Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-10 / 11. szám

1905 szellemben a költő. Az eszem-iszom élet emeletfokán, a hol dúsan terített asztalok ínyencségei mögött ott ólálkodik a csömör, a láz, a nyavalyák ijesztő daemona. A méltóság, a dicsőség tetőfokán, a hol ismét az irigység, képmutatás, erőszak, gyilkosság s hasonló veszedelmek teszik kétségessé Fortuna kegyét. Még a halhatatlanság is, a melylyel a történet egyesek neveit megörökíti, vajmi kétes értékű, mert ritkán az igaz érdemet tünteti ki, hanem a zsarnokokat, házasságtörőket, gyilkosokat, vérfertőztetőket... A ki ide kerül, annak nevét egy csupa szem és száj alak kiáltja ki, Fortuna úrnő őrállója — a neve „Fama,.* — „így mérték odafenn a dicsőséget és halhatatlanságot — mondja keserűen bujdosónk. Es igy kerültek a jó emberek lassanként feledésbe, a roszszak pedig így élnek az egymást váltó nemzedékek emlékében nem mindig elrettentő, de inkább csábító példaként... És az én lelkem elfogta szörnyű félelem az emberek történetírására s ennek halhatatlanaira gondolva!..." Tehát csakugyan mindenütt csak hiábavalósága csak „vanitatum vanitas." „— Az ám ! — gúnyolódik Bujdosónk felett Hitető — különösen a mikor az ember maga savanyít el mindent Hát ki más az oka, ha nem te magad, hogy a világ neked ily savanyú? Ezrek és milliók élnek különféle állapotban, rendben, hivatalban és kiki meg van elégedve a maga sorsával. Gondolod: tettetők azok mind? Mert ha nem: hát akkor bolondok. Persze a te elméleted szerint. Ám legyenek elégedettek, de hogy boldogok is volnának valóban nem hihetem. — Hát mondjuk, hogy bolondok. Ám legyen Csak ha bolondságukban jól érezik magokat. Légy magad is inkább ily bolonddá, csak betegségedből gyógyulhass... íme igy beszél a test — a léleknek! így érvele világ filozófiája — a vallásos hit, a kegyes szív sejtelmével, vágyódásával szemben, a mely az örökké való jó után sóvárog. Sőt bírói széke elé állítja s el is ítéli .. Bujdosó is így kerül Bölcseség királynő elé, hová őt vezetői, Mindenlátó és Hitető — most már inkább mint vádlók — állítják. A kép, melyet itt Komenius fest, felséges. Ragyogó márványpalota (melyről később kisül, hogy papirosfalak azok) fényes trónterem. Magas trónusán ott ül Bölcseség királynő fejtől-talpig drága fehér fátyollal eltakarva.Trónjazsámolyánálkét oldalt két asszonyruhába öltözött darabant: az egyik tüskés vaspáncéllal, ujjain acélkarmokkal, kezeiben dárda és kard, íjj és tűz. A másik bohócöltözetben, kezében valami csörgőkkel teljes hólyag... Amaz a ,.Hatalom", emez a „Csel". A hol amaz nem segít, segít emez. Gyakran a kettő együtt... A trón előtt egy kutyaformáju fenevad. Udvari néven „Hírszolgálat" > ám egymásközt „Besúgás-" nsk nevezik. Köröskörűi a titkos tanácsosok : Industria, a munkásrend ministere ; Gyöngédség, a családi életé ; Tanulmány, a tudományos rendé; Áhítat, az egyházi rendeké ; Igazságosság, a felsőségé — s a vitézi rendeké: Erő. És még egy egész sereg. Jön Salamon király fényes kisérettel, mint kérő. Bölcseség királynő ő felsége azonban a felajánlott megtisztelő frigyet el nem fogadhatja, mert kezével többé nem rendelkezik, magának Istennek lévén a jegyese: ám barátságát felajánlja Salamonnak s megengedi neki, hogy tanuja legyen a világ igazgatása nagy titkának. Komenius finom humora tán sehol sem ragyog oly fényesen, mint e helyütt, leírva, mint lépnek elő egymásután ő felsége tanácsosai jelentéseikkel s majd a különféle