Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

44 7 a cipőt, ruhát, kerékpárt azért kapják, hogy ezek segítségével az Evangélium hirdetése útjából az inségszűlte akadályok elháruljanak. Nagy súlyt helyez az Egyházak Világtanácsa a belmisszáó, az ifjúsági munka, az egyházi irodalom, a börtön- és szórványgondozás, a szociális és charitativ szolgálat munkájára, a diakónia és theológusképzés olyan talpraállítására, hogy ezeken keresztül az Evangélium erőteljesen áradjon szét népünk életében. Nagy hálával emlékezem meg arról, hogy nemcsak egyházi oldalról kaptunk jelentős segítséget külföldről, de más segítőszervektől is s hogy az Actio Catholicaval a kölcsönös megsegítés elve érvényesült. Az első évben főképp a legszükségesebb élelmiszerek és gyógyszerek nyújtására helyezett súlyt az Egyházak Világtanácsa, az amerikai protestánsok elvét tartva szem előtt: Először az életet kell megmenteni s, azután jön a christianizálás. Az alanti kimutatásból nyilvánvaló, hogy egyházunkon keresztül milyen hatalmas anyagi erőket árasztott népünk vérszegény szervezetébe. Az árúk határozott célmegjelöléssel érkeztek és az adományozók akarata szerint nyertek rendeltetésszerű felhasználást. Minden külföldi segély központi irányítás mellett jutott rendeltetési helyére. Ezzel elejét vettem annak, hogy a segélyezésben rendszertelenség s aránytalanság álljon elő. A segélyek szétosztására az elnökségek értekezlete Egyetemes Segélyelosztó Bizottságot hívott életre, mely az elnökségen kivül az egyházkerületek képviselőiből áll. Ez a bizottság, az adományozók határozott célkitűzéseit szem előtt -tartva, minden pénz, élelem, ruházati és gyógyszer-adományt egyetemes szempontok szerint osztott fel, hogy általa is erősítse a keresztyénséget s a samaritánusi munkát végző intézményeket. Az Egyházak Világtanácsa főképp az amerikai, svéd, svájci és dán. egyházak gyűjtésének eredményét osztotta szét, de újabban már többi más talpraállt ország egyháza is jelentős erőket bocsátott rendelkezésre. Ezenfelül az egyes egyházak segélyszervei közvetlenül is juttattak egyházunknak segélyt. Kiemelem svájci, svéd, dán és amerikai hittestvéreinket, akik nagy Ínségünkben segítségünkre siettek és biztosítottak/ együttérző szeretetükről. Az Egyházak Világtanácsának hazai megbízottja Dr. Pap László ref. theol. tanár, főtitkár, aki Kálvin-tér 8. szám alatt berendezett irodájában végzi egyrészt a külföldi kapcsolatok fenntartásával, másrészt a belső szervezéssel s az érkező árúk szállítmányozásával járó nagy és fáradságos munkát. Az itt létesített állandó bizottságban egyházunkat Purgly Lajos és Vargha Sándor képviseli. Egyházunk Segélyosztó Bizottsága 12 ülést tartott, amelyen a külföldi segélyek felosztási módja felől intézkedett. A Bizottság az Egyetemes Klözgyűlés elnökségének elnöklete mellett a következőkből áll: Ordass Lajos a Bányai, Purgly Lajos a Dunáninneni, Koritsánszky Ottó a Dunántúli és Vargha Sándor a Tiszai Egyházkerület képviseletében. Vargha Sándor, mint egyetemes főtitkár, egyben a Bizottság előadója is. A külföldi segélyezéssel járó hatalmas adminisztrációt, az árúk tárolását, felosztását, rendeltetésszerű felhasználását Vargha Sándor egyetemes főtitkár látja el, előbb Kermeszky Éva, majd Uzoni Edit diakonissza-testvérek segítségével. Műszaki munkatársa Kalotay Lajos főmérnök, aki az egyházi épületek újjáépítésénél egyházi szakértőnk.