Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-10 / 11. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 111 ugrik -<- odalép a királynő elé, megfogja fátylát és íme: a fátyol nem selyem, hanem pókháló, a mely szétfoszlik egy érintésre s alóla előtűnik a királynő puffadt, pirosítóval kendőzött arca, fekélyes kezei — s kiérzik dögletes lehellete ... A király undorodva távozik: a megzavart királyné pedig nyomban tanácsot ül, hogyan vegyen bosszút a raji a esett sérelemért. Szigor és társai fegyveres bosszút ajánlottak, de Megfontolás győzött s elküldték Salamon után Nyájasságot és Gyönyörűséget, hogy szép szóval s csábítással végezzék el, a mi egy egész hadseregnek kétséges... Elmennek — és Salamon is, a bölcs király, végül tőrbe esik s most már jöhetett Erőszak is, hogy országát elpusztítsa. Az élet tehát Bujdosónk tapasztalata szerint valóban csupa álság, csalódás és hiábavalóság. E világban a Legfőbb Jót ugyan senki meg nem találja, mikor még a Salamonok is végül rabul esnek testiségüknek, mert bár lélek és test egymás ellen tusakodnak, de a test erősebb, s a test vágyakozásából ered a bűn, a bűnnek pedig zsoldja a halál. Ez az a kétségbeejtő tapasztalat, a mely minden vallásos szívet elszorít, s a melynek fájdalmas szorongatásai alatt a vergődő szív kétségbeesve kiált fel: „Oh én szegény ember, ki szabadít meg engem a halálnak testéből!" Komenius a vergődő lélek ez állapotát gyönyörűen rajzolja, midőn Bujdosó ott áll végüí, miután mindenből kiábrándult, a külső sötétség előtt, mely a várost körülfogja s beletekint annak kiáltó, feneketlen mélységébe. „Ember, ez hát végső sorsod! Minden igyekezet, munka, kitartás, művészet és tudomány végső célja! A végső nyugalom, a mely után sóvárogtál? A halhatatlanság, a melylyel magadat ámítottad? Boldogtalan, nyomorúk nemzetség! Minek is születtem e világra, minek léptem át az élet kapuját, ha végül is e világ minden hiábavalóságának záradékául e kietlen sötétség vár reám, Isten, Isten, miért hagytál cl engemet? Isten, ha vagy, irgalmazz nekem nyomorultnak 1 És szemeimet elborította a sötétség. — Itt végződik a „Világ útvesztője." Komenius végtelen finomsággal úgy adja itt elő a dolgot, hogy Bujdosót kísérői itt már magára hagyják, eloldalognak tőle — és ő magára marad teljesen... Valóban Mindenlátónak s Hitetőnek itt többé nem jut szerep. A tudvágy itt többé nem segít; földi bölcseség a lét nagy problémájára feleletet adni nem képes soha, s a midőn a szív Isten titkait üdvre vágyó, töredelmes érzelemmel fürkészi, ott az ámításnak, a hitetésnek sincs többé helye. Ám igaz marad azonban örökké, hogy Istent az ember legbiztosabban önmagában találja meg, s hogy a mikor az ember a külvilágból visszavonulva betér s bezárkózik a maga benső világába, a maga titkos kamrájába, ott akad még csak a legjobb társaságra. S a midőn az üdvre vágyó szivet e világ hiábavalóságának s a bűnnek tudata összetöri s a lelki szemeket elborítja a sötétség: ott nyílik közvetlenül a kegyelem világossága ... Ott áll be — a „Szív paradicsoma". így vezet át Komenius művének második, positiv részére, a mely a lélekre úgy hat, mint valami mennyei harmat: de erről majd jövő, befejező közleményünkben lesz szó. Stromp László. EGYHÁZI ÉLET. Kitüntetések. Glauf Pál rimaszombati lelkésztestvérünknek s kishonti esperesnek a király a magyar nemességet adományozta csetneki előnévvel s egyúttal megengedte, hogy régi családnevét Gyürkyre változtassa. A kitűntetett pap egyike egyházi közéletünk legfáradhatatlanabb munkásainak s a midőn üdvözletünket hozzá juttatjuk, követendő példaképen említjük föl, hogy a magyar nemesség ez új tagja nevét is magyarrá változtatta.

