Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

.23 Osztályának. Ennek volt köszönhető, hogy minden jelentkező üldözöttnek f # s a menekültek hatalmas tömegének azonnal oltalmat, szállást és élelmet tudtunk biztosítani. Óriási munka volt ez, amely, hála a nagyszámú önkéntes munkaerőknek, valamint a Fébé által erre a célra kiküldött Ruppert Mária diakonissza testvérnek, a főtitkár önzetlen és buzgó vezetése s irányítása mellett minden zökkenő nélkül az evangéliumi segítő szeretet nevében továbbfolyt még az ostrom legsúlyosabb napjaiban is. Amikor az állami közigazgatás gépezete s az egyházi adminisztráció is végképp beszüntette működését, a segítő samaritánusi szeletet leghatékonyabban munkálkodott, gyakran 20 önkéntes munkaerő megfeszített erejével. A válságos élelmezési viszonyok között kimagaslói s hálára kötelező munkásságot fejtett ki osztályunk érdekében Purgly Lajos egyházkerületi felügyelő, aki gazdaságának anyagi erejét meneikültjeink megsegítésére fordította. Intézményeink is jelentős anyagi támogatásban részesültek. Nagy értéket jelentett számukra a svécti oltalom is, amely sok helyen igen jó biztonságot nyújtott. Az egyetemes egyház székháza s a Luther-Otthon is megnyitotta kapuját az egyházi személyek családtagjai előtt és csaknem három hónapon át 70 személynek nemcsak oltalmat, hanem élelmezést is adott. Az ostrom alatt s az azt követő hetekben Svéd Vöröskereszt-igazolványaink és élelmiszereink sokszor életmentők voltak. Az első kórház (Üllői-út 32.) élelmezését 2 hétig osztályunk látta el. Ez a munka csak akkor ért véget', amikor a Svéd Vöröskereszt feloszlott és Langlet Valdemár fődelegátus, népünk önzetlen barátja visszatért hazájába. A Svéd Vöröskeresztnek és Langlet Valdemár fődelegátusnak erről a helyről is soha el nem múló hálánk kifejezését tolmácsolom. Mire a Svéd Vöröskereszt működése megszűnt, már elérkezett njemzetünk a katasztrófa útján a végállomáshoz, már befejezett tény volt, lezajlott az összeomlás. A pusztulás a sötéten látókat is megszégyenítő méreteket öltött. A modern gépesített háború a városokat és falvakat egyaránt sújtotta. A visszavonuló német alakulatok »wikking« romboló-osztagai nagy gyakorlattal robbantották, kifosztották s tűzzel elhamvasztották népünk munkájának évszázados eredményeit. Hidak, középületek, templomok, gyülekezeti házak estek áldozatul a rombolás dühének, sőt sokhelyt még a tanyák is hasonló sorsra jutottak. Az állatállomány, gördülőanyag, éljelmiszer, lakás, üzemi- s kórházi felszerelés, a bankok páncélszekrényeiben elhelyezett kincsek éppen úgy, mint a magánlakások értékei i»biztonságba helyezés« ürügye alatt nyugatra költöztettek. Az arcvonal átvonulásakor aztán a még megmaradt értékek is fosztogatás prédájául estek. , Budapest ostroma két hónapig tartott. Mindkét fél tüzérsége s légiereje megszakítás nélkül lőtte városunkat, melyben minden 1iáztiöímbért közelharc folyt. 1945 február 13.-án elhallgatott az utolsó német löveg is s az életben maradt lakosság hozzálátott először a sok halott eltemetéséhez s aztán a romok között az új élet legelemibb feltételeinek megteremtéséhez. Egyetlen templomunk sem maradt épségben, de azért az igehirdetés egy vasárnap sem szűnt meg. A törmeIiékek eltávolítása után az ablaktalan és romos templomok megteltek hívekkel, akik lelküket kiöntötték a Mindenható Atya előtt, »aki ilye-..