Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-17 / 12. szám

I. év. Budapest, 1905. március 17. 12. szám. EVAÍÍ&ELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL: HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbb rendíí iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. — Tárca : A késmárki ev. vértanuk. Weber — Irodalom. A reformáció egy sokáig fel TARTALOM : Rimay János énekeiből. — Az én házam imádságnak háza. X. Y. Z. Samu. — Oktatásügy. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. nem ismert áldásáról. — Szerkesztői üzenetek. Rimay János énekeiből.* Panasz. Kinek tegyek panaszt, Úristen nem tudom, Sokféle kisértet mindenfelöl mint nyom, Bú, bánat más felöl, minden rángat és von, Csendességben nyugtom nincsen, sem kinn, sem lionn. Embert segítségre hozzáyyi nem híhatok. Mert ezen igában kit-kit lenni látok; Rakva mindeneknek bünnyalábbal hát ok, Kik közül sokakat meg is öl s fojt átok. Te kívüled nincs itt senki vigasztaló, Irgalmad bizonyos, segítséged való, Természeted pedig kegyességre hajló, Nem vívsz s tusakodol azzal, a ki gyarló. Engem is omlott port és kezednek hamvát, Sok kisértetemben segélj s gyámolgass hát, Hogy hitével minden bízhassa magát rád, A ki engem tőled segéltnek lenni lát. Reád támaszkodom teljes reménységgel, Cselekedjél velem nagy kegyelmességgel. Sújtoljad elmémet bár keserűséggel, Csak ebből lelkemet áldd meg idvességgel. * Báró Radvánszky Béla összegyűjtötte s kiadta néhai való jó Rimay János összes munkáit. E nagy érdekű s gazdag tartalmú kötetből való e mutatvány. Az én házam imádságnak háza. A sok belső féreg közül, mely az ev. egyház életerejét őrli, gyökereit emészti, hamarjában nincs veszedelmesebb annál a ragadós természetű szokásunknál, hogy az egyházban is politikusok vagyunk. Elhatározásainkat nem pusztán az egyház szempontja diktálja, hanem sokszor politikai szenvedély, néha érdek. Pedig a köztapasztalás azt mutatja, hogy a nemesebb fajta hal kipusztul abból a patakból, a minek vizét minduntalan felzavarják s a mit a gyárak szennyes leve megfertőzött. Kétségtelen, hogy az egyház sem zárhatja el ajtaját, ablakát az időnként jelentkező új koreszmék elől. Sőt legtanácsosabb, ha idején számol velők, mérlegre veti tartalmukat, termékenyítő és éltető erejöket; a mit belőlök értékesíthet, beleoltja saját élete fájába; a mit kártékonynak vél, az ellen teljes erejével fegyverkezik. Régebben századokon át ezen az úton jártunk. Mivel mindenfajta szabadság ugyanarról a gyökérről hajt, természetszerűen az összes emberi jogok érdekei solidarisak. Ennélfogva a protestáns egyház, a melynek a lelkiismereti szabadság megvalósítása és védelme jutott isteni rendeltetésül, minden szabadságnak kezdettől fogva hivatalos és köteles harcosa. Mihelyt ettől az élethivatástól eltántorodnék, múltját tagadná meg és jövőjét tenné semmivé. A magyar protestáns egyházakat az általános elvi ok mellett még különös helyzetök is kötelezi erre az álláspontra. Kormányzatunk a szabadság elve alapján rendezkedett s századok óta közös volt sorsa, érdeke a magyar alkotmányéval. Közösek veszteségeink és győzelmeink. Közös szolgaságunk, közös felvirradásunk. Ezt a néppárt kivételével valamennyi mai országos párt elismeri s e szerint egyházunk álláspontja valamennyi párttal szemben azonos. A szabadság és emberiesség elve lehet csak állásfoglalásunk szempontja, mert egyházunk, mint történelmi alakulás, ennek a két eszmének szolgál s ezen álláspontról minden párt — a fent említett egy kivételével — ugyanazon megítélés alá esik. Ha oly politikai irányok küzdenének a nemzeti élet porondján, a melyeknek diadala végzetes lehetne egyházunkra, talán megváltoztatná egyházunknak az államhoz való viszonyát, elkobozná önállóságunkat, az életösztön kényszerítene rá, hogy mi is hadi sorba álljunk, saját embereinket is megrostáljuk s olyan egyénekre