életviszonyokat és rendeket képviselő küldöttségek kérelmeikkel és panaszaikkal s mint intézi el Bölcseség ő felsége ez ügyeket. Egymásután lépnek elő a címkórságban epekedők, a szegények, a tudósok, az alattvalók, a felsőségek, a politikusok, a jogtudósok, az asszonyok, a férfiak stb... Mindegyiknek van valami panaszolni, kérni valója — s mindegyik kap egy szép szavakba burkolt — semmit. íme egy szemelvény. „Elsőben is előléptek Industria és Fortuna s jelentést tettek ügyeikről Előadások alapjában véve panaszkodás volt a felett, hogy a hol csak megfordultak, mindenütt visszavonást, hűtlenséget, állhatatlanságot és önzést tapasztaltak s mind e bajok orvoslását kérték. — Hála Isten, gondolám, végre hát magok is belátják, hol a baj. No lásd, válaszolt mintegy gondolatomra Hitető, és mégis elég vakmerő voltál azt hinni, hogy csak neketl van belátásod és ítéleted. — Jól van jól, mondám, csak a jó ég megáldaná jó szándékukat. Tanácsot ültek a panaszok ügyében s abban állapodtak meg, hogy Megfontolást kiküldik, kutassa ki a visszásságok okozóit. Érre ismét szigorú vizsgálat indult meg, a melynek folyamán kiderült, hogy a bajt egyes betolakodott idegenek okozták, névszerint: Dolgozás, Fényűzés, Uzsora, Nyalánkság, Dölyf, Renyheség, Bujaság, Kegyetlenség és más hasonszőrű társaik. Elhatároztatott ennélfogva, hogy nyilvános pátens útján az egész világban közhírré tétessék a rendelet. —- Tudomására jutván 0 Felségének, hogy birodalmában némely betolakodott idegenek a jó rendet és nyugodalmat megzavarták s a lakosságot a romlás útjára terelik: népének boldogsága és békés haladása érdekében 0 Felsége az országháborítókat ez órától fogva egész birodalmából száműzi, fej- és jószágvesztés büntetésének terhe mellett. És lőn e rendeletre az egész birodalomban nagy öröm ; mindenki (magam is) e királyi nyílt parancs kiadásában egy jobb jövőnek, egy immár elkövetkező aranykorszaknak hajnalpirkadását üdvözölte. Ám azért maradt minden tovább a régiben s a birodalomból egymásután érkeztek a panaszos levelek, hogy 0 Felségének bölcs rendeletét nem veszik komolyan s nem hajtják végre. A királyné hát most biztosokat küldött ki, hogy rendeletének érvényt szerezzenek. E biztosok voltak: Késlekedés, Halogatás, Bánomisén. Szigorú utasításuk volt, hogy alaposan kinyomozzák, vájjon azok a betolakodott, de számkivetésre ítélt idegenek a birodalomból eltávoztak-e, avagy nem tért e vissza titkon egyikmásik. És ők eljárván megbízatásukban visszatértek, jelentvén, hogy akadtak ugyan gyanús személyekre, a kiknek nevei hasonlók az elitéltekéhez, de magokra az elítéltekre nem. Egyik például Dobződáshoz hasonlított, de a neve Mámor volt. A másikat, ki ismét Fényűzéshez volt hasonlatos, ízlésnek nevezték. Uzsora helyett csak Kamatot találták. Nyalánkság helyett ínyencségei, Dölyf is eltűnt, de mosta Gög divatos. Renyheség helyére Tétlenség szegődött. Bujaság helyét Érzékiség foglalta el. Kegyetlenségét pedig Szigor. Es így tovább. Egyszóval : rendben van minden, az ítélet végre van hajtva E jelentést az egész koronatanács teljes megelégedéssel vette tudomásul. A biztosoknak fáradságos eljárásukért magas rendek és kitüntetések adattak, egyébként pedig kimondatott, hogy mert a bűnösök kipusztúltak az országból, helyetteseikre pedig a parancs nem vonatkozott, tehát most már minden rendben van ismét... Salamon király, a ki szótlanul hallgatta végig az egész koronatanácsot, végül is türelmét vesztve fel-