Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1942. november 20

35 D. Kovács Sándor püspök végtisztességén részt vettem, dr. Sztra-; myavszky Sándor egyházkerületi felügyelő temetésén képviseletünket •gyengélkedésem miatt dr. Pesthy Pál egyházkerületi felügyelő látta el. Ravatalukra koszorút helyeztettem és mind egyházkerületükkel, mind pedig gyászoló családjukkal szemben részvétünket fejeztem ki. Halálukat bejelentettem a Kormányzó Úr őfőméltóságának és a kormánynak. Részvétük jóleső érzéssel töltött el, hasonlóképpen a református egyetemes konvent testvéri együttérzése is. Néhai dr. Dómján Elek püspök síremlékavatásán az egyházegyetemet Túróczy Zoltán püspök képviselte. A felvidéki evangélikusságnak három markáns képviselője költö-zött el az élők sorából: Szent-Ivány-Tózsef egyházmegyei felügyelő, Baka y Péter volt főesperes és Draskóczy Lajos, az eperjesi theológiai akadémia volt tanára. Szent-Ivány Józsefnek meg engedte érnie Isten a szomorú elszakítottságból a boldog hazatérést, nekünk pedig, hogy őt a visszacsatolás után itt, egyházépitő munkásaink sorában üdvözölhettük. Bakay Péter a trianoni határokon túl érte meg a pátriárkák korát s ott pihen, ahol áldásos szolgálatát végezte. A mélységes gyász, amellyel szlovák híveinek serege utolsó útjára elkísérte, bizonysága annak, liogy lehet magyar szívvel idegen ajkú hívek között úgy szolgálni, hogy abban a szolgálatban Isten, ember gyönyörködhessék. Draskóczy Lajos Eperjesről való menekülése után itt is tovább szolgálhatott még katedrán és szószéken egyaránt. Lelkésznevelésünk sokat köszönhet neki. Emléke él azoknak a szórványhíveknek a lelkében is, akiket önzetlen buzgósággal gyülekezetbe tömörített. Neve a rádiós-istentiszteletek történetével is összeforrt. Mindhármukkal egyháztörténelmünk > egy-egy darabja vett búcsút tőlünk. Elköltözésükkor egyházunk részvétét emlékükhöz méltó módon juttattam kifejezésre. Fájó szívvel emlékezem meg dr. Lehotzky Antal tb. egyetemes főjegyző haláláról is. Ő is a Felvidék szülötte volt és a felvidéki evangélikusok hite és öntudata lobogott benne. Végül van még egy gyászeset, amely említést kíván, Fehér Gí-ábor •nyíregyházi leánygimnáziumi tanár halála, aki a harctéren szerzett betegségében húnyt el s tudtommal egyházi funkcionáriusaink közül en• nek a háborúnak első hősi halottja. Emlékezzünk róla azzal a kegyelettel. amely méltán megilleti. Áldás emlékükre ! Mi jövünk és megyünk. Életünk idejét Isten rövidre szabta. De Ő,. • akinek az egyházban és az egyházon keresztül szolgálunk, örök. Állítsuk továbbra is tőle vett időnket és minden erőnket az egyház s az ő szolgálatába. Ne akadályozzon abban a háború gonosz ideje, sőt serkentsen