Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7
C) A 3. alatt megjelölt panaszra vonatkozólag 1 Kétségtelen, hogy törvényeink és az azok helyes értelmezése alapján kialakult állandó gyakorlat szerint a gyermekeket abban a vallásban kell nevelni és oktatni, amely az ö törvényszerinti vallásuk. A gyámhatóság tehát ahhoz, hogy 7—18. éves gyermek ne az ő törvényszerinti vallásában, hanem más vallásban neveltessék, nem adhat engedélyt, mert ez a törvénnyel ellenkező gyakorlat meghonosítására vezetne és merő ellentétben állana azzal a szigorú állásponttal, amelyet a felekezetközi béke és egyenlőség megóvásának nagyjelentőségű érdeke az egyházpolitikai törvények alkalmazásában megkövetel. Az egyházpolitikai törvények ilyen értelmezésétől való eltérés súlyos bonyadalmak forrása lehet és joggal hívhatja ki annak a vallásfelekezetnek a tiltakozását, amelynek érdekeit sérti az enyhébb értelmezés. Figyelmeztetem az Árvaszéket, hogy a fentebb 1. és 2. pontok alatt megjelölt esetekben áttérésnek nem lehet helye, a 3. pont alatt megjelölt esetben pedig a gyámhatóság nem adhat engedélyt ahhoz, hogy 7—18. éves gyermek a törvényszerinti vallásától eltérő más vallásban neveltessék. Előfordulhat ugyan olyan kivételes eset, amikor indokolt lehet, hogy éppen a gyermek vallásos oktatása érdekében mellőztessék a hatósági beavatkozás a törvénynek meg nem felelő azzal a szülői (gyámi) magatartással szemben, amely abban áll, hogy a törvényes képviselője a gyermeket más vallásban neveli, mint amelyben a törvény rendelkezései szerint nevelni kellene. Ez az álláspont azonban csak azokban a kivételes méltánylást érdemlő esetekben lehet indokolt, amikor a gyermeknek a törvényszerinti vallásától eltérően más vallásban való neveltetése bármi oknál fogva már hosszabb idő óta folyamatban van, úgy, hogy ennek következtében a gyermekben már határozott vallási felfogás alakult ki, aminek a megzavarása egyházpolitikai törvényeink célzatával is ellenkeznék. Bármily különös méltánylást érdemlő esetben sem lehet azonban helye annak, hogy a gyermeknek a törvényszerinti vallásától eltérően más vallásban való nevelésére és oktatására a gyámhatóság a törvény rendelkezése ellenére kifejezetten engedélyt adjon. Budapest székesfőváros és Pest stb. vármegye árvaszékét erre már 1933 május hó 4-én 191.568/1933. B. M. sz. alatt figyelmeztettem. Ezzel az alkalommal felhívom az Árvaszéket arra is, hogy vallásügyi közigazgatási kérdésekben az érdekelt egyházközség (hitközség) jogorvoslati jogosultságát ne vonja kétségbe, mert az érdekelt egyházközségnek, illetőleg törvényes képviselőjének (lelkészének) ilyen ügyek-