Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-17 / 12. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 116 bízzuk sorsunkat, a ki véleményünket s akaratunkat fejezi ki. Ámde ma erről nincsen szó. Országos pártjaink közjogi alapon csoportosulnak. A kisebb pártok csak mint árnyalatok szegődnek egyik vagy másik nagy, gerinces párt mellé. Kétségtelenül megvan az a joga minden protestáns embernek, hogy meggyőződését kövesse s akármelyik irányhoz szabadon csatlakozhatik. Szomorú volna, ha ezt a szabadságot nem mernénk gyakorolni, ha félelem vagy valami haszon reménye elfojtaná meggyőződésünket. Azonban — hiába keleti nép vagyunk, — a mi meggyőződésünk rendszerint nem tisztán az ítélet munkájának eredménye. Hozzájárul megalkotásához a véralkat, módosítja a szenvedély és sok tekintetben az egyéni rokonérzés, idegenkedés. Egész sor példa bizonyítja, hogy személyes gyűlölet is lehet a politikai meggyőződés szülő anyja. Ez már nem tiszta forrás és részemről sokkal jobban tudom tisztelni a hibás látásból eredő becsületes balvélekedést, mintha valaki számításból vagy gyűlöletből a legszentebb jelszavakat hangoztatja. Politikai életünk előkelőség, ízlés dolgában nagyot hanyatlott a negyvenes és hatvanas évek óta, a mikor Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Szalay körül igazán a nagy eszmék és tiszta meggyőződések lebilincselő harca folyt. A szemben álló felek egymásnak emberi erényeit tisztelték, a párthév csapongását pedig kiművelt ízlés és fejlett erkölcsi érzék szabályozta. Ez óriás és fenséges küzdelmek annyira hihetetleneknek tetszenek a mi kisszerűségek látásán nevelődött lelkünk előtt, hogy maholnap mondavilággá lesz ez az idő is, mint Etele és Árpád kora. A gyűlölködő szenvedély a politikából már kezd átragadni eddig szeplőtelen egyházi életünkre is. A harc módja szakasztott olyan. Nem is tanácskozás, ha a szenvedély tűze nem lobog benne, a kicsinylés és gúny nyila nem röpköd. A mostani pártéletnek az a rákfenéje, hogy a csoportok előre megállapított meggyőződéssel kezdik a tanácskozást s abból engedni egy a párthűség megtörésével, itt-ott jelentkezik az egyházi életben is. A vita nem argumentumok latravetése, hanem erőpróba. A szavazás a fontos. Ismerek gyülekezetet, a hol a felügyelő és a vele tartó csoport üldözőbe vette elnöktársát, a papot politikai meggyőződéseért s társadalmi bojkottal, kitaszítással fenyegette, ha meg nem hajol. Pedig a pap pár évi lelkes munkával halálos dermedtségből rázta fel gyülekezetét s anyagilag is óriási áldozatokat hozott nyájáért. Máshol viszont a pap — megint az áldatlan politika miatt—felügyelőjét rágalmazta el ország-világ előtt egyháza iránt való hűtlenséggel, pedig világi ember létére egyháziasabb lelkületű volt a papnál. Papválagztásaink, kivált ha a rendesnél valamivel nagyobb a kenyér, a követválasztások izgalmaival mérkőznek. A budapesti ev. ref. egyházban szervezett pártirodák tartják számon a híveket s az érdemet esetleg legyőzi a kortesügyesség. A küzdelemben annyira kiélesednek az ellentétek, a szenvedély szakadatlan s lelkiismeretlen szítása következtében, hogy a vesztes fél elmaradozik a templomból a bukás okozta keserűség miatt. Hogy az ellenpárt papját ne hallja, inkább Isten igéjétől fosztja meg magát. Ezek is a politika tanítványai. Érett és komoly, pusztán jövendőjüket szolgáló nemzeteknél a politikában is ritka ez a gyűlölködő fejhántó (skalpozás) tusakodás. Az egyházi életbe plántálása pedig szentségtörő bűnszámba megy. Álljunk e tolakodó jövevény elé s verjük el az ajtó elől kérlelhetetlen szigorral. „Az