Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

64 8-9. 1944 karácsony küszöbén a dachaui gyüjtőtáborban engedélyt kaptak a római katholikusok és protestánsok istentisztelet tartására, öszszesen 15-en voltak, ezek közül 8 katholikus ósy 7 protestáns. Az utóbbiak között volt egy angol őrnagy, egy holland hadügyminiszter, két norvég hajókormányos, egy szerb diplomata, egy macedón újságíró és egy evangélikus lelkész, Niemöller. Niemöller éjjel-nappal azon gyötrődött, hogyan mondhatja el a karácsonyi prédikációt éppen ő, holott népe miatt minden szem gyűlölettel fordul feléje. Délután feltárul cellájának ajtaja és SS őrének kíséretében belép hozzá a holland hadügyminiszter. »Talán csodálkozik azon — így szól —, hogy kis gyülekezetünk nevében kéréssel keresem fel. Mi hatan azt kérjük, hogy karácsonyi prédikációja után adjunk hálát Istennek és vegyük együtt az Úrvacsora szentségét.« 1944-ben Dachauban azután egy kis gyülekezet együtt térdelt le a karácsonyi oltárhoz: angol, norvég, holland, szerb, bolgár és német. Hangzott Isten igéje: Békesség a földön a jóakaró embereknek, azoknak, akik Jézus Krisztus, a mi Megváltónk által bűnbocsánatot nyernek és új életre indulnak Isten kegyelméből. Ehhez az eszméitető történethez egy rövid megjegyzést fűzök. Emlékezzünk egyházunk bűneiről és mulasztásairól. Imádkozó lélekkel figyeljük jövendőnk kötelességeit. Lépjen egyházunk alázatos szívvel s új életre vágyakozással Isten azon oltára elé, melynél nyelv, ágazat, népi és szervezeti különbség ellenére találkozni és együttmunkálkodni tartozik mindazon egyházakkal, melyek önmagukban Krisztus élő testét hordozzák hivatás- és követelésképpen. Az egyetemes közgyűlés az egyházi elnök jelentését köszönettel fogadja, tudomásul veszi, megállapításait magáévá teszi, útmutatásaival egyetért, a lelkimunka eredményeit örömmel üdvözli s a lelkimunkásokat további hűséges kötelességteljesítésre kéri és buzdítja. 9. (K.) Az egyetemes közgyűlés tárgyalja a Luther-szoborról szóló jelentést. A Reformátor halálának 400 éves fordulóján a budapesti Deáktéren felállítani tervezett szobor faragási munkálatai az 1944. év tavaszán befejezéshez közeledtek. Lux Elek terve alapján Luther alakját és a nagy mester előmunkálatai után Gregersenné Lux Alice által kidolgozott tervek alapján a szobormű hátfalát ékesítő reliefeket Derzsv Gergely kőfaragó-mester elkészítette. Az alapzat legtöbb köve is kifaragva készen állott ,már a felhasználásra. A& egyetemes presbiteriuin 1944 április 13-án tartott ülésén az egyetemes felügyelő felvetette a kérdést, vájjon a rendkívüli háborús viszonyok közepett, különös figyelemmel a bombatámadásokra, fenntartja-e a presbitérium azt a határozatát, mely szerint a Luther-szobor elkészülte után felállítandó. A presbitérium határozatilag kimondta, hogy a légibombázások miatt a szobor felállításától egyelőre eltekint s azt függőben tartja. Figyelemmel azonban a szobor munkálatainak előhaladására, nehogy a pénz vásárló erejének csökkenése következtében károsodás álljon elő s nehogy. Lux Elek özvegye s az általa megbízott kőfaragó-mesterek az addigi munkálatok elvégzésével megszolgált, de kezükhöz esetleg még ki nem utalt összegekre a szobor felállítása lehetőségének bekövetkezéséig várni kényszerüljenek, elrendelte a presbitérium annak megállapítását, meny-