3 — Medveczky Frigyes dr. budapesti egyetemi tanárt az ucfy'ati tanácsosi címmel tűntette ki Ő Felsége. Medveczky a magyar bölcsészeti irodalomnak egyik elsőrendű művelője, a kinek kitüntetése hazai közéletünk minden körében általános örömöt okozott. Az egyetemnek egyik dísze; főmunkája „ Társadalmi elméletek és eszmények''

1 úttörő jelentőségű mű. Hangverseny a pozsonyi ág. li. ev. lyceumban. Mint minden évben, úgy az idei farsangon is (március 3-án d. u. 6 órakor) minden részletében igen jól sikerült hangversenyt rendezett ez a régi, jó hírnévnek örvendő evangelikus középiskolánk. Az intézet ifjúsági körei, mint az önképzőkör, a dal- és zenekör, ez alkalommal is buzgó fáradságot fejtettek ki, hogy az ifjúság iránt érdeklődőknek, az intézet és általában a tanügy barátainak kellemes és élvezetes estét szerezzenek; a munka, melyet végeztek, elismerésre méltó; az eredmény, a melyet bemutattak, teljesen kielégített, általános megelégedést keltett s dicséretet érdemelt. Az idei hangversenynek is, mint általában az eddigieknek, főpontja az irodalmi rész volt: Katona Bánk-bánjából adták elő a második felvonás első és második jelenetét, azt a részletet, a melyben Bánk-bán, Magyarország nagyura, lecsillapítja az összeesküvőket, élükön Peturt. Az előadás, mely korszerű jelmezekben jelenítette meg a drámai részletet, kifogástalan volt, a főszereplők (Petur: Pásztor Kálmán VIII. o. t., Bánk-bán: Marczell Ferenc VIII o. t.) jól megértették személyeik lelkét s a hatalmas lelkek megrázó szenvedélyét teljes erejével éreztették. Ez előadás szép sikerével méltán sorakozik a múlt években tartott előadásokhoz, melyek mind fényesen tanúskodnak arról a többirányú művészi és aeszthetikai képzésről, melyben ezen intézet növendékei iskolai életük folyama alatt részesülnek. Erre nézve elég, ha a múltban tartott ilynemű előadások közül egy párt megemlítünk; ilyen volt Homeros Iliasának IX. énekéből a Kérlelő követség Achillesnél című részlet Baksay Sándor remek fordításában, melyet a nagynevű fordító még kéziratban engedett át, mielőtt munkája megjelent volna; ilyen volt Madách Az ember tragédiája drámai költeményének V. színe (az athéni jelenet), továbbá Shakespeare Coriolanusából és Julius Caesarjából egy-egy részlet. A hangverseny szavalati számai az értelmes, világos előadásról, az érzelmek helyes és természetes kifejezéséről tanúskodtak ; ez ajkalommal újabb költőinktől szavaltak: Reviczky Gyula Salamon király álma (Nitseh Mátyás VIII. o. t.) és Kozma Andor A góbék (Zalay Lajos VIII. o. t.) című költeményeit. A zeneszámok közül, melyeket az intézet zenekara teljes szabatossággal játszott, ki kell emelnünk Péterffy Ernő VIII o. t.-nak határozott zenei tehetségre valló játékát, ki Mendelssohnnak egyik klasszikus darabjával (Concert E-mollban, I. Allegro) gyönyörködtette a hallgató közönséget. A dalkör a maga énekszámaival szintén hozzájárult az est sikerének emeléséhez. A hangverseny tiszta jövedelme körülbelül 300 korona, melyet az intézet a budapesti országos tornaversenyre leránduló szegény sorsú tanulók segélyezésére fog fordítani. , - (—y —n.)