én házam imádságnak háza". Távozzanak belőle a latrok és árúsok, a kik kalmárkodás boltjává vagy hatalmi szövetkezetek tornaterévé akarják alacsonyítani. Magunkhoz legyünk szigorúak, ellenfeleink iránt igazságosak; testvért lássunk bennök, a kik ugyanazon élet vizéből isznak s a kikért ugyanaz a vér omlott ki a kereszten. A midőn templomba vagy egyházi közgyűlés termébe lépünk, ha határoznunk kell, döntenünk egyházunk javáról, vessük le előbb gyiilölségünket, pártállásunkat ; bontakozzunk ki a világi érdek kötelékei közül s maradjunk pusztán egyháztagok, a kiknek meggyőződése nem ellenszenvek szerint alakul. A midőn pedig arról van szó, kiket állítsunk egyházaink kormányrúdja mellé, ne vesztegessen meg régi mohosult történelmi név, utcai népszerűség, sem magas állás, vagy tenger vagyon. Egyedül a belső egyéni értéket keressük, csupán a hűséget, odaadó szolgálatot nézzük. Nem kincs és hatalom egyházunk ereje, hanem fiainak hűsége, munkája és hite. Álljunk útjukba azoknak, a kik egyházi hivatalukat nem szolgálatnak, hanem pompának, közhatalmi részesedésnek tekintik vagy éppen lépcsőnek a magasság felé. Árúsok, kalmárok ők, a kik egyéni haszonra, világi díszre vadásznak. Szeretetök a szerint hűl vagy lobog, a mint önző álmaik szétfoszlanak vagy megvalósulnak. Azokra bízzuk sorsunkat, a kik minden érdektől függetlenül, leikök ösztönéből szolgálnak s a kiket inkább boldogít az áldozat, a mit egyházunkért, az Úr oltáráért hoznak, mint a tisztesség, mely a hü szolgát árnyék módjára követi. „Az én házam imádságnak háza." Iparkodjunk, hogy imádsághoz illendő tiszta szívek s ne üzérkedők, gyűlölködők lakozzanak benne X. Y. Z. TÁRCA. A késmárki ev. vértanuk. Az ev. egyház, mint ilyen sohasem hódolt a „coge intrare"-elvnek, hanem embertársaiban tűrte és megbecsülte a tőle eltérő hitet is. Másképen áll a dolog a pápai egyházban. Ott a máshitűnek, az eretneknek nem ismerik el jogosultságát, hanem ha a karhatalom rendelkezésre áll, megtérítik, vagy vértanúi halálra hurcolják.

1 így állván a dolog elvi álláspontja, szó sem lehet arról, hogy a prot. egyház valakit hite miatt vértanúi halálra elítélt volna. És így a kassai boldoggá felavatott vártanúk, Körösi Márk, komáromi főesperes és társai, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita atyák nem a prot. egyház határozata és közreműködése mellett, hanem a felbőszült szoldateszka garázdálkodásai következtében életöket elveszítették. Másképen áll a dolog p. o. a késmárki ev. vértanukkal, kik csakis azért, mert az ev. egyház hívei voltak, minden forma és ítélet nélkül, törvénytelenül lefejeztettek. Nézzük meg közelebbről szomorú sorsukat a történet tanúsága szerint. 2 1 Lásd a spanyol inquisitiót, az eperjesi mészárszéket 1687-ik, a pozsonyi vértörvényszéket 1673—74 ik évről stb. stb. 2 Biographien berühmter Zipser von Jakob Meitzer, Kasclian 1832. H, 108. A szepesmegyei történelmi társulat millenniumi kiadványai, Lőcse 1895 ; A Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi város története, irta Sváby Frigyes II. k. '240 1., Lőcse, 1895. Historischer Geschlechtsbericht — Familien-Chronik — von Jakob Buchholtz den älteren, herausgegeben von Rudolf Weber. — A Luther-társaság kiadványa. — Budapest 1904. 1. 335 . . . Kéziratok: „Präsens manuscriptum opera clarissimi Dni Mois illustris Gymnasii Kesmarkiensis aug. confessioni addictorum olim Con. Rectoris concinatum, obtinui dono a íilio ejusdem dno Samuele Julio Mois I. Cottus Luptoviensis apotheca raris. Anno Dni 1800 Emericus Pongrácz. — Historio-geographica terrae scepusiensis in