-Bodrogh vármegye csatornáinak keletkezését és kiterjedését. Költő is volt s igen sikerült költemények jelentek meg tőle magyar és német nyelven. Mióta egyetlen, kitűnő szorgalmú s nemes jellemű fiát, felső­gymnasiumi tanuló korában hét év előtt elvesztette, egészsége is hanyatlott. Fejgörcsei miatt rengeteget szenvedett, míg végre halála előtt 10 nappal szélütés érte és beszélőképességét megszüntette. Földi pályája 50V 2 évig tartott. A gyászszertartást hozza közel álló barátai végezték. Az udvarban Petri Károly alesperes űjsóvei lelkész, a templomban Belohörszky Gábor fő­esperes beszélt fölötte, a ki valódi apostoli vigasztalást lehelő gyászbeszéddel állított emléket elköltözött munka­társának, utána Róth Béla, óverbászi lelkész a boldo­gultnak életrajzát olvasta, a sírnál Zlak Péter, járeki lelkész imádságot és áldást mondott. Nyugodjék békében a megfáradt szolga s a kegye­lem Istene részesítse halhatatlan lelkét — örök bol­dogságban ! Bierbrunner Gusztáv. Jákfa s Terestyénfa (az Uraiújfalui gyülekezet filiái Vasmegyében) egyesülten népiskolát szerveztek. A mult évben építették fel a csinos tanító lakást és tan­termet, a mely épülethez a telket szintén pénzen vásá­rolták. A vétel és az építkezés nagy áldozatokat követelt a hívektől. A tanítói javadalomhoz az állam szép összeg­gel járul, mely nélkül e tanítói állomás létre nem jöhetett volna. Dicséretet érdemel az eddigi anyagyülekezet (Urai­újfalu) híves készsége is, melylyel filiáinak ezen elválását nemcsak, hogy meg nem nehezítette, hanem elő is segí­tette; magára vállalván a tiliák által eddig viselt iskolai terheket. Ötven kis tanulónak nyújtatott ez által alkalom, hogy saját falujában találhassa fel a tudomány forrását Folyó április hó 9-én avatta fel az esperes ezen új isko­lát. Nyomban utána az uraiújfalui lelkész iktatta hivata­lába az új tanítót, a ki szép beszédben köszönte meg a feléje hajolt bizalmat és fogadta, hogy hű munkása lesz az Úr szőlőjének. Mivel az érdeklődőknek nagy számát, kik a két községből és a szomszéd községekből sereglettek össze ; a 60 tanulóra épült tanterem be nem fogadhatta, az ünnepély az iskola udvarán folyt le. Az ünnepély után a vidéki tanítók, lelkészek és felügyelők Sarródi, az uraiújfalui gyülekezet főgondnoka házánál barátságos beszélgetésre s számos felköszöntők által fűszerezett ozsonnára gyűltek egybe, a mit csak azért említek fel, mivel a vendégszerető házigazda s áldozatkész egyháztag azt az összeget, melyet a leányegyház vendégei­nek ellátására megszavazott (úgy tudom 50 —60 koronát) ő vissza ajándékozta a gyülekezetnek harmonium alapra, melyet az esperes a hivők megerősítéséért és a felava­tási cselekvényért neki felajánlott tiszteletdíjjal szaporí tott. Harmoniumra a többi tanszerek mellett, melyek még teljesen hiányoznak, nagy szükség van. nemcsak az énektanítás céljából, hanem azért is, mivel a tanító fel van hatalmazva, hogy vasárnaponkint délután könyör­géseket tarthasson. Kund. Protestáns esték. Pozsonyban ápr. 15-én volt a böjti cyclus utolsó estéje. Felolvasott Kovács Sándor theol. akad. tanár a XVIII. századi protestáns egyházi életről. Felolvasása egy részlet az Athenaeum sajtó alatt levő új egyháztörténetéből. Perjéssy Steiner Paula k. a. Liszt Magyar rhapsódiáját játszotta zongorán s végiil Masznyik Endre dr. köri alelnök tartalmas beszéddel berekesztette a felolvasásokat s megható szavakkal utalt a közeledő nagy ünnepekre. A theol. énekkar Rákóci F. imádságát s a Stabat