Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1942. november 20

37 fiirdetés Isten örök munkájának eszközei s a Szentléleknek hordozói. Az 4. egyház munkája tehát a kegyelmi eszközökhöz van kötve. Nem változtat ezen a megállapításon a lelkipásztoroknak a kegyelmi eszközök szolgálatában mutatott gyarlósága, sem pedig az a valóság, hogy a külsőleg alakult egyház igazi tagságát egyedül a hitet ébresztő Szentlélek biztosítja. Érintetlen marad az az igazság is, hogy az egyház a hitnek és nem a tapasztalásnak tárgya, Külsőséghez kötött, külső körülményektől függő, öntelt vagy kárhoztató tapasztalatunk helyett hitünk szemével nézzük egyházunkat. Nem a tapasztalat, hanem a hit alapján alakul ki evangélikus egyházvalóságfogalmunk, mely mindennapi imádságunkban nyer klasszikus kifejezést: hiszek egy keresztyén anyaszentegyházban! Ez a hit hordozza az egyház egységét és jelenti az egyházért való felelősségünket. Az evangélikus egyház képében elhatározóan érvényesül a közösség vonása. Ez a közösség életteljességet jelent: hitben, szeretetben és szolgálatban való közösséget. Kölcsönösség jelentkezik ebben: egyszerre kapunk és adunk, örökölünk és örökséget növelünk, ajándékozók és ajándékozottak vagyunk. Az egyház közössége mindig feladat és kötelességsorozatot jelent Látnunk kell továbbá, hogy az evangélikus egyház a gyülekezetben •válik életvalósággá. Minden Istentől kapott értéke, drágasága, ereje, követelése, lehetősége a gyülekezetben realizálódik s az istentiszteletben lesz csodálatos élettóvá, mely tisztulást, erősödést, gyógyulást és megtartást kínál a bűnös embernek. Az élettó tükrében ragyog felénk Isten arca és benne nyer megoldást az emberre vonatkozó minden kérdés és ígéret. Az egyház lelkimunkája teljes_ munkaterületet követel. Semmi sem vonható ki ebből a munkakörből, mert mindenütt lelkiéletet kell teremteni. Nem szoríthatjuk tehát lelki munkánkat csak a templomi gyülekezetekre, a felnőttekre, avagy egyházi szolgálatok elvégzésére, hanem lelkiéletet kell teremtenünk az ifjúság, a templomon kívül álló, vagy az egyházzal szembe-helyezkedőkre vonatkozólag is. A lelkiélet munkálása rugalmasságot követel. Az egyház nem vallási hagyományokat őrző, bebalzsamozott múmia, nem ügyesen megkonstruált óramű, melynek kerekei és rugói kihagyás nélkül végzik munkájukat, de nem törődik a körülötte zajgó, változó idővel. Az egyháznak ama életében kell adnia örökkévaló isteni lényegét. A mai embernek, a mai korszakaiak, a mai viszonyok között kell örökkévaló isteni értékeit átadnia. A lelkiélet munkateljességéhez tehát rugalmasság is szükséges. Beliúnyt •szemű, önmagába roskadt, megmerevedett egyház helyett élő, látó, figyelő, dolgozó egyházra van szükség. Ez természetszerűleg folyik az eevház lén vécéből.