Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-03 / 10. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 101 19. o. Nézetem szerint a jövendőbeli vizsgálatoknál kizárólag ezt az újonnan megállapítandó eskümintát kel­lene használni, tekintet nélkül arra, hogy az illető már is működő theol. tanár-e vagy gyakorló lelkész; mert a hivatali eskü tulajdonkép azon forum elé való, mely az illetőt tényleg hivatalba helyezi és iktatja. 8. Bizonyára jogosúlt célzata van annak a javas­latnak, hogy „ez oklevelekkel bíró lelkészek sorából volnának aztán a jövőben a theol. tanárok az egyes szakcsoportokra kizárólag választandók". A jogosúlt cél­zatot abban látom, hogy egy oly jelentős közegyházi intézményünknek, minő a theologiai tanári vizsgálat és képesítés, tekintélye és gyakorlati értéke hathatósan megóvassék. Ezt az intentiót mindenki el fogja ismerni, viszont nagyon jól értem, hogy az idézett javaslat abban a „kizárólagos" formulázásban már a szerkesztői meg­jegyzésben ellenmondásra talált. Mert kétségkívül meg­szívlelésre méltó igazság rejlik abban a szerkesztői meg­jegyzésben : „főiskolai (egyetemi) fokon, a hol a tudomány mívelésére s az önálló kutatásra termett tehetség szem­pontja a döntő, nem tartunk célszerűnek olyan intézkedést, hogy a tanszékek csak az ilyen módon képesített egyé­nekkel töltendők be Mi a szabad irodalmi, de tudomá­nyos értékű munkásságot kiilön vizsgálat nélkül is el­fogadjuk kvalifikáció gyanánt, de természetesen kell gondoskodni testületről, mely ily esetekben kellő hitelű és tekintélyű véleményt nyilvánítson." Különösen ez a legutolsó mondat mutatja, hogy a két nézet között nin­csen oly nagy eltérés, mint első pillanatra látszik. Oly testületre, „mely ily esetekben kellő hitelű és tekintélyű véleményt nyilvánítson", csakugyan szükség van; de ilyenről még külön „gondoskodni" szerintem felesleges, mert ez a keresett testület nem lehet más, mint az egyházegyetem megbízásából működő theol. tanárvizsgáló bizottság. Azért az itt szóban forgó vitakérdés megoldása nézetem szerint aránylag nagyon egyszerű s legyen szabad e szerény véleményt az illetékes forumok figyel­mébe ajánlanom : Az az elv, hogy „rendes theologiai akadémiai tanárrá csak a szabályszerű theol. tanári képesítéssel bíró egyén választható", változatlanúl fenntartandó. Ezt kívánja a rend, ezt kívánja a theol. tanári képesítésnek, mint közegyházi intézménynek hatálya és tekintélye. De tekintettel arra, hogy oly egyéneket, kik bár az eddig egyedül „szabályszerű" tanári képesítéssel nem bírnak, azonban szabad irodalmi, de tudományos értékű mun­kásság és (a mi különösen a gyakorlati theol. tanszékek betöltésénél veendő komoly figyelembe) a gyakorlati lelkészi hivatás terén való sikeres működés által magu­kat a theol. tanárságra kellőkép kvalifikálták, a rendes theol. tanári állások betöltésénél tisztán formai okokból mellőzni nyilván igazságtalanság volna s ellenkeznék theol. oktatásügyünk jól felfogott érdekével s akadémiai jellegével: a theol. tanári képesítésre vonatkozó szabály­zatba felveendő egy oly pont, mely megengedi, hogy oly kiváló egyéneknek, kik a fentebb jellemzett kate­góriába tartoznak, a theol. tanárvizsgáló bizottság a 3 theol. akadémiai tantestület valametyikének javaslata alapján külön vizsgálat nélkül is (quasi „ad honores") megadhatja a theol. tanári képesítést. Mivel azonban itt ismét nem „címadományozásról" van szó, e pont alkalmazásának csak oly konkrét esetben volna helye, a midőn egy ily kiválóan érdemes férfiúnak valamely theol. tanszék számára való megnyerése theol. oktatás­ügyünk érdekében kívánatosnak mutatkoznék. Hogy ily esetekben „kellő hitelű és tekintélyű véleményt" nem nyilváníthat más forum, mint az