Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1942. november 20

34 3. hálánk kifejezését és javaslom, liogy azt az egyetemes közgyűlés ismételje meg. Sajnálatomra ugyancsak egészségi okokból lemondott tisztségéről Magyar Géza egyetemes aljegyző is, akinek szolgálatait szintén megköszöntem. Hosszú fejezetet ír tele ezévi jelentésemben a gyász. Abban a mélységes fájdalomban, amelyet Kormányzó Urunknak és nemzetünknek vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes úr hősi halála okozott, egyházunk is őszintén résztvett. Az egyházkerületek püspökeivel egyetértésben rádió útján felkértem lelkészeinket, hogy a harangokat a temetés napjáig minden nap háromszor, valamint a budapesti és kenderesi gyászszertartás ideje alatt is szólaltassák meg s a nagy halottról és a nemzet fájdalmáról az augusztus hó 30.-Í, vasárnapi istentisztelet prédikációjában és szószéki imájában emlékezzenek meg. A Kormányzó Ur őfőméltóságához, a gyászoló Özvegyhez és a m. kir. kormányhoz részvéttáviratot intéztem és a ravatalra koszorút helyeztem. Részvéttáviratunkra a Kormányzó Ur őfőméltósága kabinetirodája útján, a Kormányzóhelye ítes özvegye pedig közvetlenül méltóztatott kifejezésre juttatni köszönetét. Részvéttáviratban vittem fájdalmunk kifejezését a Kormányzó Ur elé vejének, gróf Károlyi Gyula úrnak, tragikus elhúnyta felett is, amit őfőméltósága ugyancsak kabinetirodája útján volt kegyes megköszönni. A református egyháznak három nagy halottja volt. Az Ur magához szólította Farkas István tiszáninneni református püspököt, akinek végtisztességén a tiszai egyházkerület püspöke és felügyelője képviselt minket, és Pálóczi-Czinke István volt felvidéki református püspököt. Elvesztésük feletti együttérzésünket az egyetemes konvent elnökségéhez s a gyászoló egyházkerülethez és családhoz intézett táviratba foglaltam. Bernát Istvánnak, a Kálvin-Szövetség elnökének, halála szintén testvéri együttérzésre hangolt minket, aminek unokaöccsével, dr. Bernáth Géza miniszteri osztályfőnökkel, a protestáns ügyosztály vezetőjével szemben adtam hangot. Halálával az egész magyar protestantizmust, minket is, veszteség ért. Külföldi barátaink sorából Kunila Jánost, a finn érsek külügyi titkárát vesztettük el, aki lelkipásztori hivatásának hű teljesítése közben orosz kém orvtámadásának lett áldozata. A finn érsekhez intézett részvétiratban mondtam el, mennyire résztveszünk a finn egyház gyászában s mint áldjuk mi is emlékét.