Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1904-12-25 / 1. szám

1904 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 7 papot, kinek Perlaky lett minden tekintetben méltó utódja. Azonban csak nyolc évet töltött itt ezen előkelő népes tolnamegyei gyülekezetben. 1765-ben Nemes-Dömölkre hívták meg, közelebbre a szülőföldhöz, a Gergelyibe távozó öreg Miskey Ádám esperes helyébe. Már ez évi október havában, jóllehet a kemenesalji egyházmegyében új ember volt, mégis alesperessé választották. Balogh Ádám halála után pedig 1771. évi május 9-én a püspöki hivatalra is őt emelte a közbizalom Bárány István varsádi és Vidos Imre kertai lelkészekkel, mint ellenjelöltekkel szemben. Perlaky ekkor még csak 39 éves volt. Az ő püspökségének idejére esik egyházainknak hamvaikból való feléledése. II. Józsefnek 1781-ben kiadott türelmi rendelete a dunántúli kerületben összesen csak ötven anyagyülekezetet talált életben. És az ő tizenöt évre terjedő püspöksége alatt gyülekezeteink száma 126-ra szaporodott. Nagyobbrészt személyesen és részben megbízottai által 76 új templomot avatott fel. És Ráth Mátyás szerint az általa felavatott lelkészek száma is 87 volt. „Már csak ebből látható — mondja róla Pálfy József — mily roppant tevékenységre volt ezen férfiúnak szüksége. Három év alatt ennyi új egyházat rendezni, azokat lelkészekkel és tanítókkal ellátni s az itt felmerült ezerféle bajokat elintézni, egymaga, világi felügyelők s esperesek segítsége* nélkül: ehhez óriási munkásság kívántatott. S Perlaky mindenütt ott volt személyesen, a hol buzdításra, tanácsra és telkesítésre volt szükség.** Yittnyédy János halála után nagy küzdelmébe került Perlakynak, míg Matkovich Pál az új egyházkerületi felügyelő megválasztása miatt elkeseredett világi urainkat megnyugtathatta. Matkovich Pál éppen Perlakynak és a soproniaknak ajánlatára vétetett fel a jelöltek közé. S midőn Felpéczen 1781 november 1-én csakugyan Matkovichnak jutott a szavazatok többsége, sokan az „interessata electio" ellen hangosan tiltakozva, elhagyták a gyűlést és báró Zay Péter egyetemes felügyelőhöz folyamodtak panaszukkal. Perlakynak az egyetemes felügyelő levelére adott válasza ezt teljesen megnyugtatta s a választás érvényben maradt. Perlaky jelöltje jól is bevált a felügyelői széken. Matkovich kiváló buzgalmú munkás és erélyes vezetője volt az egyházkerületnek 42 éven át. Kortársa, Ráth Mátyás, különösen kiemeli Perlaky Gábornak messzelátó eszét, önálló gondolkodását, nagy tudományát, serény munkásságát, erélyét és bátorságát. Különféle egyházi ügyekben II. József előtt is kétszer jelent meg kihallgatáson. Kis János püspök kiadott emlékezéseiben*** Perlaky Gábort, kinek utóbb mind a nemesdömölki lelkészség* 1786-ig csak 3 egyházmegye és három esperes volt a kerületben. ** Pálfy J. A dunántúli egyházkerület névtára 1853. *** Kis J. superint. emlékezései életéből. Második kiadás. Budapest, 1890. 242. 1. ben, mind a püspökségben utódja lett, e szavakkal jellemzi: „Hivatalbeli elődeim között többen tűntek ki érdemmel s jó hírrel; de egy sem oly nagy mértékben, mint Perlaky Gábor superintendens, ki Szent-Lőrinczről fiatal korában hivatott s 1785-ben meghalt s kinek emlékezete még Dömölkre menésekor is a tájékon csaknem mindeneknél élt, E jeles férfiúról részint predikálásának kétszer vagy háromszor nagyon fiatal korombeli hallása, részint több értelmes és hiteles emberek tudósítása után következő rajzolatot adhatok. Theologiai alapos tudománya mellett klasszikai tudóssággal is nem csekély mértékben bírt, elmésséggel bővelkedett, ékesszólással társait felülhaladta s kivált a predikálási rögtönözésben párját nem találta. Beszédeivel ugyan, mint többnyire ki nem dolgozottakkal, szigorúbb bírálatot nem állhatott ki s természeti, de eléggé ki nem mívelt elmésségével is nemcsak a jó ízlés mértékét meg nem ütötte, hanem gyakran aljassá is lett; mindazáltal hasznos tanítása mellett nagy tüzével, erős hangjával, férfias szavával, melyeket deli termete is elősegített, akkori ízlésű hallgatóinak tetszését igen megnyerte, szivüket gyakran csudálkozásra ragadta és sok parasztosan elmés mondásait emlékezetekbe mélyen benyomta." Szóval a tőrülmetszett nagy magyarság virtusa, a „Scytharum mores" bizonyos módon Perlaky Gáborban is ott lappangott, mint elődeiben. Perlaky püspökünk mint lelkész is hatást gyakorolt kortársaira. Szokása volt ugyanis, hogy hétköznapokon is a reggeli és esti könyörgések alkalmával rövid imádság után az újtestamentomi könyvekből, még pedig sorjában, Máténál elkezdve, mindenkor felolvasott kéthárom verset s ezek szerint hallgatóinak, akármily kevesen voltak is, egy-két tanúságot és intést mondott, de mind e mellett a dolgot úgy intézte, hogy a könyörgés félóránál tovább sohasem s néha ennyi ideig sem tartott. E szokás követésére serkentette Perlaky a többek közt Illés Péter szentandrási lelkészt, ki korábban nemesdömölki alumnus s a püspök fiainak informatora volt Pozsonyban. Illéstől pedig e jó szokást Kis János is átvette és nagy haszonnal gyakorolta.* A költészetet is kedvelte és művelte Perlaky, Yittnyédy Jánosné és Csiba Mihály temetésekor mondott verses búcsúztatói nyomtatásban is megjelentek. Régi énekeskönyvünk az ú. n. Graduál 1784-ben az ő felügyelete alatt adatott ki utolsó hivatalos kiadásban. 1781. évi február 6-án Bajza Pálnak, Zichy Miklós várpalotai gróf számtartójának és levéltárosának, ki előbb bokodi evang. tanító volt, egy gyászos áriát küld, hogy keresse ki a graduálban, melyik nótára megy, azután feleségével együtt betanulván; mikor a nagyságos gróf úrnak jó kedve lesz, énekeljék el neki, mint magyar fitól küldetett szíves kesergést. Boldog idők, mikor egy Zichy gróf evang. tanítót választott belső emberének és szívesen elhallgatta a lutheránus püspöktől lutheránus dallamra írt nótákat! Mária Terézia halá* Kis J. i. m. 85. 1.