Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7
141 Nekünk, evangélikusoknak s különösen nekünk, magyarhoni evangélikusoknak van egy közös kutunk, amely mellett meg kellene szűnnie mindenféle széthúzásnak, pártoskodásnak és zsörtölődésnek. Ez a kút a Gusztáv Adolf Gyámintézet, melyet a mi apáink közösen fundáltak. A G. A. Gyámintézet munkája és hivatása : közös erővel megerősíteni azokat, akik megmaradtak és akik halandófélben vannak (János Jelenések k. III.—2.), meg nem rontani a megrepedezett nádat és ki nem oltani a füstölgő gyertyabelet (Ézsaiás XL.—3.), hanem megőrizni mindenütt az evangélikus életet s egy szívvel, egy lélekkel foglalatoskodni, dolgozni, imádkozni s áldozni, feláldozni, ha kell a saját énünket s legkedvesebb elgondolásunkat is. Erre tanít bennünket a Gusztáv Adolf Egylet s a Gusztáv Adolf Gyámintézet alapítóinak példája is. 1832 november 6-án, a lützeni csata 200 éves fordulóján lobbant fel Dr. Grossmann leipzigi superintendens szívében egy a Gusztáv Adolf nevét viselő hittestvéri segítő munkának a gondolata. A gondolat még aznap testet öltött. Megtartották Lützenben az első alkalmi gyüjtés +. A gyűjtést gyűjtés követte. Leipzig és Dresden városaiban s azoknak környékén 9 év alatt 16.740-— márkát gyűjtöttek s azt 46 segélyreszoruló gyülekezet közt osztották szét. Abban az időben a legtöbb adományt Ausztriába és Magyarországra küldték. De 9 év multán, 1841-ben, a „Gusztáv Adolf Alapítvány'' — mint abban az időben nevezték — holtpontra jutott. Pedig ebben az időben ,,az ős ellenség" újabb rohamot intézett az evangélikus egyház ellen. A tiroli szép Zillerthalból 1837-ben százával űzték el az evangélikusokat. S az evangélikus egyház nem tudott kellő eréllyel fellépni az erőszakos, újabb ellenreformációval szemben. Dr. Zimmermann Károly, darmstadti udvar lelkész az evangélikusok szétszaggatottságának és egyenetlenkedésének tulajdonította ezt a tehetetlenséget. Azért 1841-ben, a reformáció ünnepén, felhívást bocsátott ki az „Allgemeine Kirchenzeitung"-ban, felszólítván a protestáns világot, hogy létesítsen szegény gyülekezetek megsegítésére egyesületet. Felhívásának vezérgondolata ez a két szent ige volt : ,,Mondá Jézus Simon Péternek : Simon, Jonának fia, szeretsz-e engem ? . . . Mondá néki : Igen Uram, Te tudod, hogy én szeretlek téged! . . . Mondá néki : Őrizd az én juhaimat!" (János ev. XXI.—16.), „Annakokáért, míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel!" (Galata lev. VI.—10.). Zimmermannak ez a felhívása mindenfelé nagy hatást váltott ki. Leipzigben és Dresdenben nem tudták, hogy vetélytársuk, vagy szövetségesük lesz-e az új egyesület. Megindultak a tárgyalások s egy esztendő sem telt bele, megalakult a „Gusztáv Adolf Alapítványnak
