Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

s kérjenek kötelező ígéretet arra nézve, hogy az épületet f. évi június 30.-ig rendben és tiszta állapotban visszaadják. Az egyetemes közgyűlés köszönetet mond mindazoknak a gyülekezeteknek és egyeseknek, akik adományaikkal az Otthonnak segítségére siettek. Tudomásul veszi a Theológusok Otthonának az 1943—46. évi számadásait. 48. (K.) Tárgyalja az egyetemes közgyűlés a Luther Otthon 1943— 46. évi működéséről szóló jelentést. Az elmúlt negyedfél esztendő történelmi eseményei beleszántottak a Luther Otthon máskor oly békés, családias életébe és mély nyomokat hagytak benne. A nagy megrázkódtatásokat, a súlyos károkat még nem tudta kiheverni az intézeti s a többhetes ostrom és a háromnapos közelharc emlékeit még ma is viseli az épület minden ékességétől megfosztott külseje s iaz intézet sok kárt szenvedett belső képe. Az első évben már ijesztő méretekben mutatkoztak az élelmiszer és tüzelőanyag hiányai. A Kuthy Dezső igazgató által létrehívott főiskolai internátusok közellátási csoportja a közellátási minisztériumban elérte, hogy az élelmiszer jegyre kiszolgáltatott adagon felül értékes élelmiszerek nyertek hatósági áron kiutalást. Ennek volt köszönhető, hogy az Otthon élelmezési viszonyai a körülményekhez képest kielégítők voltak. A pénz vásárlóerejének csökkenése már károsan befolyásolta a pénztári egyensúlyt, de különféle segélyek igénybevételével az év végén mégis maradvány mutatkozott. Az intézet életében nagyjelentőségű esemény volt, hogy köztiszteletben és szeretetben álló igazgatója püspökké választatván, 1944. április 15.-én elbúcsúzott a szívéhez hozzánőtt intézettől és lakóitól. Amikor utódját, Vargha Sándor egyetemes főtitkárt, bemutatta az ifjúságnak, s {átadta neki az intézet további igazgatását, munkás életének egy értékes darabjától vált meg, amelybe lelkét és szívét helyezte el. Igazgatása alatt a Luther Otthon nemcsak otthon volt, hanem a lélekszépítés, a ijellemnevelé^, a tiszta vallásos és hazafias érzések! s a nemes gondolkodás meghitt műhelye. A Luther Otthon az ostrom alatt elvesztette az ifjúság igaz barátját, Dr. Scholtz Oszkárt, a Kisbizottság tagját, aki hosszas szenvedés után 1945 január 25.-én az óvóhelyen adta vissza nemes lelkét Teremtőjének. Koporsóját a harcok idejére esett végtisztességén legszűkebb családján kívül az Otthon ifjúsága állta körüJL s az vitte ki a Kerepesi-úti temer tőbe, Ez év március 14.-én ismét fekete zászló lengett az Otthonon, Dr. Bélák Sándor professzor halálát hirdetve. Ilyen súlyos csapások után a Kisbizottság három tagra csökkent le. Az intézet évtizedeken át volt önzetlen háziorvosát is elvesztette Dr. Zsigmondy Zoltán főorvos személyében, aki az ostrom alatt tragikus halált halt. Vájjon a hű munkások helyére ugyan oly férfiak állhatnak-e munkába, hogy küzdjenek az evangélikus ifjúság szebb; és igazabb jövendőjéért? Az 1944—45. év a Luther Otthon fennállása óta a legválságosabb volt. A végveszély s fellegei tornyosultak már egünkön, a légitámadások állandósultak. Az ifjúság a, napnak nagyobb részét az óvóhelyen töltötte, ahol nemcsak kápolna, hanem dolgozóterem is volt berendezve s a hoszszú riadók alatt sokan könyvük fölé hajolva tanultak. Az élelem s a fűtőanyag beszerzés válságossá vált. Az ifjúság maga vonult ki a 88 47-48.