Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

89 széntárolókba s a Szállítással, tárolással kapcsolatos minden fizikai mun- 48* kát elvégezve, biztosította az Otthon tüzelőanyagát. Az élelmiszerek nagy részét az igazgató, mint a Svéd Vöröskereszt főmegbízottjánalc helyettese, nemes adományokból ingyenesen juttatta az Otthonnak. Előre látva az összeomlás utáni Ínséget, olyan mennyiségű élelmiszert tárolt, — meg is védelmezve azt a rekviráló közegektől, — melynek segítségével minden utánpótlás nélkül három hónapon keresztül 70 személy élelmezését lehetett biztosítani. Az igazgatónak az Otthont mindennémű katonai lefoglalástól sikerült megoltalmaznia s az intézet felszerelésének Bécsbe való elszállítását is megakadályozta. Sajnos 1945 áprilisában a debreceni kormány Honvédelmi Minisztériumának budapesti kirendeltsége az Otthon bútorzatának egy részét igénybe vette és elszállította s annak azóta nyoma veszett. Az Otthon kártérítési igénye fennáll, csak >pehéz azt érvényesíteni. Szálasi diktatúrája válságos helyzetbe sodorta Otthonunk ifjúságát. Nagy részét katonai behívóval nyugatra rendelték vagy karhatalmi alakulatba osztották s csak a legelszántabbak vállaltak segéd-munkás beosztást a villany- és gázműveknél, aminek következtében itthon maradhattak. Az eltávozottak helyét a menekültek nagy tömege foglalta el, amely az Otthon védő falai között minden kár és bántalom nélkül vészelte át az ítéletidőt. Az intézet 1945 újév napján esett át a tűzkeresztségen. A 10 méterre fekvő klinikák épületei rombadőltek s az intézet közelében is becsapódások voltak, melyeknek légnyomása a Szentkirályi-utcai részt nagymértékben megrongálta. Életben nem esett kár, mert abban at, időpontban mindenki éppen istentiszteleten vett részt a kis tanácsteremében. Attól kezdve minden nap érte iaz épületet egy-két találat s Laz udvarán nagy űrméretű légibomba robbant. Az épület összesen 32 találatot kapott, de a régi falak kibírták a próbát. Az Otthon ifjúsága s a me-í nekültek fegyelmezetten viselkedtek, a közösségért minden közmunkát s őrszolgálatot vállaltak. Ennek a fegyelmezett magatartásnak köszönhető, hogy az Otthon és lakói nagyobb károsodás nélkül élték át a vészes

t időket. Egyetlen sebesülés fordult elő, amikor egy (növendékünk a Beszkárt műhelyébe munkába-menet az utcán aknaszilánkot kapott, de az óvóhelyen ez is egy hónap alatt teljesen meggyógyult. Sajnos nem mondható ez azokról, akik Otthonunk falai közül elsodródtak. Közülük 2 eltűnt és 17 hadifogságba került. 1945 március 1.-én az Otthon bezárta kapuit, mert a menekültek és növendékeink számára is megnyílt már a lehetőség a hazautazásra. A félig romokban heverő intézetben néhány szobát sikerült lakhatóvá teani s áprilistól már 12 növendék kapott bentlakást, ellátástól azonban a súlyos élelmezési viszonyok között el kellett tekinteni, annál is inkább, mert a romos konyhában a főzés lehetetlenné vált. Ez volt az első internátus,amely megnyitotta kapuit a főiskolai hallgatók előtt. Az 1945—46. év isméét teljes létszámmal nyílt meg, de az év első felében csak egyszeri étkezés volt a növendékek által beszolgáltatott élelmiszerek felhasználásával, a második félévben már teljes ellátás volt biztosítható, ami nagy érőfeszítéséket jelentett a vezetőség számára. A tüzelőnek s élelmiszereknek ilyen nagyban való beszerzése, az alkalmazottak hiánya napról-napra, vagy helyesebben óráról-órára nehéz gondokat okozott. Ugyanilyen súlyos volt a pénzügyi helyzet. A tartásdíjak a kiadásoknak csak 10 o/o-át tudták fedezni, mert a díjak-