Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1904-12-25 / 1. szám

12 1904 Iára írt egyházi énekeit közöltein az Evang. Népiskola 1903. évfolyamában (19—23. 1.). Ugyan e levélben panaszkodik Perlaky: „Elfogytak tanuló ifjaink, a kik vannak is, rezes vagy ezüstös kardot viselni szándékoznak." 1785. évi március 10-ről is maradt fenn Perlakynak egy a várpalotai gyülekezethez írt levele,* mely az ő hivatalos stílusát jellemzi. Ebben a következő kifejezések fordulnak elő : „Tizenkét forint ára enyv sem ragaszt erősebben, mint a D. Hum. Fárnik Mester Uramnak szive Kegyelmetekhez enyveztetett. Majd meglátjuk a tavaszi felfakadó víz árjai nem teszik-e ernyedezővé. ... Az Úr Istennek ajánlom az egész Ekklésiát és kérem, hogy T. Kutsán Uram Parochiájában mutassanak Jó Uraimék nem ímmelámmal való hűséget; mert ha rossz az enyves vessző, kiszabadul és elröpül a szép madár". . . . Sajnos ez a nagy buzgalmú, tevékeny püspökünk is igen korán fejezte be áldásos életét. 1785-ben virág vasárnapján szélhűdés érte és szenvedése eltartott a jövő év elejéig. 1786. évi január hó 29-én halt meg 54 éves korában. Temetése alkalmával Káth Mátyás, a jeles igyőri pap mondott búcsúztató verseket, melyek nyomtatásban is megjelentek.** Arczképe olajfestményben megvan Perlaky Géza úr birtokában Pápán.*** Nejével '

Acs Katalinnal, mely Aáchs családból a XYIU. század elején szintén jeles papjai voltak a kerületnek,**** még 1758-ban szentlőrinczi pap korában kelt egybe és így 28 évet töltött vele házasságban. Mint a kemenesalji nemes úri családok előtt kedves és népszerű papi ház, Perlakyék Berzsenyi Dániel szüleivel is komasági viszonyban állottak és keresztszülei voltak a nagy költőnek. Ugyancsak ő keresztelte is a költő Berzsenyit. Az apa koporsóját az özvegyen kívül három fia: Gábor (lelkész), József (kissomlói birtokos), János (dömölki birtokos, neje Gömörei Zsuzsanna) és két leánya: Zsuzsanna (Tompos Balázs esperes neje) és Katalin (Doktorits Pál neje) állták körül Nyomtatásban megjelent munkái: 1. Az Isten akaratján való megnyugvás Máté VI. 10. szerint. Férjíi elmével bíró asszonynak példája ugyan Unger Terezia asszonyság Musai Vittnyédy János hitvese felelt. Sopron, 1772. 2. Alsó-Káldi Káldi Lajos úrnak utolsó elbutsuzása. Sopron, 1772. (Mind a kettő a ruszti gyül. könyvtárában. Dissert. 1237. sz.). 3. Áldott házasság, bár nagy boldogság, de van benne agság. Nagy Alásonyi Barcza János lakodalmára készítette egy Pozsonyi OrammatistaDeáklllA. Egy árkus. 4. Csibafalvaí Csiba Mihály űrnak hármas életének leírása. Pozsony, 1780. * Mindkét levél Hrabovszky gyűjteményében. ** Győrben Streibig József bettiivei *** Egyházunk jeleseinek ilyen emlékeit összegyűjteni és gondosan megőrizni kegyeletes kötelesség volna. **** Id. Aáchs Mihály nemescsoói lelkész (f 1708) s ennek liai Mihály bártfai gymn. igazgató (f 1710) és Ferencz nádasdi lelkész. 5. A bölcs Abigailnak egyik társa Vidos Sándor úr hitvese, Fodor Erzsébet asszonyság felett mondott versek. Pozsony, 1780. 6. Horváth Sámuel által 1792-ben kiadott templomi imádságos könyvben több ima. 7. A Perlakyak beszédgyűjteményében egy SárSzent-Lőrinczen 1758 ban böjt 3. vasárnapján mondott predikácziója. 8. Keresztény Abc, kézirat, melyet öcscse, Dávid dolgozott át és adott ki. Payr Sándor. OKTATÁSÜGY. Günther M. Vilmos emléke. Alig egy éve annak, hogy Günther M. Vilmos, a pozsonyi evang. egyház nagyemlékű felügyelője, egy fáradhatlan tettdús élet munkájában kimerülve (1903 nov. 29-én), atyáihoz tért örök nyugovóra. Osi szokása a pozsonyi evang. lyceumnak, hogy évről-évre iskolai ünnepet rendez jótevői emlékének, a melyek az egyház valóságos ünnepnapját is képezik s a melyeken így iskola és társadalom kegyeletes gyülekezetté egybeolvadva „gyújt régi mécsnél új szövétneket". Az iskola legutóbbi ily kegyeletes ünnepe a hagyományos november 30-án folyt le s kizárólag a Günther emlékének szólott. „Éppen egy éve — mondá az ünnep első szónoka, Markusovszky Sámuel lyceumi igazgató — hogy a gondviselés bölcs intézkedése elvette tőlünk Günther Vilmost. Elhunytát őszintén megsirattuk, koporsóját megkoszorúztuk. De ő többet érdemelt meg mulandó könyeknél, hervadó virágoknál. Nemes szíve, nagy alkotásai lyceumunk felejthetlen emlékű jótevői közé sorozzák, a kiknek emlékét 300 év óta a mai napon szoktuk megünnepelni". Hát az ünnep mindenben emelkedett és felemelő volt; méltó az ünneplő iskolához, az azon résztvett gyülekezethez és az ünnepelt emlékéhez. Programm szerint két részből állott. Első része a lyceum, másodika, egybekötve Günther olajfestésű arcképének a leleplezésével a lyceumi internátus dísztermében folyt le. Amott, követve az Úrnak Mózeshez intézett parancsát : „írd meg ezt emlékezetre", Markusovszky igazgató a régi klasszikus iskola lapidáris stílusában rajzolta meg Günther nemes alakját, 64 évre terjedő szép és áldott életét, polgárerényeit, lángoló hazafiságát, de mindenekfelett példány képszerű, igaz evangeliumi szellemtől áthatott vallásos kegyességét és ügybuzgóságát. Itt dr. Dobrovits Mátyás, a pozsonyi evang. egyház felügyelői díszes székében Günthernek második utódja és — hiszszük — mindenben méltó szellemörököse, magas szárnyalású beszédben hirdette az igaz és nemes embernek igaz és nemes életét, melynek lényege, hogy túlhat az individuális lét korlátain s tovább munkál az utódokban. Berekesztőleg pedig Holch Ottó, az internátus főprefektusa Günthernek két főjellemvonását, a szigorú kötelességtudást és a rendkívül meleg felebaráti szeretetet emelve ki, köszönetet mondott az egyháznak az arcképért, mely ajándékban nemcsak a kegyelet tényét látja, de a paedagogikai bölcseség megnyilatkozását is, mely a képben az internátus ifjúságának követendő példát állított szemei elé. Az ünnep részleteire nem terjeszkedünk ki. Günther jellemének méltatásához elég nekünk tudni, hogy nem mindennapi lélek volt az, a ki mint 21 éves ifjú keres-