Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7
30 3.meghívóját csak akkor bocsátjuk ki, amikor a közgyűlés anyaga az egyházkerületektől és az annak szolgáltatására kötelezett intézmények, intézetek és szervezetektől már beérkezett. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy az anyag nagyrésze többszöri sürgetés ellenére is csak a közgyűlés előtti utolsó napokban, sőt órákban és percekben áll rendelkezésre. Ennek következtében annak lelkiismeretes előkészítése és így a bizottságok, a presbitérium ülésén és magán az egyetemes közgyűlésen az ügyek fontossága és komolysága által megkövetelt nyugodt tárgyalása szinte lehetetlenné válik. Ha az egész anyag beérkezése után három héttel tartjuk közgyűlésünket, ezek a zavaró körülmények kikapcsolódnak, a referensek rendesen előkészülhetnek és üléseink lefolyása a magas egyházi testületekhez, a tárgyalt ügyekhez és önmagunkhoz egyaránt méltóbb lehet. Teljes komolysággal kijelentem, hogy egyetlenegy, az egyetemes közgyűlés meghívójának kibocsátása után beérkező darabot sem engedek tárgyalni. Emellett kívánatos, hogy az egyházkerületek visszatérjenek a régi szokáshoz és közgyűléseiket korán tartsák, lehetőleg még szeptember 20-a előtt, mert az egyetemes közgyűlés terminusának kitolódása nemcsak a hidegebb idő miatt, de azért is elkerülendő lenne, nehogy a jegyzőkönyv megjelenése és a határozatok végrehajtása túl későre maradjon, esetleg belenyúljék a következő évbe. Ide iktatom azt a javaslatomat, hogy az egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvét a folyó évtől ne az eddigi nehezen kezelhető formában, hanem rendes könyvalakban nyomassuk ki. A lelkészképzés kérdéskomplexumával kapcsolatban a megnyitómban a theológushiányra vonatkozólag foglaltakra és a lelkészképzés tárgyában beérkező külön jelentésekre való tekintettel mondanivalóimat itt rövidre fogom. A megnyitómban említett okból a lelkészi pályától kétségkívül nagyobbrészt távolmaradnak az arra nem való egyének. Ez felette kívánatos is, mert ha minden pályán csak azoknak lehet igazán áldásos a működése, akiknek megvan az elhivatása, úgy fokozott mértékben van ez így a lelkészi pályán. Hogy a lelkészi pályára igazán arra való ifjak kerüljenek, ezt célozza a lelkész jelölteket minősítő bizottság is, amelyet az egyetemes közgyűlés már előbb megalakított s amely most megállapította tárgyalásának és eljárásának rendszerét és megkezdte működését. De a hittudományi kar tanári karának összeállításában is kezességet látok arra nézve, hogy minden igyekezettel olyan
