Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7
31 ifjúságot akar kibocsátani az életbe, amely nemcsak megfelelő tudomá3 nyos felkészültséggel, hanem kifogástalan papi lelkülettel is végzi a legszebb hivatást, amely embernek adatott. A gyakorlati élet hazánk örvendetesen megváltozott területi viszonyai között nyelvi tekintetben is fokozott követelményeket támaszt az új lelkésznemzedékkel szemben. A német és szlovák nyelvet tökéletesen beszélő lelkészekre most nagyobb számban lesz szükség, mint eddig. Ezért fokozódik a német és szlovák nyelvtanfolyamok fontossága. Kérem tehát a hittudományi kar tanári karát, szenteljen ennek a kérdésnek megkülönböztetett figyelmet, buzdítsa az ifjúságot minden rendelkezésére álló eszközzel a tanfolyamokon való részvételre, azok szorgalmas látogatására és komoly munkára. Az ifjúságot pedig nem tudom elég nyomatékosan kérni, ragadja meg a nyelvtanfolyamok nyújtotta kedvező alkalmat és ernyedetlen szorgalommal sajátítsa el ezeket az egyházunkban használatos, nyelveket, amelyeknek akkor is jó hasznát veszi, ha nem azokat beszélő gyülekezet szolgálatába áll. De kérem a német és szlovák egyházközségek vezetőit és családjait is, küldjenek minél több lelkészi pályára termett ifjút hittudományi karunkra, hogy az utánpótlás megfelelően biztosítható legyen. Különös gonddal és szeretettel karoljuk fel ebben a vonatkozásban is vend gyülekezeteink ügyét, hadd legyen azoknak is olyan lelkész-utánpótlása, amelynek szolgálata útján megtartatnak atyáik szellemében. Hasonlóan nagy a fontossága a hittudományi karon folyó egyházi zene- és énektanításnak. Dr. Gárdonyi Zoltán tanár Sopronból való távoztával ezt a szolgálatot Amminger Kálmán egyházi karigazgató vette át. Vajha minél nagyobb mérvben sikerülne felkeltenie az ifjúság érdeklődését, mert az egyházi zene és ének színvonalát gyülekezeteinkben emelni csak akkor tudjuk, ha lelkészeinknek megvan hozzá a kellő érzéke és felkészültsége. Ennek a résznek befejezéseképpen megemlítem még, hogy a hittudományi kar Báró Prónay Dezső-emlékünnepélyt rendezett, amelyen egyházunk képviseletét felkérésemre Dr. Rásó Lajos egyetemes ügyész látta el, a hittudományi kar megnyitásán pedig Ziermann Lajos esperes képviselt. * A tanügyre térve át, arról szóló beszámolóm élén megnyugvással állapítom meg, hogy az állammal fennálló jogviszonyunk a törvénynek megfelel, s jóllehet a törvények gyakorlati alkalmazása sokszor közelről érinti autonómiánkat, ami egyházunk felelős tényezőiben némi nyugtalan-