Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7
140 lésének napján. Vigadnunk kellene ma, mert utolsó együttlétünk óta a jó Isten újból megszaporította népünket. Északmagyarország, Kárpátalja, Felsőerdély után visszatért hozzánk a Délvidék s a Muraköz is. De nem lehet vigadnunk! Karunk visszahanyatlik, ha ajkunkhoz emeljük ,,ezüstkürtünket". Visszatért evangélikus testvéreink egy része nem akar bejönni a vigasságnak házába, nem akar örülni az örülőkkel, nem akar velünk odaülni magyarországi evangélikus egyházegyetemünk szövőszékéhez, hogy velünk együtt szője a magyarországi evangélikusság szebb s boldogabb jövendőjét. A népi politika éket vert az egy hazában élő, különböző nemzetiségű evangélikus hívek közé. Evangélikus hitünk azelőtt erős kötelék volt, mely teljesen áthidalta a népi különbözőségeket. Ezt a köteléket most a népi propaganda szétszaggatta. Az egyházi diasporához járul most a népi diaspora is. Luther nem ismerte a népi diasporának még a gondolatát sem. ő ott, ahol az Isten igéjéhez kötött lelkiismeret ezt megengedte, mindenütt síkraszállt a meglévő rendnek fenntartásáért. ,,Ahol az evangéliumot prédikálják s ahol a prédikátorokat annak rendje és módja szerint hivatalba iktatták, ott az egész nép hallgassa az evangéliumot" — mondja Luther —. ,,Ha Indiából, vagy Szerecsenországból jönne valaki és azt mondaná : Én hiszek a Krisztusban! — úgy azt felelném : Én is hiszek Benne és így én is üdvözülök és egyetértenénk a hitben és a Krisztusban való vallástételben, ha amúgy mindjárt szétszórva volnánk is a világban. Mert az egyház nem római, sem nem nürnbergi, vagy wittenbergi egyház, hanem az egy keresztyén egyház, amelybe valamennyi beletartozik, aki Krisztusban hisz . . ., itt minden egy kenyér és egy tészta!" S mikor Gusztáv Adolf 1630 június 25-én Németország partján kikötött s 309 évvel ezelőtt ezen a napon, ebben az órában, ott Lützennél véres harcban feláldozta az ő életét, akkor nem csupán a svéd, vagy német, finn, avagy magyar evangélikusságért cselekedte azt, hanem a ,,corpus evangelicorum" volt az, ami szeme előtt lebegett. Igen, a ,,corpus evangelicorum", az evangélikusoknak egy közös teste. Úgy, amint a szent ige mondja : „Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk!" (Római lev. XII.—5.) És a hős svéd királyról elnevezett Gusztáv Adolf Egyletek s Gyámintézetek, ha nem feledkeznek meg eredeti hivatásukról — népek s nemzetiségek felett állnak. Gerarnak és Izsáknak pásztorai — úgy olvassuk ezt a Szentírásban — egykor több kút miatt háborgának egymással. De volt egy kútjuk, amely miatt nem háborgának. (I. Mózes k. XXVI.—12—33.)
