Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7
42 4. nem dogma, hanem követelés, nem ember-regulátor, hanem isten; kegyelem. Ebben az igazságban gyökeredzik egyházunk lelki munkaprogrammja. Ez képezi számunkra a követendő irányvonalat. Egybevetve ezt az imént megrajzolt helyzetképpel, azt mondhatjuk, hogy egyházunkban is számolnunk kell a modern világnézeti vallásos típussal és mindent el kell követnünk, hogy azt az élő Krisztusból származó hívő vallásossággá alakítsuk át. Meg kell állapítanunk a modern világnézeti vallásosság hiányait. Hiányzik belőle az Isten igéjére való helyezkedés és az Isten igéjéből való táplálkozás. Hiányzik a szentségek értékelése s azoknak vallásos életükbe való beállítása. Hiányzik annak belátása, hogy ha Krisztus az egyházat és a vallásosságot az igére és a szentségre alapította, akkor sem az egyház, sem az ember nem nélkülözheti azokat. Nézzünk komolyan szemébe ennek a kérdésnek. Isten igéjének egyedülvaló jelentőségéről sokat beszélünk s büszke önérzettel az evangélium egyházának nevezzük magunkat. Önérzettel hivatkozunk a reformáció történeti tényeire s elemlegetjük egyházunk üldöztetésének sötét évszázadait, midőn lelkipásztorok, oskolamesterek, bizonyságtevő világi vezérek és egyszerű emberek kemény hittel vallást tettek az evangéliumról. De vájjon egyházunk minden munkáját hozzáigazítjuk-e az evangéliumhoz s erőnk teljességét az evangélium szolgálatába állítjuk-e? Vájjon öntudatos tervszerűséggel munkálkodunk-e azon, hogy az evangélikus ember az evangélium embere legyen? A sze ntségekhez v gló viszonyunkat különösen kedvezőtlennek ítélem. A keresztség sok ember számára családi és egyházi ünneppé szárad, de hiányzik belőle annak megérzése, hogy általa misztikus, csodálatos kapun át Isten belép életünkbe s eljegyez minket az üdvösséggel. Figyeljük meg a keresztség jelentőségének devalválódását a mindennapi életben. Vegyük észre, hogy mennyire feleslegesnek tartják a közvetlenül érdekeltek a keresztség szertartásánál való megjelenést és hogy mennyire elfelejtik saját keresztelésüknek a napját. Nálunk a keresztség értékelhomályosodása számokban még nem igen mutatkozik, lelki és valláséleti szempontból annál inkább. Bizonyosra vehetjük, hógy a lelki hatás majd számbeli jelenségekben is mutatkozni fog. Gondolok egy szomorú svédországi statisztikára, mely szerint egyik évben 125.627 gyermeket nem részesítettek a keresztség szentségében s a meg nem konfirmáltak száma ugyanezen évben 191.652 volt. Az úrvacsora szentsége a gyakorlati vallásos életben szintén megszegényedett. Jézus azt mondja : ,,Ez az én testem, ez az én
