Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7
10 1. pásztora, aki Krisztuson át keresi hívei lelkét, aki ellenben más úton akar eljutni hozzájuk, az tolvaj és rabló. Én vagyok az ajtó, mondja Jézus, aki ezen az ajtón megy be gyülekezete híveihez, csak az pásztor. Ez az egyház és a pásztor útja hívei lelkéhez. Minden egyházi munkában ennek a követelésnek kell érvényesülnie. És minden lelkipásztori szolgálatnak ez az egyetlen törvénye. Isten igéjét adjuk, nem pedig emberi bölcseséget, avagy ragyogó művészi alkotást. Híveink lelkét az evangélium tiszta és hamisítatlan hirdetésével gazdagítsuk. A keresztre feszített Krisztus legyen egyházunk igehirdetésének középpontja. Az egyes emberekre irányuló szeretetmunkának is Krisztus legyen a lelke. Betegágy mellett, romok közt, veszteglők oldaláíi, nehéz csapással sújtottak között necsak emberi részvét szólaljon meg, hanem az élő Krisztus. Tanító- és nevelőmunkánknak is ez az alaptörvénye. Jézuson, az élő ajtón át kell vezetnünk az ifjúságot az élet mezőségére. Minden más irányzat ellenkezik az egyház lényegével és hivatásával. A Gusztáv Adolf Gyámintézetben megjelenő intézményes egyházi szeretetmunkában szintén Krisztusnak kell érvényesülnie. Nem emberi szeretetről van szó, hanem az Istenből származó szeretetről. Az emberi szeretet munkáját elvégezhetik mások, nekünk a hit forrásából kell nagyranövelni szeretetszolgálatunkat. Ám szője ruhájába a Gyámintézet a maga nevét, de teste az evangélikus egyház teste legyen, szíve pedig Jézus Krisztus szíve legyen. Az egyház társadalmi munkájában szintén Jézus az ajtó. Szerteágazó, különböző munkaágakban szolgáló, az ifjúság, a felnőttek, a szegények, a belmisszió és külmisszió feladataiban serénykedő egyesületek és szövetségek abban bírják az egyházzal egybekapcsoló egységüket, hogy Jézuson, az élő ajtón keresztül keresik az emberek lelkét. Az egyház nyájának védelmét szintén Jézus biztosítja. Az egyház alkotmánya törvényeivel és szabályrendeleteivel, külső szervezetének megerősítésével, történelmi múltjának, hitbeli meggyőződésének öntudatával védelmezheti a maga népét és kell is azt védelmeznie, mégis legerősebb védelem az, hogy az embereket Jézuson, az élő ajtón átvezeti a lelki egyház közösségébe. Önvizsgálatra kötelez ez az ige. Megkérdezi egyházunkat, hogy a maga egységét és egybekapcsolt közösségét olyképpen védelmezte-e, hogy mindig Krisztuson át vezette önmagához hívei seregét ? Másfelől lelkiismeretes vigyázásra indít ez az ige. Krisztuson nyugtatott tekintettel vigyázzunk, éberen és jól vigyázzunk, mert akik más ajtón közelednek a nyájhoz, akik idegen eszközökkel igyekeznek azt meg-
