Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

.21 az egyház és állam. A változó kormányok alatt azok lelkiségének megfelelően egyházunkhoz való viszonyuk is különböző volt. Kállay Miklós kormánya alatt az egyház és állam viszonyában az előbbi évekéhez képest változás nem állott be. A német megszállás alatt azonban egész a végkifejlésig állandóan romlott a viszony. Sztójay Döme állandóan hangoztatta, hogy isúlyt helyez az egyházakkal való együttműködésre, ellenben ennek kézzelfogható jelét nem láttuk. Az egyházak erőteljes kifogásainak nem sok foganatja volt nála. Kétségtelen tény, hogy kérdéseinkre adott közlései és tájékoztatásai sokszor nem fedték a valóságot s ígéretei nem váltak valóra. Kiélesedett a helyzet a zsidó származású egyénekkel kötött vegyesházasságok, majd általában a zsidókérdés — fentebb részletesen ismertetett — vonatkozásaiban, amidőn a kormány az egyház megkérdezése nélkül az egyházat érdeklő kérdésekben az alkotmányba s egyházunk hitelveibe ütköző rendeleteket bocsátott ki. Lakatos Géza rövid életű kormánya alatt az egyház több megértésre talált s a helyzetben rövid időre enyhülés állott be. Szálasi Ferenc diktatórikus kormánya a saját eszmevilága körén belül mozgott s ennek következtében az egyház felfogásával szembe' került. Rendkívül kínos volt, hogy mégis a keresztyénség védelmezőjeként szerette feltüntetni magát és keresztyén jelszavakat hangoztatott, holott, uralma erőszakon alapult és nyomában könny és vérözön - folyt. Azok az utolsó rendeletei, melyeket Budapest eleste után adott ki, már nyiltan az egyház jogaira és szabadságára törtekí s a teljes fejvesztettség bélyegét hordozták. Mivel az akkor még hatalmában volt országrészekkel nem volt már kapcsolatom, ezekkel a rendeletekkel D. Kapi Béla püspök, elnöktársam szállt szembe, §ki az egyházegyetem kormányát azon a területen akkor kézbentartotta. Amikor ennek lehetősége a harctéri helyzet miatt reá nézve is megszűnt, már hamarosan bekövetkezett Szálasi Ferenp uralmának vége. Az általános fejvesztettség közepett egyházunk magatartását minden vonatkozásban higgadt megfontoltság, nagy körültekintés és bölcs előrelátás jellemezte. Erről igyekszik számot adni jelentésem következő két fejezete. Rendkívüli viszonyok — rendkívüli intézkedések. Az egyetemes presbitérium 1944 április 17.-én tartott ülésén, előrelátva a bekövetkezendő eseményeket; s hogy »a súlyos háborús viszonyok között olyan kérdések merülhetnek fel, amelyek sürgős intézkedéseket igényelnek, viszont az egyetemes közgyűlés és presbitérium egybeihívasa lehetetlenné válik, — kimondotta, hogy meghatalmazást ad az elnökségnek a rendkívüli viszonyok között olyan intézkedések foganatosít asára, amely intézkedéseket a törvény s a fennálló törvényes rendelkezések az egyetemes közgyűlés s az egyetemes presbitérium hatáskörébe utalnak«. > ' A helyzet állandóan romlott. A vasúti forgalom megbénult, a légitámadások állandósultak, a főváros lakossága naponta többször levonult az óvóhelyre. A rombolások s a veszteségek nagy méreteket öltöttek, aminek következtében megbénult a munka s a termelés, maga az élet pedig állandó veszedelemben forgott. Erre való tekintettel az egyetemes presbitérium július 14.-én tartott ülésén a fenti ineghatal-