Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1942. november 20

38 4. 3. A lelkiélet művelésében az egyház nem nélkülözheti az egyház?; egyesületeket és mozgalmakat. Ha a Szentlélek megindítja a lelkeket és felgyújtja a szíveket, ember annak nem vethet gátat. Hatalmas zendüléssel kiáltja felénk az ige: »a Léiket meg ne oltsátokL« A lelkiélet ezen munkás csapata nagy egyházi értéket jelent. Xeixt érdek, avagy kényszer, nem emberi szó, avagy külső formaság állítja a Lélek szolgálatába, hanem szívének önkéntes elhatározása, önkéntessége következtében erősödik annak lehetősége, hogy a Lélek indítja el ésIsten akarata parancsol neki. Feltétlenül egyházi értéket jelentenek az egyházi egyesületek ésmozgalmak továbbá azért is, mert nem hivatalos szervezet hordozza,, hanem hívő, személyes együttessége, melyben az. önkéntes elhatározással együtt növekszik az egyéni áldozatkészség,, buzgóság, szolgálattudat és felelősségérzet. Természetszerűleg jelentkező előnyük, hogy könnyebben, rugalmasabban lépnek munkába, mint az egyház. Mindennek elismerése azonban jottát sem változtat azon az alaptételen, hogy egyházunk lelkiélete egyedül és kizárólag az evangélikusegyház lényegén nyugodhatik, és lelki életteljessége magának az egyháznak feladatát képezi, és hogy azért az egyház tartozik felelősséggel: Az áthárított egyházi munkánál érintetlenül fennáll az egyházhoz, kötöttség követelése. Bármely munkás szervezetnek csak akkor van joga egyházi munkához, ha azt az egyházban, az egyház lényegének és lelkének megfelelően, öncélúságának kikapcsolásával, az egyház irányítása és ellenőrzése mellett, nem önmagáért, hanem az -egyházért, végzi. Ez a kötöttség Hit vallási Iratainkhoz való hűséget követel. Ez a követelés hitvallási iratainknak nemcsak formai, hanem azoknak lelki elismerését is jelenti. Jelenti tehát evangélikus egyházunk tanításainak elismerését, Jelenti továbbá az evangélikus vallási típus elismerését, mert egyházunk hitvallásunkban őrzött dogmatikai, egyházi, theológiai tanításai az evangélikus vallásos típusban válnak realitássá. Az evangélikus vallásos típus Isten igéjében gyökerezik. Az evangélikus vallásos típus nem egyoldalú vallási élmény, avagy ködben lebegő vallási tapasztalat, nem a megtérés bizonyosságában bizakodó, gőgös befejezettség, hanem az állandó bűnbánat és kegyelemért való viaskodás típusa. Középpontja egyedül az ige, mely istentiszteleti ésházi-áhítáti alakjában mindig a gyülekezetre támaszkodik és belőle táplálkozik. Nem keres elkülönülést és elzárkózást, nem teremt külön közösséget a gyülekezetben, nem teremt magának a hívek közösségéből kiszakító elkülönülést. Ez a vallásos típus a törvénytől megváltott ember hálától esil-