Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

43 res egyházi tájékozatatására szükségesnek tartja megfelelő sajtószolgálat 7 megszervezését. Az Egyházak Világtanáesának magyarországi bizottsága létesített ilyen sajtószolgálatot, amelynek szüksége van állandó evangélikus munkatársra. Egyházegyetemünk jelenleg nincs olyan anyagi körülmények között, hogy erre a célra jelentős összeget tudna áldozni, ezért, a külügyi bizottság javaslatának eleget téve, ezzel a szolgálattal kongruás lelkészt bizott meg Pósfay György, majd ennek svédországi tanulmányútra vaió távozása után Korén Emil volt ungvári lelkész személyében. ; Az evangélikus sajtótermékek segélyezésére külföldi papirt és pénzsegélyt is sikerült juttatnunk. Súlyos anyagi károkat szenvedett nyomdáink újból megkezdték működésüket s a Magyar Luther-Társaság újjáalakulva, lendületes imunkába kezdett, ami azzal a reménységgel} tölt el, hogy az egyházi irodalomban mutatkozó nagy hiányok szívós és céltudatos munka eredményeként nemsokára megszűnnek. Ebben az összefüggésben két körülményről kell még megemlékeznem. Az egyik az, hogy!, a Harangszó című belmissziói néplap jogutóda, az Uj Harangszó, az utóbbi időben sajnálatos módon szakított régi irányával s ismételten olyan tartalmú és szellemű cikkeket is jelentetett meg, amelyek nem belmissziói néplapba valók és nem építőleg hatnak a lap olvasóira, hanem bizonyos mértékben megzavarják azok egyházi beállítottságát. Feltétlenül kívánatos, sőt szükséges, hogy ez az állapot megszűnjék! s az Uj Harangszó ismét visszatérjen eredeti hivatásához. A másik körülmény pedig, amelyre rá kell mutatnom, az, hogy erősen érezteti hiányát egy olyan, művelteknek szánt egyházi hetilap, amely az egyház életéről és problémáiról tájékoztatja egyházunk hívőseregének értelmiségi rétegét s az evangélium fényszórójával megvilágítja előtte az időszerű kérdéseket. Ennek a lapnak mielőbbi megindítása létérdekű kérdése egyházunknak. Örülök, hogy a Luther-Társaság a hiány pótlását programba vette s annak mielőbbi keresztülvitelére megvan a remény. Jelentésem eddigi fejezeteiben ismételten említést tettem a külföldi egyházak testvéri szolidaritásának nagyarányú megnyilatkozásairól. Megkísérlem, hogy az ebben a vonatkozásban eddig elmondottakat összefogjam és a még nem említett megnyilatkozásokat is a közgyűlés elé tárjam! a gyűjtőcím alatt: külföldi kapcsolatok — külföldi segélyek. A világ keresztyénsége, de kiváltképpen a protestantizmus egyetemes szolidaritásának legnagyszerűbb kifejezője az az intézményesen megszervezett segítőmunka, mely a háború sújtotta országokban a keresztyénséget lelkileg s anyagilag talpig akarja állítani. Amikor a há-> borúban az ellenfelek még a legborzalmasabb fegyverekkel pusztították egymást, hogy kicsikarják a döntést, a világ keresztyén egyházai már nagyarányú előkészületeket tettek, hogy a háború folytán előálló nyomort enyhítsék s egyházi vonalon is meginduljon az újjáépítés hittel és reménységgel. Ebből a célból létesítették Genfben az Egyházak Világtanácsát, mely .a protestantizmus ütőerén tartja a kezét a az egész földtekén szellemi s anyagi támogatást nyújt mindenütt, ahol arra szükség van. Minden adományt azzal a kikötéssel bocsát útjára, hogy Jézus Krisztus nevében osztassék szét a rászorultak között s minden adománynak az a kitűzött célja, hogy általa az Evangélium ügye minél eredményesebb előmenetelt érjen el. A lelkészek