Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

114 FÜGGELÉK I. A bizonyságtétel kapujában Az egyetemes közgyűlést megnyitó istentisztelet igehirdetése 1947. április 24-én a Deák-téri templomban. A szolgálatot Kemény Lajosi budapesti esperes, püspökhelyettes végezte. I. Kor. 16:9. »Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok.« Három és fél esztendő mult el azóta, hogy magyarországi evangélikus egyetemes egyházunk ebben a templomban ősi szokás szerint Isten elé borult és áldást kért tanácskozásaira, országos egyházunkért hordo* zott felelős munkájára. EJz a háromt és fél esztendő nagyon nehéz volt. Mindegyikünk napokon keresztül tudna beszélni mindarról, ami vele és családjával történt és vájjon nem tudna-e országos egyházunk ugyancsak napokig beszélni mindarról, ami az egyházi 'élet terén történt azóta? Akkor még ez, a templom épségben állt. Fehér falai tiszták voltak. Istennek nagyon szeretett háza gyanánt becsültük, mint az ország tempr lomát. Most a falain még sebhelyek vannak, a tetőjavítás még nincs befejezve és szinte félelmetes jelkép arról, hogy evangélikus egyházunk is a háború alatt megrongált, részben már helyrehozott, de még mindig továbbépítendő állapotban van. És ha most visszaképzeljük magunkat a három és fél év előtti megnyitó istentiszteletre és szétnézünk közöttetek, akik itt most a magyarországi evangélikus egyházat képviselitek, nem kell-e könnybeboruló szemmel kérdezni: hová lettek, hogyan tűntek el azok, akik akkor még itt voltak, most pedig hiányoznak? Milyen gonosz világ sodorta el őket? Pótolni tudjuk-e mi, akik most itt vagyunk, mindazokat, akik akkor itt voltak, van-e szívünkben annyi szeretet, hithűség és áldozat, mint volt az övékben, — vagy van-e még annál is sokkal több, hiszen mía nagyon sok kell munkából, hűségből, áldozatból ahhoz, hogy nemcsak megtartsuk, hanem tovább is építsük, amit Istentől számadás mellett kaptunk. Erre a kérdésre csak akkor merünk feletetet kérni tőletek, ha előbb még egy kérdést intézünk hozzátok. Vájjon tibennetek, akik — még egyszer mondom — most az egész ország evangélikusságát képviselitek, ott van-e az a szorongó érzés: mi van az egyházammal? A Krisztus evangéliumára épített magyarországi evangélikus egyházzal? Azzal, amelyik