Mater dolorosát adta elő. Választási hírek. Lónyabányán folyó hó 9-én iktatták be Svelda Géza volt zólyomi esp. segédlelkészt hivatalába Frenyó Gyula szentpéteri és Ferenczy Samu losoncz-tamási lelkészek. A népes és nagy kiterjedésű vadosfai articularis gyülekezet lemondott lelkészének, Laucsek Jónásnak, utódául ennek fiát László Miklóst jelölte egyhangúlag. Református lelkészválasztás. A Budapest józsef­városi lelkészválasztás f. hó 18-án éjfélkor fejeződött be. Megválasztatott dr. Szabó Aladár theol. tanár 476 szótöbbséggel Juhász László ref. s.-lelkésszel szemben. IRODALOM Az e rovatban ismertetett könyveket a szerkesztőség útján is meg leket rendelni a pénz előzetes megküldése vagy utánvétel mellett. Csokonai Vitéz Mihály A „Protestáns Irodalmi Társaságnak" egyéb céljai mellett főleg az adja meg a létjogosultságot, ha legfőbb feladatául annak a kimutatását tartja, hogy mennyivel járult hozzá a hazai protestantismus a nemzeti műveltség templo­mának fölépítéséhez. E szempontból kívánatos, hogy a mint Szabó József megtette Tompával, protestáns költőink életírására első sorban mi magunk vállalkozzunk. A költő szellemi fejlődésére, sőt egész irányára mindig nagy hatással vannak gyermek- és ifjúkori benyomásai, de ezt egy más felekezetbeli teljesen soha meg nem érti, sőt igen gyakran tárgyi tévedésekbe is eshetik. Kiáltó példa erre Csokonai, kinek halála százéves évfordulóját most ünnepelte a debreceni „Csokonai-kör", noha sajnálattal kell megállapítnunk, hogy ez ünneplésnek a Beöthy koszorúján s néhány alkalmi beszéden és ódán kívül egyéb nyoma nem maradt. íme Csokonai egyik legalaposabb életírója, Haraszti Gyula, egész komolyan azt írja, hogy Csokonainak „kezei közt volt a húsvéti legation kapott összeg s egyik buzdultabb percében megszűnt tétovázni: becsületes visszapótlás szán­dékával hozzányúlt és — Pesten termett." És hogy később az el nem számolás lett volna a költö kollégiumból való kizárásának a legfőbb oka. Pedig minden protestáns ember tudja, hogy a legatio jövedelme egészen a legátus diáké, tehet vele, a mit akar. Egyáltalán, a benne rejlő tanulság kedvéért, érdemes volna a Csokonai tanuló éveinek történetét még egyszer meg­írni. A régi tanrendszernek megvolt egy nagy érdeme : elég időt hagyott az önképzésre. Csokonai és társai nyelvek tanu­lására szövetkeznek s az olvasott idegen írók müveit kivo­natokban ismertetik meg egymással. Csokonai maga megtanult olaszul, németül, franciául és angolul. E kor összes íróit Bessenyei óta az jellemzi, hogy lázas mohósággal kutatják át a világirodalmat s iparkodnak a legkiválóbb költői alko­tásokat átültetni és utánozni. Kazinczynak, ha az általa annyira bámult Kis János egy költeményt ír, mindig az az első kérdése: „kit utánzott benne vagy kiből van fordítva." Csoda-e, ha ily felfogás mellett lépten-nyomon átvételekkel találkozunk s Kölcsey két olyan lángelmét, mint Berzsenyi és Csokonai, egyenesen plagiummal vádol. A mi Kis Jánosunk önéletírásában egész naivul azzal védekezik, hogy az átvétel szép, a mi közönségünknek pedig, nem ismervén az eredetit, úgyis mindegy. De e kor íróinak nagyságát éppen az mutatja, ha az idegen hatás ellenére is eredetiek tudnak maradni. Példa rá Csokonainál a Lilla-dalok, Kölcsey szerint a költő Bürgert utánozta, de, bár egy-egy alapeszme rokonságát s egy-egy kép, hasonlat átvételét ki is lehet mutatni, egészben véve minden egyes dal a helyzet és viszony szüleménye. A költői

Next

/
Thumbnails
Contents