Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

41 perspektivájú tervet érlel. A jogakadémiának, más fakultásokkal kiegé- 7. szítve, evangélikus egyetemmé való kiépítésére mozgalmat indított. Egyházegyetemünk támogató készséggel s imádsággal áll ennek a tervnek a szolgálatában. Az iskolaközigazgatás síkjában az elmúlt esztendők nem apasztották, hanem inkább növelték az eddig is súlyos nehézségeket. Az állami iskolaközigazgatási szervek beavatkozása erőteljesebbé, gyakran erőszakosabbá vált és sokszor sértette iskolai autonómiánkat. Mindig tágabb teret hódított el magának a kormányzat s mindig szűkebb térre szorult iskoláinkban egyházunk kormányzati, tanügyi, ellenőrzési s fegyelmi hatásköre. Különösen észrevehetővé vált ez az utolsó két esztendőben. Igyekeztünk egyházunk jogbirtokát megvédelmezni s érvényesíteni azt az alapelvünket, hogy törvényszerű államsegélyünk fejében nem mondhatunk le autonómiánkról. Különben is helytelennek ítéljük azt a felfogást, mintha a készpénzben adott államsegélyek mellett eltörpülne egyházunknak az iskolákért hozott áldozata. Ezt a téves gondolatot irtsuk ki az emberek lelkéből, szerezzünk érvényt annak az igazságnak, hogy iskolafenntartó egyházközségeink és magasabb egyházi egységeink a helyi javadalmakban, épület-biztosításban és fenntartásban nagyon is számottevő áldozatot hoznak az iskolákért. Köszönettel kell azonban megemlékeznünk arról, hogy az elmúlt három nehéz esztendőben a kormány iskoláink személyi kiadásaira tetemes államsegélyt adott s ezzel a legválságosabb idők veszedelmein átsegítette egyházunkat. A közelmúltban a döbbenet erejével hatott egyházunkra a kormánynak az a terve, hogy a kötelező vallásoktatás helyett a fakultatív vallásoktatási rendszert akarja bevezettetni a törvényhozással. A kormánytervvel szemben kifejezésre juttattuk mélységes aggodalmunkat éspedig nemcsak egyházi, hanem nemzeti szempontból is. Ezt a kérdést a jelentésemmel kapcsolatos határozati javaslat részletesen kifejti, miért is itt elegendőnek tartom ennek a megállapítását. Hasonló nyugtalanságot vált ki egyházunk körében az egységes állami tankönyvek bevezetésének kérdése. Ez ellen is óvást kell emelnünk. Erre a tanügyi előterjesztések során lesz az egyetemes közgyűlésnek alkalma. Egyházunk közvéleményében nyugtalanságot kelt a tankönyvek cenzúrázásánál észlelhető eljárás. A közoktatásügyi igazgatásról szóló 1935, évi VI. t.-c. 3. §-ának 2. b) pontja kimondja, hogy a tankönyveket, segédkönyveket és térképeket az iskolafenntartó hatósága engedélyezi ugyan, de engedélyezés előtt tartozik bemutatni a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. A miniszter a tankönyvek elbírálását színvonal szempontjából végzi s ellenőrzi, hogy azok nem tartalmaznak-e állam-, alkotmány-, törvényellenes tanokat, vagy vallásfelekezet ellen irányuló izgatást. A jelenlegi változás abban mutatkozik, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter törvényes jogát a vallástani tankönyvekre vonatkozólag is gyakorolni kívánja. Ezt az eljárást egyházunk nem kifogásolhatja. Ellenben kifogásolnunk kell azt, hogy vallástani tankönyveink elbírálásánál a törvényben megállapított szempontokon kivül vallástanításunkat korlátozó s irányító szempontokat akar alkalmazni, melyek esetleg beleütköznek egyházunk felfogásába. A kormány 720/1946. M. E. számú rendeletével a népmívelés munkálására felállította az Országos Szabadművelődési Tanácsot, melynek vármegyei és városi tagozatai vannak. Mindenik tagozatban helyet fog-