Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

63 ra. Ez utóbbinak keretében anyagot adunk a szülői értekezletek, a gyer- 3. mekgyülekezetek, középiskolai diákszövetségek stb. számára. Az Országos Evangélikus Tanítóegyesület újból meg akarja indítani az Evangélikus Népiskola cimű, régi tanügyi folyóiratot. Erre a sajtóorgánumra szükség van, mert az Evangélikus Pedagógusnak más a célkitűzés© s nem teszi azt feleslegessé. Missziói Lapok című folyóiratunk szintén munkába állt. Uj Harangszó című néplapunk megszakítás nélkül folytatta munkáját. Kívánatos volna a theológiai tudományos és építőirodalom tervszerű kiépítése s a különböző könyvkiadó és nyomdai vállalatok programjának egyeztetése. Szükséges volna azonban az is, hogy sajtóorgánumaink zavartámasztás nélkül határozott egyházi irányban dolgozzanak* 17. Rövid beszámoló jelentésem végén kettőre kívánok rámutatni. Az első az, hogy egyházunk lelkimunkájának biztosítására szükséges az egyház szervezeti és közigazgatási munkájának megfelelő alkalmazkodása s annak lehetővé tétele, hogy az egyház lelkimunkáját elvégezhesse. Szükséges tehát a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek az egyház lelkiszükségleteihez igazodó elosztása s annak biztosítása, hogy a lelkimunka megbecsült, elismert, szükségesnek látott, elsőrendű feladata legyen egyházi életünknek, ne pedig árvasorban tengődő, elhagyott gyermeke. | Második megjegyzésem annak megvilágítására vonatkozik, hogy egyházunk lelkimunkáját maga az egyház végzi. Nem mellőzi az ezen szolgálatra vállalkozókat, sőt köszönettel és hálával fogadja értékes közreműködésüket, de a munka vezetését, irányítását és ellenőrzését önmaga számára tartja fönn. Elvi szempontból is nagyjelentőségű ez a rendszer, történelmi időben pedig történelmi jelentőségű, mert elősegíti az egyház lelkiszolgálatának kiépülését s azt a lelki egységet, mely nélkül a szervezeti egység erőtlenné válik. Jelentésem bevezetésében utaltam arra, hogy a világ protestáns egyházainak ökumenikus összefogásában legerőteljesebb tényezőként az egyház lelki munkája szerepel. Pusztult világok, romok és újjáépítési tervek felett az egyház evangéliumi munkájában való közösség a legerősebb kötelék, melv népi, nyelvi, gazdasági és szervezeti különbségek felett Krisztus népévé egyesít minket. Az egyház ezen egyesítő lelkimunkáját kell megteremtenünk. Ezt követeli tőlünk egyházunk lényege és Istentől kapott hivatásunk, de egyszersmind jövendő beilleszkedésünk is a nagy evangéliumi egyházi együttesbe, melyet helyes tartalmú és irányzatú egyházpolitikával kell szolgálnunk. A nyugalomba készülő munkás lelkiismeretes értékelésével szeretném cgynázegyetemünk közgyülé-. sének lelkiismeretére helyezni azt az igazságot, hogy egyházunk jövendőjének Isten akarata szerint való biztosítottsága elsősorban nem jogi, szervezeti és anyagi erejében, hanem belső, lelki kiépítettségében van biztosítva. Magyar evangélikus egyházunk akkor tölti be kijelölt föld1 jén egyházi, nemzeti és történelmi hivatását, ha teljes határozottsággal és minden erejével elvégzi Isten igéjében megadott lelki szolgálatát. Ez a szolgálat befelé az egyliáz lényegének megvalósulását, kifelé pedig az ökuménitás megközelítését jelenti. Mindegyik út a kegyelemi útja: Isten oltárához térít vissza és onnan indít jövendőnk felé. Mindazt, amit ezzel kapcsolatosan még mondani szeretnék, szimbolizá •va belerejtem Niemöller megható karácsonyi megemlékezésébe.