Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25
22* mazást kiterjesztette az egyházkerületek, egyházmegyék s egyházközségek elnökségeire is, azzal a rendelkezéssel, hogy kötelesek az illetékes fórumok utólagos jóváhagyását kikérni. Az egyetemes presbitérium az egyre fokozódó légitámadásokra való tekintettel elrendelte a fontosabb okmányok, képek, iratok biztonságba helyezését s ajra az esetre, ha az egyetemes egyházi iroda munkája a .bombázások miatt Budapesten végezhető nem lenne, megjelölte azt a vidéki egyházi épületet, amelybe majd átköltözhet. Az egyház összes értékpapírjairól három példányban jegyzék készítését s az ország három ikülöriböző helyén való biztonságba-helyezését rendelte el. A vidékre költözés elvi okokból nem történt meg, ellenben az egyházegyetem minden értékét és pénzét sikerült biztonságba helyezve átmenteni a jövő számára. Az ország mind nagyobb részének hadműveleti területté válásával kapcsolatban, valamint a szakadatlan légitámadások okozta rombolások miatt a felbomlás jelei mind szembetűnőbbek voltak. A posta az illetményeket vagy nem tudta már kézbesíteni, vagy a kiürítés következtében nem volt kinek kézbesítenie. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumi megtette az intézkedéseket a nyugatra való költözés tekintetében, minek következtében az ország nagyobb részének lelkészi kara elesett volna illetményétől. Ilyen súlyos körülmények között a II. ügyosztály vezetőjével, aki nem volt hajlandó nyugatra menni, olyan megoldást találtunk, hogy a lelkészi kar illetményeit mintegy 6 hónapra az egyetemes egyházi iroda számfejtse s fizesse ki az érdekelteknek lehetőleg a jelentkezéskor azonnal az erre a célra juttatott államsegély terhére. Egyetemes egyházi irodánk a számfejtést s az azzal járó nagy és felelősségteljes munkát olyan kifogástalanul látta el, sokszor a légoltalmi pincében dolgozva, thogy illetményét minden menekült lelkész azonnal* felvehette. Volt ollyan nap, hogy a feltorlódott munka s az állandó életveszedelem mellett az iroda 30—40 nagy szükségben lévő lelkész bonyolult illetményét számfejtette és folyósította. Ezért Vargha' Sándor főtitkárt külön elismerés illeti. Jelentésem másik fejezete, amely az általános fejvesztettség közepett foganatosított intézkedéseket tárgyalja, az eddig említetteken kívüli e,mbervédelmi és szociális vonatkozásokról számol be a gyűjtőcím alatt: Bekapcsolódás a Svéd Vöröskeresztbe. A fokozódó inség és nyomorúság, a hajléktalan gyermekek s aszszonyok százainak vigasztalan sorsa arra késztetett, hogy intézményesen vegyem fel a küzdelmet azonnali megsegítésükért és elhelyezésükért. Ebből a célból 1944 augusztus 18.-án a Svéd Vöröskereszt elnökével, Langlet Valdemárral s az egyetemes főtitkárral felkerestem Danielsson svéd követet, akivel megállapodtam a Svéd Vöröskeresztbe való bekapcsolódásunk módozatai felől. A megállapodás értelmében elnökségem alatt, a főtitkár ügyvezetése mellett megalakult a Svéd Vöröskereszt kötelékébe tartozó Protestáns Egyházi Szociális Intézmények Osztálya. Alakuló közgyűlésére meghívást kaptak az összes protestáns egyházak és felekezetek, valamint a Svéd Vöröskereszt illetékes tényezői. A rjeformátus egyház részéről Dr. Dómján János személyében nemcsald összekötőt, hanem buzgó munkatársat is nyertünk. A szociális inség leküzdésére 132 intézmény ajánlotta fel együttműködését a Svéd Vöröskereszt kötelékében működő Protestáns Egyházi Szociális Intézmények