egyetemes theol. tanár­vizsgáló bizottság, az világos. Oly egyénnek rendes theol. tanárrá választása, a ki még ily „megtisztelő" köz­egyházi rendszabálynak sem volna hajlandó magát alá­vetni, alig állhat érdekében theol. oktatásügyünknek. Megjegyzem, hogy 1—4. p. alatti észrevételeimnek esetleges érdeme mindössze abban lehet, hogy nt. dr. Szlávik Mátyás theol. tanár úr javaslatait közelebbről megokolni törekedtem. Remélem, hogy az illető javas­latok t. szerzőjének intentióját eltaláltam s szerény észrevételeimmel nem végeztem egészen felesleges munkát. Pröhle Károly. Evang. Theologusok Otthona. Szeretett Hitrokonok! Bizalommal, Isten adta jogunknál fogva zörgetünk ajtói­tokon. A szegénynek elkobozhatatlan joga, hogy panaszkodjék és kérjen, a gazdagnak Istentöl megszentelt kiváltsága, hogy a panaszkodót vigasztalja, a kérést meghallgassa, az irgalmas samaritánus módja szerint olajat és bort töltsön a szenvedők sebeibe. Nem magunktól jöttünk, az Úr, a mi áldott Üdvözítőnk küldött ti hozzátok. „Kérjetek és megadatik néktek, zörgesse­tek és megnyittatik, keressétek és megtaláljátok /" (Máté ev. 7, 7. v.) Keresünk híveket, a kik nem engedik kihamvadni az Úr oltárán az áldozat tüzét, keressük a Nádasdyak, Perényiek, Illésházyak, Thurzók, Zayak utódait, hogy hívjuk őket a magyar Sión bástyáinak erősítésére. Az ősök egykor egyik kezükkel a kardot forgatták a hitetlen ellenség támadó dühe ellen, a másik szép csendesen épített, templomot, iskolát, a hol Isten igéjének szolgái hirdették a szeretet evangyéliomát, terjesztették a tiszta keresztyénség világosságát. Lelkipásztor­ságra készülő ifjakat küldöttek külső országi akadémiákra, hogy a lelki tudományban meggyarapodva nemzetük földjén tovább plántálják az elődök szent örökségét; könyvet nyom­tattak, hogy a népnek lelke eledel nélkül ne szűkölködjék. Érezték, tudták, hogy elvész a nép, mely tudomány nélkül való. Hiszszük, hogy ez a régi szellem ma is él, nem halt ki a nagynevű családokkal. Szükség is van reá, hogy lobog­jon, mert az idők gonoszak és a félelem, mint éhes ordas, jár körülünk. Egyik oldalról a vakhit, másfelől a jégközöny meg a világ szeretete támad az Ige ellen. A védő sereg pedig gyenge, a harcosok felette igen megfogyatkozának, el­szántságuk megcsappant. Drága most minden ajk, mely Isten országát prédikálja; földi gyönyörűség ejtette rabul a szíveket. És ha nem lesznek többé pásztorok, szerte szélednek a nyájnak juhai. Az Evang. Theologusok Otthona, mely Pozsonyban, az egyetemes evang. theol. akadémia felügyelete s oltalma alatt már pályafutásának kilencedik évét fejezi be, nemsokára Isten országának nevel lelkes harcosokat, az Úr nyájának éber s fáradhatatlan pásztorokat. Biztos fedelet ad azoknak, a kik a szülei háztól elszakadva, a lelkükben égő isteni szikra út­mutatását követve e küzdelmes pályát választják és szembe szállnak a nyomor, részvétlenség kérlelhetetlen, üldöző rémeivel. E fedél alatt az elhagyott lélek meleg tűzhelyet, a szegény pártfogást, a gyámolatlan igaz baráti támaszt talál. Az idén már 24 szegény sorsú ifjút fogadott részint ingyen, részint csekély díjért enyhe hajlékába a Theologusok Otthona. Kitűzött célunktól azonban még messze vagyunk Ingyenessé akarjuk tenni ez áldott intézetet valamennyi tanulónk számára s e nagy feladatra anyagi erőnk nem elégséges. Bizalommal fordulunk az áldozatkészségben fáradhatatlan híveinkhez, hogy ne szánják filléreiket az llrnak ez egyszerű, de tiszta oltárától sem. Kérjük világi urainkat, a kik századok előtt kidőlt nagyjaink nyomába léptek, hogy a mi egyházunk hagyományaihoz híven karolják fel a lelkipásztornevelés ügyét s legyenek a mult példáihoz hasonló hü, szerető dajkáivá!

Next

/
Thumbnails
Contents