Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7
15 Az első, amit erről a képről leolvashatok, az, hogy az a hatalom, 1 amely most összeomlóban van, valóban az antikrisztus hatalma, mely nemcsak a keresztyén hitet, de magát a vallást is minden formájában ki akarja irtani. Hiába igyekeznek a világ egyes országaiban most ezt a valamikor általuk is vallott, kétségbevonhatatlan és letagadhatatlan tényt szépíteni, Szörnyű elvakultság, semmivel sem menthető eltéve, lyedés volna, ha akadna olyan keresztyén templom, amelyben ennek a hatalomnak a győzelméért imádkoznának. Vigyázzunk! Idejutna az egyház, ha az örök Isten szolgálatából a politika szolgálatába szegődnék. A másik, amit erről a képről leolvasok, az, hogy a bolsevizmus elleni háború, legyen annak akármi a politikai oka és célja, abban az értelemben keresztes hadjárat, hogy letöri az antikrisztust s győzelmes előhaladása nyomán napfényre léphet újból rejtekéből a katakombákba menekült istenhit, felhangozhat a Krisztusról szóló prédikáció, virágozhat a krisztusi erkölcs, osztogathatja áldásait az emberboldogító szeretet, s újra épülhet az egyház, nemzet, társadalom, kultúra és mindaz, aminek alapjait a keresztyénség rakta le két évezreden át ezen a világon az emberiség javára. Komoly intelem szól ebből hozzánk is : töltse be egyházunk hivatását a benne rejlő erő teljes megfeszítésével és sugározza az evangélium fényét ne csak falain belül, de azon túlra : a háborúban felszabaduló népek életébe is, amelyek eddig az istentelenség sötétjében éltek. Képünkön különösen megkapott az a jelenet, hogy a meghódított város polgári lakossága és az idegen katonaság — jóllehet az imént még mint ellenség álltak egymással szemben — a templom helyreállítása és az Isten színe előtt való leborulásban testvérré lett. Megszívlelendő tanítást tartalmaz ez a különböző keresztyén egyházak számára. Rádöbbenve a közös veszedelmekre, miért ne tudnának azok is testvérként leborulni Isten színe előtt?! Különösen szükség van erre a keresztyén egységre éppen hazánkban, ahol az egyben nemzeti egységet is jelent. Ennek megszívlelése bizonyára visszhangra talál a magyarság körében, amelynek természeti adottsága, hogy megbecsüli a más hiten lévők meggyőződését. Ebben a vonatkozásban nincs is ma panaszolni valónk. A felekezetközi feszültség főoka, a reverzális kérdés, változatlanul fennáll ugyan ma is, de az evangélikus lelkiség és öntudat erősödése, a fokozott belmissziói tevékenység és a vonatkozó rendszabályok lassankint olyan irányba terelik a dolgok fejlődését, hogy a kérdés élét veszti. Vajha minden egyház felemelkednék a vegyesházasságok kérdésében arra a magaslatra, amelyről azt megítélte a nemzet egyetemének
